Ebből a tészta mennyiségből, általában, két kisebb kalácsot készítek, és mindig variálom őket, attól függően, milyen kedvem van, és mit találok itthon, hozzá. Készíthetjük dióval, mákkal, mogyoróval, márványosra, ha tésztájába keverjük a kakaót, különböző aszalt gyümölcsökkel, magvakkal vagy csak teljesen simán, fonva vagy fonás nélkül. Ahhoz, hogy foszlós legyen a kalácsunk, elengedhetetlen a tészta megfelelő kidolgozása. Mikor fonva készítjük, a fonatokhoz a rudakat, fonás előtt, jól sodorjuk meg. A tészta szerkezete, annál szebb lesz, minél több levegőt gyúrunk bele. Ezért fontos az alapos kidolgozása a kelt tésztának. Régen azt mondták, akkor van kidolgozva a tészta, mikor a gerendáról is csöpög a víz, ami nem más mint, a homlokunk. Az alapanyagokat lehetőleg szobahőmérsékleten dolgozzuk bele, mert a hideg hozzávalók lassítják az élesztő munkáját. A sót keverjük el a liszttel alaposan, mielőtt az élesztőt hozzáadjuk, mert a sóval érintkezve gátolja annak kelesztő hatását. Ugyanez igaz, a sok cukorra is, ezért csak egy csipetnyit tegyünk a tejhez, annyi is elég, hogy az élesztő felfusson. A zsiradék is lassítja az élesztőgombák szaporodását, emiatt minél több a tésztában a zsiradék, annál tovább tart a kelesztési idő. A konyhánkban, ahol a tésztát készítjük, ne legyen se hideg, se pedig huzat, mert az is árt a tésztának. Miután a kalácsunk kihűlt, felszeleteljük, kínálhatjuk vajjal, mézzel, lekvárral vagy egyszerűen egy csésze forró kakaóval.