A hétvégén kint voltam a kedvenc piacomon és beszereztem a sárgabarackot a lekvár főzéshez. Néhány éve kihalt a kis barackfánk, de jövőre talán már újból saját termésből tudok befőzni. Sajnos elég negatív tapasztalataim voltak az árut és az árakat illetően. Zömében éretlen, kemény barackokat árultak, amiből ugye nem lehet megfelelő minőségű lekvárt befőzni, de igazán a túlérettből sem. Szerencsére sikerült megfelelő puhaságú, jó édes, igazi magyar kajszi barackot vásárolnom, igaz jócskán megkérték az árát, na de a minőség az sosem (volt) olcsó. A családban ez a legkedveltebb lekvár, így minden évben kerül belőle a kamra polcra jó néhány üveggel. És hogy miért diabetikusan főzöm? Néhányan már tudjátok, - bár ezt a blogon azt hiszem még egyszer sem említettem - hogy évek óta cukorbeteg vagyok, így muszáj erre odafigyelnem. Persze ma már rengeteg a választék diabetikus lekvárokból is az üzletek polcain, de én bevallom, nekem még egyik sem ízlett és irreálisan drága is. Mióta megjelent ez a befőzőcukor, azóta teljesen elégedett vagyok a végeredménnyel, más gyümölcsök tekintetében is. Még sosem romlott meg a vele eltett lekvárom és kora tavasszal az utolsó felbontásra váró üveg is ugyanolyan pompás narancs színben tündököl. A baracklekvár főzésénél is mindenki másra esküszik, van aki nem húzza le a héját és ledarálja a gyümölcsöt. Én évekkel ezelőtt, egyszer tettem el így, az előbb említett módon, de az nem ízlett a családnak és bevallom nekem sem. A lekvár egy idő után teljesen besötétedett és beton keménységűvé szilárdult, alig bírtam kiszedni az üvegből. Süteményekbe elhasználtam ugyan, de akkor megfogadtam, hogy többé nem fogok spórolni az idővel és az energiával. Most egy kisebb mennyiség befőzését írtam le a receptben, persze ahol nagy a család ott lehet többszörözni az adagot. A lényeg, hogy l doboz befőzőcukor 1 kg gyümölcshöz ajánlott. De én ezt sem szoktam szentírásnak venni, mivel most is nagyon édes volt a barack, így a 3 kg-hoz csak 2 dobozt használtam fel. Kóstolásra nekem így a lekvár íze tökéletes volt. Hogy mennyi ideig kell főzni, arra pontos útmutatást nem tudok adni, függ a mennyiségtől, a gyümölcs érettségi állapotától és hogy ki milyen állagúra szeretné. Mi leggyakrabban kalácsra kenve, palacsintába, fánkhoz használjuk el, így kicsit hígabbra hagyom, beleszámítva, hogy állásában is még kicsit sűrűsödni fog. Elkészítési idő: 60-90 perc Hozzávalók: 3 kg sárgabarack (tisztán mérve, mag és héj nélkül) 3 doboz Dr Oetker diabetikus befőzőcukor Elkészítése: A sárgabarackok alját keresztben bevágjuk, 1-2 percre forrásban lévő vízbe tesszük, szűrővel kiemeljük, majd hideg víz alá tartjuk, lecsöpögtetjük így a gyümölcs héját könnyedén el tudjuk távolítani. A lehéjazott barackokat kimagozzuk, ha kisebbek csak félbe, ha nagyobb szemek akkor negyedekbe vágjuk. Vastag aljú edénybe tesszük - hogy főzés közben ne égjen le - és mérsékelt lángon feltesszük főni. Gyakori kevergetés mellett a kívánt sűrűségűre főzzük. Befejezés előtt nagyobbra csavarjuk a lángot és ha a lekvár folyamatosan forr beleöntjük a befőzőcukrot, összekeverjük és 1-2 percig tovább főzzük. A lekvárt még forrón, tiszta, csírátlanított üvegekbe töltjük, jól záródó csavaros tetővel lezárjuk és 5 percre fejtetőre állítjuk, majd talpára visszafordítjuk. Száraz dunsztban hagyjuk 2-3 nap alatt kihűlni.

Úgy látszik, sosem jön össze az, hogy a lekvárokról és egyéb, télire eltett finomságokról külön-külön bejegyzéseket írjak (pedig megérdemelnék:)), így ebben a hónapban is összefoglalva írok róluk. Csodás érzés végignézni a teli kamrapolcokon, pár tucatnyi lekvárt már a budapesti konyhámban is elhelyeztem, lekvárt biztosan nem kell vennünk, ki fognak tartani a következő gyümölcsszezonig. Az alma és a szilva volt a hónap főszereplője, a két szilvafán jó harminc kilónyi gyümölcs termett idén, amit három adagban főztem be (persze nem mind, kellett hagyni pálinkánakvalót is:)). Almafánk három is van, egy gyönyörű, nagy arany pármen, és egy-egy kisebb golden és batul. Mindhármon gyönyörű termés ígérkezik, de persze sok alma potyog le féléretten, kicsit hibásan. A kicsit még savanykás, félérett almákból kitűnő lekvárt főzhetünk, kár lenne kidobni. 3-4 naponta főzök be egy kisebb (3-5 üvegnyi adagot, és természetesen hetek óta ez az állandó reggelink is. Cukor nélküli, sütőben készült szilvalekvár: Mindenképp ki akartam próbálni a sütőben való lekvárkészítést. A kimagozott szilvákat betettem a legnagyobb otthon lévő fazékba, úgy, hogy előtte azt átöblítettem úgy fél decinyi ecettel (ezt valahol olvastam, nem tudom pontosan, miért kell bele, talán, hogy ne égjen le, de gondoltam, ennyi almaecet- én azt használtam - az ízének sem árthat), majd betettem a sütőbe, először 180 fokra, légkeveréssel. Pár óránként megkvartam, és egy idő után 150 fok körülre csökkentettem a hőmérsékletet. A sütési idő felénél egy merőkanállal leöntöttem róla a lé egy részét, úgy egy liternyit, hogy hamarabb sűrűsödjön - isteni finom, mézédes szilvaszörpöt kaptam így, 2-3 napig azt ittuk. Sült vagy 8 órát, a végére a színültig megtöltött lábosnak csak a kétharmadáig ért a lekvár. Ekkor a szokásos módon üvegekbe tettem (forrón töltés, fejreállítás, dunsztolás), nem hinném, hogy bárki hiányolná majd belőle a cukrot, vagy hogy megromlana. Nem lett olyan sűrű, mint a hagyományos üstös szilvalekvár, és nem is annyira homogén az állaga, de kimondottan édes, és nyoma sincs benne az ecet ízének. Kardamomos-fahéjas szilvalekvár: A fűszeres változatot már nem a sütőben készítettem, mert bár teljesen meg voltam elégedve a sütős lekvárral, nem akartam 8 órán át energiát fogyasztani (és fűteni a konyhát). Hagyományos módon készült tehát, a főzőlapon, egészek kevés (max. 10%-nyi) nádcukor hozzáadásával, hogy hamarabb kiengedje a levét. A lé egy részét itt is leszűrtem, és amikor elérte a kívánt állagot, hozzáadtam a fahéjat és a kardamomot - úgy 5 kilónyi szilvához 1-1 teáskanálnyit. nagyon finom, télies hangulatú lekvár lett, hideg napokon jól fog majd jönni:) Almalekvár különféle zöldfűszerekkel (rozmaringos, kakukkfüves, citromfüves, szurokfüves): Mivel kisebb adagokban főzöm be az almát, mindig lehetőségem van más-más ízesítéssel kísérletezni. A kertben növő zöldfűszerek közül válogatok, egész más dimenziókba emelik az almalekvárt. Mivel az almának nagyon magas a pektintartalma (az arany pármennek pedig különösen magas tapasztalatom szerint), ezt nem sűríteni kell, mint a legtöbb gyömölcslekvárt, hanem épp ellenkezőleg, vizet kell adni hozzá. A megtisztított, feldarabolt almákra annyi vizet öntök, ami kb. a feléig-kétharmadáig ér, kevés nádcukrot vagy nyírfacukrot adok hozzá, majd takarék lángon főzni kezdem. Mikor már nagyjából szétfőtt az alma, hozzáadom a kiválasztott zöldfűszert (a rozmaringos a kedvencem, nagyon pikáns, akár sajtokhoz, húsokhoz is el tudom képzelni, de a kakukkfüves se semmi), egy krumplinyomóval szétnyomkodom a még egészben lévű almadarabokat (így kicsit darabos marad, nekem jobban ízlik így, mint teljesen pürésítve), pár percig még főzöm, majd mehet az üvegekbe. Szegfűszeges-fahéjas-kardamomos almalekvár: Készítettem egy téli, forraltbor-ízű változatot is. Ugyanúgy csináltam, mint a zöldfűszerest, csak a a főzési idő vége felé 1-1 kiskanálnyi fahéjat és kardamomot, és valamivel kevesebb őrölt szegfűszeget adtam hozzá. Nagyon finom, izgalmas lekvár lett ez is, de a zöldfűszereseket nem pipálja le. Azért boldogan fogom ezt is kibontani télen, mondjuk valamilyen omlós, vajas keksz mellé... És végül a szilvalekvár-színű kakukktojás: Bodzabogyós almalekvár: Gyerekkoromban gyakran főztünk lekvárt bodzabogyóból, de már jópár éve nem készítettünk, senkinek nem volt kedve szemezgetni, passzírozni, majd napokig rejtegetni a lilára színezett ujjakat:)) Most viszont rászántam magam, mivel apa segített, leszedte és leszemezte nekem a bodzát, így csak főznöm-passzíroznom kellett. Így utólag azt mondom, nem is olyan nagy ügy, és annyira finom, hogy ha hétvégén találok még bodzabogyót, főzök még egy adagot. A leszemezett bodzát vízbe kell áztatni, így a hibás, éretlen, fonnyadt szemek feljönnek a víz tetejére, az ép szemek lesülyednek. Az így kiválogatott bogyókat kevés vízzel (amennyi szűken ellepi) és kevés cukorral feltesszük főni, majd mikor megpuhulnak, szétfőnek, egy sűrű szövésű szűrőn átpasszírozzuk (én botmixerrel pürésítettem passzírozás előtt, de szerintem ez elhagyható). Az így kapott mélyvörös, gyönyörű lébe tettem fel főni a feldarabolt almát, majd ugyanúgy folytattam, ahogyan a fenti almalekvároknál, csak víz helyett bodzasziruppal. Csodás lett, a bodza különleges íze dominál, de az alma tompítja (van azért valami furcsa az ízében, töményen nem mindenkinek jön be), a színe pedig egészen rendkívüli, kár, hogy nem tudok normális fényképeket készíteni, ez megérdemelné...

Nagyszerű karácsonyi ajándék lehet ez az illatozó, télies lekvár, amely egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Hozzávalók: 50 dkg sütőtökpép 2 kg alma 1 db citrom 4 db narancs 1 ek reszelt friss gyömbér 1 nagyobb fahéjrúd 15 dkg barnacukor 2 ek pektin A sütőtököt szeletekre vágjuk, majd sütőben megsütjük. Kiveszünk belőle 50 dekát. Az almát meghámozzuk […]

Cukor- és tartósítószer nélkül készíteni befőttet? Igen, lehetséges. Ráadásul csöppet sem bonyolult, ugyanakkor egészséges és nagyon finom mindenmentes szilvabefőttet tehetsz el télire.

A nyár egy végtelen befőzésnek is tűnhet azoknak, akiknek tele van a kertje gyümölcsfákkal és bokrokkal. Kezdődik az eperrel, majd jön a cseresznye és a meggy, a málna, a sárgabarack, végül pedig a szilva. De a sok lekvárhoz sok cukor is kell... Nem feltétlenül!

Ugyan már a fekete bodza szezon végén járunk, sikerült szednem egy keveset, és almával kiegészítve csodaszép színű dzsem készült belőle. Azontúl, hogy a bodzának intenzív, kellemes íze van, kitűnő vértisztító is. A népi gyógyászat nagyon sok betegségre használja. Hozzávalók: 60 dkg tisztított bodzabogyó 1,60 kg megpucolt, összevágott almakocka 30 dkg nyírfacukor 3 darab egész fahéj […]

Egyik legkedvesebb keresztlányom, Eszter kérésére kerülnek fel a cukormentes lekvárok egymás után - most van szezonjuk. Ebben a melegben sokáig sajnos úgysem tart a szezon. Kedves Barátaink - Etus és István - meglepett bennünket: kaptunk egy kosár meggyet. Köszönjük! Még "melegében" elcsemegéztünk egy adagot - Ba-tu is segítségünkre volt ebben; a maradék egyik részéből hozzáadott cukor nélkül készült darabos lekvár. A meggyszemeket leszáraztam, megmostam és kimagoztam. Esdekelve kérték a meggyszemek, hogy a lekvárfőző fazékba ugorhassanak. Rajtam nem múlik, hajrá! Lassú tűzön, gyakran kevergetve addig főztem, míg a levet teljesen elfőztem. Pektinnel meghintettem a lekvár tetejét, elkevertem, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem. Fejtetőre állítottam a forró lekvárral teli üvegeket néhány percre, majd dunsztolódni küldtem őket. Másnap reggel tartottuk a kóstolót, erős meggyíz - csodás állag, de káros cukor nélkül.

Nagyon nagyon szeretem a bodzát, de a bogyóból készült lekvár/dzsem kicsit macerásabb. Ezért örültem meg nagyon, amikor megtaláltam ezt a receptet, és a virágot felhasználva készítettem dzsemet.

Az eperdzsemet nagyon szeretem, így, hogy hozzáadott cukor nélkül készült, bűntudat nélkül ehetem! 😜

A hétvégén kint voltam a kedvenc piacomon és beszereztem a sárgabarackot a lekvár főzéshez. Néhány éve kih...

Ismét lekvár és ismét hozzáadott cukor nélkül. Édesapám Komárvárosban született - most Zalakomár a település neve - gyermekként sok nyarat töltöttem ezért Zalában. Az előkertben akkora kék és rózsaszín hortenzia bokrok voltak, hogy olyan nagyokat azóta sem láttam. A munka folyamatos volt a családban, hisz gyakorlatilag önellátó gazdaság működött mindamellett, hogy a férfiak munkahelyen dolgoztak is, Nagyapám akkor még kisiparosként, fűrészgéppel. A ház körül baromfiudvar, disznók, szarvasmarha és ló; konyhakert gyümölcsössel; a ház végében krumpliföld. A település másik végében kukoricatábla; a közeli "hegyen" szőlő zöldségessel és gyümölcsössel, présházzal. Még mindig a Nagymamám által fosztott liba pelyhéből készült párnákat használjuk. A kredencben békésen megfért egymás mellett a kétkilós kenyér és az üveg pálinka; a pincében a bor, gyerekeknek málnaszörp és szóda. A kamra hűvöse fonott szakajtóban házitojást rejtett, a gerendákra fellógatva a disznóvágások kolbászai, sonkái lógtak, óriási bödönben zsír. A stelázsin befőttek és lekvárok, savanyúság állt katonás rendben. Egy-egy tálca sütemény mindig volt; nem illett úgy fogadni a beeső vendéget, hogy ne tudták volna megkínálni. Természetes volt, hogy mindenki dolgozott. Én az udvart sepertem és jártunk kapálni; dolgoztunk a szőlőben - saraboltunk, kaccsoltunk, hónaljaztunk. A nagy munkák alkalmával - disznóvágás, szüret, aratás - pedig mindig kalákába verődött a rokonság, szomszédság - mindenki segítette a másikat. Nyár végén a fatüzeléses üstben főtt a szilvalekvár; ez akkora volt, hogy csak két ember tudta megemelni, a fakanál pedig valami rettentően nagy. Tehát szilvalekvár, hagyományosan főzve, hozzáadott cukor nélkül. Nekünk már nincs üstünk, így marad a jól bevált rozsdamentes lekvárfőző fazék, melybe egyszerre max. 4 kg gyümölcs fér. Megmostam a szilvákat és kimagoztam; minden egyes szemet megvizsgáltam, hogy biztosan lakómentes legyen; csak a hibátlan szemek jelentkezhettek lekvárfőzésre. A fazék háromnegyedig megtelt a szemekkel, és elkezdődött a főzés. Az egyes állapotokat külön fotóztam. 15 perc múlva két óra múlva három óra múlva négy óra múlva négy és fél óra múlva kész lett Érdemes megnézni a fazék tartalmának csökkenését! Összesen 750 ml lekvár lett a két üveggel, négy és fél óra főzés (5-10 percenként keverni kellett) után, tisztán mérve 3 kg szilvából; volt vele munka rendesen, de megérte - sűrített nyár.

Pont olyan finom, mint a cukros változata..😊

áfonya lekvár, cukormentes áfonya lekvár, chia mag

Körtebefőttként olyan fajta is eltehető befőttes üvegben, amelyik egyébként pincében sem áll el télre hosszabb időre. Fontos, hogy a körtének már finom legyen az íze, de a húsa még legyen kemény/roppanós!

Szépítők Magazin

Kifőztük online gasztromagazin, receptek, tippek, ötletek 😀

Kedves szomszédasszonyomtól kaptam egy nagy tál málnát. Lekvárt is főztem belőle.🥧🍧

Vidéki konyha egyszerűen, néha sietősen, máskor ráérősen. A csalántól a szarvasgombáig, ami belefér.

Mindössze 3 hozzávalóra van szükség a sűrű, édes eperdzsemhez, semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz.

A természet ajándéka a szinte mindenhol szabadon termő bodza. Kivételesen ízletes lekvárt ad, ha bedobsz hozzá egy-két trükköt. Mutatjuk!

Itt a nyár, a gyümölcsfák elkezdték ontani a frissességet, egészséget, finomságot. Ha azt halljuk, hogy "lekvár"; legtöbbször egy cukros finomság íze dereng fel. Nos, lehet máshogy is; hagyjuk, hogy a gyümölcs íze domináljon. Ne rejtsük el a harsogó piros ízt a cukor nem épp egészséges fátyla mögé. Nagy, vastag húsú cseresznye (germersdorfi) a kedvencem; gyermekkorom óta ez a fajta van a kertben. Megszedtem egy kosárkával, leszáraztam és megmostam. Egyesével - gép nélkül - kimagoztam, mert minden egyes szem külön figyelmet igényel; a nemkívánatos lakóknak kívül tágasabb. A cseresznyéket lekvárfőző fazekamban lassan főzni kezdtem. Mivel a cseresznyében nagyon sok a víz, jó ideig tartott, míg a lekvár sűrűsödni kezdett. Az üvegek és tetők sterilizálására a lekvár kevergetése közben jut bőven idő. Amikor már a szemek teljesen összeestek, lé már csak minimális volt, szokásos szerepét játszotta a botmixer. A lekvár szép sima lett - ekkor már csak néhány percre tettem vissza a tűzre. A hozzáadott cukrot nem tartalmazó cseresznyelekvárt az üvegekbe mertem, tótágas, dunszt, kész. Kóstolónak csak néhány kanálnyi maradt; ez a finom, egészséges lekvár megérdemli a különleges kínálót is.

Itt a körte szezonja is, és mivel a kertünkben álló körtefa roskadozik a gyümölcstől, úgy gondoltam eljött az ideje annak, hogy ismét készüljön néhány üveg finom dzsem. A körtét megmossuk, meghámozzuk, egy részét felkockázzuk és félre tesszük a többit botmixerrel pürésítjük, majd a kockázott gyümölcsöt is hozzáöntjük. Az adott mennyiséget kimérjük és …

Barátom kertjében az öreg birsalmafán gazdag termés volt az idén. Hogy ne vesszen kárba, elhoztam tőle egy szatyornyi almát. Készült belőle ez a finom fűszeres, illatos lekvár is.

Cukormentes és tartósítószermentes sárgabaracklekvár!

Folytatódik a körtedzsem készítés, a múltkori sima körtedzsem után most fahéjjal fűszereztem. Hát mit mondjak, nagyon finom lett, érdemes kipróbálni így is. A körtét megmossuk, meghámozzuk, egy részét felkockázzuk és félre tesszük a többit botmixerrel pürésítjük, majd a kockázott gyümölcsöt is hozzáöntjük. Az adott mennyiséget kimérjük és egy magas falú főzőedénybe öntjük. A gyümölcspéphez …

A férjem diétába kezdett. Próbálok neki egészséges, laktató ételeket készíteni. Így jött ez az ötlet 😀

Három birsfa is van a kertünkben, és idén rekordmennyiségű termést hoztak, annyit, hogy némelyik ág nem is bírta a gyümölcsök terhét. Sajnos a kívülről hibátlannak tűnő birsek közül elég sok belülről romlik, így a megtisztításuk a szokásosnál is nehézkesebb és hosszadalmasabb, de akkor sem hagyhatom kárba veszni ezt a finom és sokoldalú őszi gyümölcsöt. Az előző években nem főztem be belőle semmit, csak a mélyhűtőbe tettem jó sokat, így egész télen tudtunk birslevest enni, és szinte minden sült hús mellé dobáltam pár cikk birset is. Idén azonban beindult a fantáziám, és igyekeztem minél több izgalmas megoldást találni a birs tartósítására. Birscsatni: A birs íze önmagában is elég pikáns, különleges ahhoz, hogy húsok, sós fogások kísérője legyen, egyértelmű tehát, hogy csatni készítéséhez is tökéletes. Teljes mértékben a fantáziánkra (és a fűszerespolcunk tartalmára) bízhatjuk magunkat, szerintem csatni-ügyben nehéz mellélőni, csak kóstolgatni kell folyamatosan. A folyamat első része a lekvár készítésével megegyezik: A kockákra vágott birset (hámozni nem kell, elég a magháza, illetve a hibás részeket eltávolítani) kevés vízben főzni kezdjük, majd ízlés szerint fűszerezzük. Én gyömbért, szerecsendiót, római köményt, fahéjat, kurkumát, koriandert, csilit, sót, borsot adtam hozzá, és kevés fehérborecetet. Nem akartam túl csípősre-fűszeresre készíteni, mert reméltem, hogy így Regina is enni fog belőle (eddig bejöttek neki az enyhe fűszerezésű csatnik). Így is volt, magának készített buzgón kis sonkatekercseket körtével, mozzarellával és a birscsatnival:)) Mint minden lekváromat, ezt is a szokásos módon tettem üvegbe: forrón megtöltöttem, azonnal bekupakoltam, 5 percre fejre állítottam, majd dunsztoltam. Csokis birslekvár: Olyan lekvárt akartam készíteni, ami elég édes és krémes, szinte pudingszerű, lehet vele egyből palacsintát vagy ilyesmit tölteni, és ami a kényes gyerekízlésnek is megfelel (és mindemellett persze egészséges is). Tudtam, hogy Regina nagyon lelkes lesz a csokilekvár gondolatától, nekem viszont nyugodt lehet a lelkiismeretem: nem bolti Nutellát, hanem egy 90%-ban gyümölcsöt tartalmazó lekvárt kenek a kenyerére, ami a gyümölcsön kívül nyírfacukrot és jó minőségű, 70%-os étcsokoládét tartalmaz (egyik nagy anyai sikeremnek tartom, hogy Reginának ez a kedvenc csokifajtája, sőt, a 80%-ost is boldogan eszi:)) A birsszörppel együtt készült ez a lekvár: a megtisztított birset feltettem főni annyi vízben, amennyi épp ellepi. Amikor puhára főtt, szűrőkanállal kimertem a gyümölcs nagyrészét, és áttettem egy másik fazékba. Takarék lángon tovább főztem, közben édesítettem kevés nyírfacukorral és kókuszvirágcukorral, majd beletördeltem két tábla étcsokit (jó nagy adag birs volt, három nagy, 900 grammos és három kisebb üveg telt meg lekvárral, de persze itt is kóstolgatni kell, nincs pontos recept). Ízlés szerint tovább fűszerezhető vaníliával, fahéjjal. Mikor a csoki teljesen elolvadt benne, botmixerrel teljesen krémessé pürésítettem, majd a szokásos módon üvegekbe tettem. A birsszörp értelemszerűen a fenti lekvár főzővizéből készült. Mivel a gyümölcsöt szűrőkanállal vettem ki belőle, maradt azért benne jócskán birsdarab, így ennek is kellett egy kis botmixerezés. Édessítettem nyírfa- és kókuszvirágcukorral (ezt valamivel édesebbre csináltam, mint a lekvárt, de nagyon messze van a hagyományos szörpöknél megszokott 1 az 1-hez cukrozástól...), és belenyomtam egy citrom levét Gondolkoztam azon, hogy elviszem kicsit forraltboros irányba, de végül úgy döntöttem, nem fűszerezem, domináljon csak a birs saját íze. Így nem is maradt más dolgom, mint jól felforralni, és forrón üvegekbe tölteni. Birses gombakrém: Nevezhetném talán birses-gombás zakuszkának is, de annyira sok ponton eltér az eredeti zakuszkától, hogy inkább mégsem teszem. Tulajdonképpen nem más ez, mint az őszi visegrádi kertünk üvegbe zárva: pontosan az került bele, amit a kertben találtunk, és semmi egyéb: néhány kései cukkini, félérett, őszi paradicsomok, pár kis lilahagyma, és igen, még a gomba is a kert elhagyatottabb részén termett: gyűrűs tuskógombát rizikét, őzlábat és pár rákízű pereszkét szedett apa, hála a szép, napos őszi időnek (idén egyébként szinte semmi gomba nem volt felénk, így nagy meglepetést és egy kis kárpótlást jelentett ez a néhány szép példány). A gyűrűs tuskógombát furcsa, nyálkás állaga miatt régebben le sem szedtük, pár éve jöttem rá, hogy ilyen zakuszkaszerűségekbe tökéletes, hiszen pürésítve és más zöldségekkel vegyítve már nem érződik a nyálkásság, viszont kimondottan finom, karakteres ízű gomba. Fontos, hogy a gyűrűs tuskógombának minimum fél óra hőkezelés kell, hogy fogyasztható legyen, enélkül mérgező!!! A megtisztított gombákat olívaolajon párolni kezdtem, majd hozzáadtam szép sorban mindent: a hagymát, pár gerezd fokhagymát, a feldarabolt birset, cukkinit, paradicsomot. Adtam hozzá zöldfűszereket a kertből, sóztam-borsoztam, és fedő alatt takarék lángon hagytam jól összepárolódni. Amikor minden zöldség jól megpuhult, botmixerrel pürésítettem, majd ugyanúgy tettem üvegbe, ahogy a lekvárokat szoktam, és dunsztoltam is. A kész krém ízében a gomba és a birs dominál, de aki nem tudja, miből van, elsőre nem biztos, hogy rájön, annyira szokatlan összeállítás. Az állga szuper lágy, egyszerre édes, savanykás és gombás, amikor megkóstoltuk a férjmmel, mindketten arra gondoltunk, hogy pikáns, édes-savanyú íze miatt mustár helyett is jó lehetne. Később elkészítettem csak gomba-birs verzióban is, más zöldségek nélkül, úgy is nagyon finom, még erőteljesebb ízű. Szóval ez a recept bekerült az őszi kedvenceink közé, biztos, hogy jövőre is el fogom készíteni. Figyelem! Csak az használjon vadon termő gombát, aki 100%-os biztonsággal felismeri, hogy mi az, amit szed. A legjobb, ha a gombákat minden esetben szakértővel ellenőriztetjük! Galagonya-birs lekvár: A galagonya újdonság a konyhámban, eddig legfeljebb teának szedtük le, pedig rengeteg szép galagonyacserje van a környékünkön. Mivel Regina nagyon élvezi a vadon termő növények gyűjtögetését (szerintem ezzel minden gyerek így van, és felnőtt fejjel is elég könnyű rákattanni:)), jó programnak tűnt szedni egy zacskónyi piros bogyót, szedegette is boldogan. A lekvárt tulajdonképpen ugyanúgy készítettem, mint a bodzabogyós-almás lekváromat: a galagonyát megmostam, leszedegettem a szárakat, majd feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepi. Mikor puhára főtt, krumplinyomóval összenyomogattam kicsit, hogy a hús leváljon a magról (nem akartam botmixerezni, hogy a magok ne törjenek szét), majd szűrőn átpasszíroztam. A kapott pürét összekevertem kb. ugyanannyi, előzőleg már puhára párolt birssel, kicsit édesítettem (ezt most steviával), jól összeforraltam, majd pürésítettem. A galagonyának nincs túl karakteres íze, egészen enyhén édes, kicsit mogyorós, kicsit kesernyés, szóval önmagában nem lenne nagy szám, de így, birssel kimondottan finom. Nagyon jól működött például ebben a galagonyás-birses-mogyorós rétesben:) Sok hasznos tipp a galagonyáról az Erdőkóstoló blogon!

Meggyből is készítettem egy adag dzsemet, amihez szintén bevetettem a dzsemfixet, így a meggymagozást követően nagyon gyorsan sikerült néhány üveg meggydzsemre szert tennem. A meggyet megmossuk, kimagozzuk, botmixerrel pürésítjük, majd kimérjük az adott mennyiséget és egy magas falú főzőedénybe öntjük. A gyümölcspéphez hozzákeverjük a dzsemfixet és az édesítőt, majd nagy lángon, állandó kevergetés …

A lekvár olyan finom volt, hogy szinte észre sem vettük, és már ki is ürültek az üvegek.

Nagyon finom, illatos eperből télire egy kis finomság. Gyorsan elkészíthető, cukormentes.

Kifőztük online gasztromagazin, receptek, tippek, ötletek 😀

Elbűvölő citromdzsem

Diétás baracklekvár A bolti lekvárokat telenyomják cukorral, hogy finomak legyenek, így a legjobb, ha otthon készítjük el, és tudjuk, miből van :) Ez a harmadik nyár, amikor már édesítővel is készítjük a lekvárokat, hogy a cukorbeteg nagymamám, illetve az egészségtudatosabb családtagjaim (köztük én is) nyugodt szívvel ehessenek lekvárokat. Kipróbáltuk, és működik szilva, őszibarack, sárgabarack és meggy lekvároknál is a pötyi. Ma több üveggel készítettünk sárgabaracklekvárt, ami nagy kihívásnak bizonyult ebben a melegben, de mivel ilyenkor van szezonja, nincs mit tenni :) Hozzávalók: 2,5 kg sárgabarack 17 db pötyi 2 db zselésítő (Haas Quittin 3:1) Elkészítés: A barackokat alaposan megmossuk, a nem kívánatos pöttyöket és foltokat eltávolítjuk a felületéről, majd kettévágjuk és kivesszük a magokat. A fél barackokat turmixgépben teljesen leturmixolunk, majd egy nagy edénybe öntjük, és lassű tűzön elkezdjük főzni. A mikróban 1 evőkanál vizet 10 másodperc alatt megmelegítünk, amiben feloldjuk a pötyiket, és hozzáöntjük a barackpépünkhöz. Folyamatos kevergetés mellett (ha nem kevergetjük nagyon pötyög, és mindent összecsap) elfőzzük a levet róla, majd beleöntjük a 2 zselésítőt, és mikor felforrt, kimosott üvegekbe szedjük, szorosan rácsavarjuk a kupakokat, majd fejjel lefelé meleg dunsztba tesszük. 10 perc elteltével az üvegeket visszafordítjuk, és egy napig a meleg dunsztban hagyjuk. Másnap a polcra tehetjük, és gyönyörködhetünk munkánk gyümölcsében :) vagy jobb ötlet: meg is kóstolhatjuk, mit alkottunk ;)

Tavaly egy nagyon kedves szomszédunk kertjében rengeteg sárga cseresznye termett, és mivel neki nem jutott ideje-energiája leszedni, bőven jutott nekünk is a termésből, apával és Reginával rengeteget szedtünk belőle. Főztem belőle lekvárt, kompótot, és a mélyhűtőbe is tettem pár kilót kimagozva. Az az igazság, hogy ez a lekvár az utolsó adag fagyasztott cseresznyéből készült pár hete. Épp bent voltunk Budapesten, és este döbbentem rá, hogy nincs otthon sem méz, sem lekvár, nem tudunk mit reggelizni (én csak édeset bírok enni reggel...). Akkor jutott eszembe, hogy a mélyhűtöben van még egy kilónyi sárga cseresznye. Úgy 8 körül tettem oda úgy, ahogy volt, fagyottan (szerencsére takarékra), mivel épp aznap vettem kardamomot, gondoltam, dobok bele 2 szemet, ártani nem árthat, aztán jött az esti fürdetés-fektetés kör, teljesen el is felejtkeztem a lekvár-projektről. 10 körül kimentem a konyhába, és először nem értettem, mitől van ilyen jó illat - addigra már szépen besűrűsödött a lekvár, és isteni íze-illata lett a kardamomtól, meg persze a cseresznyétől:) Tettem hozzá kevés nyírfacukrot (max. 10 dkg-t), kicsit még főztem, fakanállal szétnyomogattam a szemeket, majd üvegbe tettem. Szuper reggeli lett, a lezárt üveg még ott vár a budapesti konyhámban, hogy ha legközelebb bemegyek, ne maradjak reggeli nélkül:) Idén alig van pár szem az említett cseresznyefán, nehéz elhinni, hogy tavaly egy ágról is tele lehetett szedni a kosarat. Viszont most van szezonja, így gondoltam, megosztom a receptet, hátha jól jön valakinek, aki idén is tud sárga cseresznyét szerezni. Tényleg remekül illik hozzá a kardamom, érdemes kipróbálni!

Szeretem a lekvárokat, és bár még itt a sok finom friss gyümölcs, gondoltam, télen milyen jó lesz levenni a polcról és megkenni vele a palacsintát!

Elkezdtem üvegekbe zárni a nyarat. Ebből a mennyiségből 4 üveg (7,2 dl-es) eper befőtt lett. Ízesítéshez használhatunk nádcukrot, mézet, édesítőszert, de akár el is hagyhatjuk. Hozzávalók: 1,5-2 kg friss eper 4 ek nyírfacukor (ízlés szerint) Az epret kicsumáztam és megmostam, majd az üvegekbe töltöttem. Mindegyiknek a tetejére tettem 1 ek nyírfacukrot. Felengedtem vízzel, rácsavartam a […]

Kifőztük online gasztromagazin, receptek, tippek, ötletek 😀

Nem akartam cukrosan és tartósítóval eltenni a barackokat, így keresgéltem a neten. Találtam egy nagyon jó  "zöld" oldalt, ahonnan elmentettem ezt a receptet. Én már többféle gyümölccsel kipróbáltam, eddig még mind jól viselkedik. Csalán. Köszönet érte.