Torma szakács-barátnőm ötlete volt a kovászos lángos. Én ezidáig csak kenyeret sütöttem vadkovásszal, nem számítva azt az egy szem sós kalácsot, amit még tökéletesítenem kell. Viszont a kovászkáim - név szerint a kenyérlisztes Ancsa meg Joci, ami nyomokban joghurtot is tartalmaz,- csak terebélyesednek ész nélkül. Kidobni nincs szívem, hogy is tehetném, hiszen olyanok, mintha élnének.:) Már ajándékoztam is belőlük jócskán, de ők akkor is csak híznak és híznak. Így jutott eszembe a Tormi-módszer, ami különféle kovász hasznosítási trükköket jelent. Gyúrt tészta, nokedli, lángos... Más úton-módon, mint ő, de én is elkészítettem a magam vadkovászos lángosát, ami annyira finom lett, hogy muszáj megosztanom veletek. Innentől már nem zavar, ha szaporodik a kovászka, mert ezt a lángost bármikor szívesen megesszük. Nem olyan, mint a hagyományos, de ugyanolyan jó.