A metszés ideje: Fás részek metszése nyugalmi időben, rügypattanás előtt van. Nagyon fontos, hogy ne metszünk túl későn, mert a metszési sebeken könnyen fertőz az Erwinia betegség. Zöld részek metszési ideje nyáron július-augusztus hónapokban van. A körtefák metszésmódjait a többi gyümölcsfajhoz hasonlóan az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az alábbi csoportosítás megmutatja, hogy milyen célból metszük a gyümölcsfát: · alakító metszés, · koronaritkító metszés, · ifjító metszés, · termőre metszés, · és ide szokták még sorolni a metszést kiegészítő eljárásokat. A következőkben részleteiben tárgyaljuk a csoportokat. Alakító metszés Ha most telepítettünk, vagy telepítünk körtét, akkor az alábbiak közül válogathatunk: · szabadgyökerű suháng, jellemzője, hogy egy többnyire egyenes fajtától függően ceruza, vagy hüvelykujj vastagságú 80-150 cm hosszú elágazódás nélküli fácska, lásd lenti kép, ára 1200-2000,-Ft között mozog · szabadgyökerű koronás fácska, ami 80-120 cm magas 60-80 cm-es törzzsel, és 3-5 oldalággal, ára 1500-2500,-Ft között mozog · konténeres csemete, ami egy többéves, jól begyökeresedett koronás növény, korától függő törzsvastagsággal, magassággal, többnyire 2-5 évesek, esetenként már termő, koronája a nevelő kertésztől, árudától függően vagy jól kialakult, vagy félrenevelt, vásárláskor érdemes alaposan megvizsgálni a koronát, nehogy elölről kelljen kezdenünk annak kialakítását, ára 2500-5000,-Ft között mozog · konténeres, vagy földlabdás túlkoros körtefa, ami már termő szakszerűen kialakított koronával, ára 6000-35000,-Ft között mozog. A körtefára általánosságban jellemző, hogy erősen dominál a központi tengelye. A központi tengely dominanciája miatt nagyon fontos a vázágak szögállása, azaz a talajhoz képest mennyire közelíti meg a vízszintes állapotot. A kedvező szögállás, ha a vázág a sudárral 20-40 fokos szöget zár be. Ha ettől kisebb a szögállás, akkor a vázág terheléskor könnyen lehasad, ha viszont nagyobb, azaz közelít a vízszinteshez, akkor a vázág hamar elsorvad, csökken a termőfelület. Alakító metszéssel: 1. meghatározzuk a termesztési célnak megfelelő koronaformát, 2. meghatározzuk a vázágak, termőkarok számát elhelyezkedését, 3. meghatározzuk a termőre fordulást (siettetjük, vagy éppen késleltetjük), 4. előrevetítjük a termőfelület nagyságát, a fa helyigényét, 5. megteremtjük a vegetatív és reproduktív elemek közti egyensúlyt, magyarul a lomb és termés közti egyensúlyt állítjuk be. Többnyire szabadgyökerű suháng csemetét vásárolunk. Úgy gondolom a legegyszerűbb ebből kiindulni. Ha koronás csemetét vásárolunk, akkor ügyeljünk arra, hogy a korona ne legyen egyoldalú, rendelkezzen egy határozott sudárral, az ágemeleteket alkotó oldalhajtások a függőleges tengelyhez képest ne zárjanak be 40-45 foknál nagyobb szöget. Suháng esetén első tavaszi metszéskor 60-70 cm magasságban elvágjuk a növényt, ezáltal arra késztetjük, hogy oldalhajtásokat neveljen. Ilyet csak azok telepítsenek, akik elhivatottságuknak érzik a fák megmentését, és kihívás számukra a gyümölcsfa nevelése. A metszést kb. fél centiméterrel a rügy fölött, és úgy végezzük, hogy átellenes irányba lejtsen a metszlap. A visszavágás hatására külső tényezők függvényében 3-6 oldalhajtás keletkezik. Zömében a felső rügyek hajtanak ki (csúcsdominancia egy másik cikkben olvashattok erről bővebben), és ezek is növekednek a legerősebben. A legfelső rügyből képződött hajtás fejlődik a legerősebben, ezt mindenféleképp meghagyjuk, ez alatt kiválasztunk azt a 3-4 hajtást, ami legjobban kitölti a horizontális teret, a többit pedig eltávolítjuk. Nagyjából így kellene kinéznie a beavatkozás utáni őszön. Persze ez egy idealizált rajz. A valóság sosem ezt fogja másolni, de próbáljuk meg megtalálni az ehhez legközelebb álló állapotot. Ha a környezeti tényezők kedvezőtlenek, és a gazda is magára hagyja a körtefát, akkor ilyennel is találkozhatunk (lenti képek). Olyan szerencsétlenül fejlődtek az új hajtások, hogy nem lehet vele mást kezdeni, mint újra elindulni a kialakítással, teljesen vissza kell vágni a növényt. De térjünk vissza az ideális helyzethez. A következő tavasszal a négy vessző közül azt a hármat hegyjuk meg, amelyik a leginkább lefedi a teret. Ezek 1/3-át levágjuk a sudarat pedig az első ágemelettől mért 60-80 centiméternél vágjuk le. Ha nem nőt meg ekkorára, akkor a felső 1/3-át vágjuk le. Arra ügyeljünk, hogy az oldalágak csúcsa sose legyen magasabb, mint a sudár csúcsa. A kettő között legalább 20 centiméter legyen a sudár javára. Metszésünk eredményeként a következő nyugalmi időszakra a lenti ábra szerint alakul körtefánk. Látható, hogy az alsó ágemelet kezd berakódni rövid termővesszőkkel, amiket meg is hagyunk, valamint a sudár visszacsípésével kialakul a második ágemelet. A két ágemelet között a központi tengely szintén berakódik termőrészekkel. Ez a fa a következő évben már megmutatja termését. Metszés során különösebb teendőnk nincs, mint az ágak végi hajtásokat visszacsípni. Előfordul, hogy találkozunk beteg hajtásokkal, mint pl. a lenti vírusos hajtás, azokat természetesen el kell távolítani. A képen jól látni, hogy a hajtás rendellenesen kettéágazik, ezt vírus fertőzés okozza. Negyedik év végére a körtefánk már serdülő korba lép. Megkezdi a rendszeres bő termés érlelést. Az első ágemelet már az érett fa képét mutatja, a második ágemelet elágazódásokat fejleszt, és kialakul a harmadik ágemelet. Művelhetőség miatt azt javaslom, hogy három ágemeltnél többet ne neveljünk ki. Ekkor a körtefa már eléri a 3 métert. A koronát már kialakítottuk, innentől fenntartó, azaz koronaritkító metszést alkalmazunk. A lenti képen látható egy hasonlóan kialakított körtefa. Az alsó, és a felső ágemelet jól elkülöníthető rajta, a középsőt az ágak sűrűjétől nem látni egyértelműen. Ez a körtefa a ritkító metszés bemutatása során vissza fog köszönni, mint negatív tényező. A metszése során ugyanis sikerült elkövetni a legalapvetőbb hibát, amit a körténél el lehet követni, nevezetesen a gazdája katlan koronaformára próbálta kialakítani. De erről bővebben a következő részben.