Egy klasszikus magyar tésztaétel a régmúlt időkből... Véleményem szerint igen mostohán bánik vele a hazai gasztronómia, mert sokszor említésre sem méltatják. A régi szakácskönyvekben minduntalan szerepel, viszont a modernekben egyáltalán nem írnak róla. Nagyanyáink maguk gyúrt tésztából készítették, ami természetesen sokkal finomabb volt mint a mai kész tészta. Arra gondoltam írok ennek a tésztának egy posztot, hogy igenis helye van a nagy klasszikusok között. Megérdemli. Finom és egyszerű. Egy tartalmas, sűrű leves után kiváló levezető... Porcukorral és lekvárral fogyasztják többségében, de hallottam már olyanokról is, akik savanyúsággal kedvelik. Hozzávalók: 1 csomag spagetti tészta vagy 3 tojásból gyúrt friss metélt tészta, 1 bögre búzadara, 1/2 bögre víz, 1 csapott mokkáskanál só, 1 kanál cukor, kevés olaj. Tálaláshoz: porcukor, baracklekvár. A tésztát sós, lobogó vízben fog keményre megfőzzük, majd leszűrjük és melegen tartjuk. Egy nagyobb serpenyőben kevés olajat forrósítunk és zsemleszínűre pirítjuk rajta a grízt. Kevergessük állandóan nehogy leégjen. A végén ízesítjük a pirult grízt a sóval és a cukorral. Hozzáöntjük a vizet, de legyünk óvatosak, mert felsistereg az egész, nehogy megégessük a kezünket. Addig kevergetjük a grízt, míg pergőssé nem válik. Ez után a meleg tésztát összekeverjük a pirított grízzel és máris tálaljuk az ételt. Porcukorral és lekvárral fogyasztjuk.