Az örökzöld tűlevelű bugatölcsér >> csoportban ültetve összefüggő szőnyeget képe...

Great small-scale groundcover for rock gardens! Dwarf spreading form with dainty violet flowers that show color for many months. Lush mound of deep green foliage is lightly marbled chartreuse. Nearly evergreen in most climates. 2008 Perennial Plant of the Year. From Must Have Perennials®

Ejj, de fura ez a mostani tavasz... hát, hogy úgy mondjam, hideg! Ráadásul mára, a szabadnapomra hidegfront-betörést ígér a meteorológia, zivatarokkal, ahogy kell. De nem hagytam magam lebeszélni... a délelőtt még békésnek ígérkezik, legfeljebb korán indulok, és - biztos, ami biztos - bekészítem az esőpelerinemet is a hátizsákba... Irány a Velencei-hegység! A Velencei-hegység szimbóluma is lehetne a Kocka-kő Hétköznapi reggel a Déliben, jövő-menő emberek. Van időm a vonatindulásig, ténfergek az állomáson. Szép kék égbolt feszül a fejem fölött. Aztán ahogy a vonat száguld velem Nyugat felé, harapnivaló tejszínhab-felhők kúsznak az égre, pazar a fények és árnyak játéka... aztán bezárul felettem az égbolt, és a vonat belefúrja magát a párás, ködös szürke hétköznap reggelbe. Velencén szállok le, ismerős a hotel nagy épülete. De a buszmegállóról nem tudom, hol lehet - állítólag közel - és persze a rossz irányba indulok, meg kell kérdeznem egy fickót, aki zavarba ejtően hasonlít Iglo kapitányra a halrudacskás dobozról, hogy merre is... de ő se tudja. De legalább segítőkészen mutogat a világ összes irányába. Mezei zsurló generatív hajtása - Equisetum arvense Megvan! Jön is a busz, összesen négyen ülünk rajta. Jegyet a sofőrnél nem lehet venni - járványügy intézkedés okán - de nem is kéri senki. Pákozdig kellemesen telik az út, beszélgetünk. Randa szürke idő van. De legalább nincs túl hideg. A honvéd-emlékműnél szállok le, tudom, hogy itt a patak mentén futó, megbúvó zöld kereszt jelzésre kell kanyarodnom, egyszer - emlékszem - nagyon nehezen találtam meg, mert benőtte az embermagas csalános.Most szépen le van kaszálva, hamarosan felbukkan a Bella-tó békalencsés vize. Szellő se rezdül, furcsán ólmos színei vannak a levegőnek. A nedves földből kövér mezei zsurlók törnek elő. Virágos kőris - Fraxinus ornus Aztán szárazabb vidékre térek, kiérek az utolsó házak közül, és kinyílik előttem a rövidre legeltetett domboldal. Galagonyabokrok pettyezik a tájat, érdekesen fakadó kőrisfa-rügyek vonják magukra a figyelmemet. De az út szélén megbújó apró vadvirágok is érdekesek. Akad a fű között rejtőző mezei árvácska, virágzó szamóca, borzas nefelejcs. Ahogy feljebb érek a lassan emelkedő, néptelen úton, egyre szebb a vidék. Már ki-kibukkannak a sima hátú, barnásszürke gránitsziklák, mintha gubbasztó ősállatok lennének. Évszázmilliók tanúi! A Kocka-kőről nehéz elhinni, hogy természetes képződmény. Pedig a gránit ilyen szép négyzetes alakban hasad, sarkait legömbölyíti a lassú mállás - így születnek a híres ingókövek. Különleges hangulatú vidék, most senki sem jár erre, a távolból birkák csengettyűjének és bégetésének hangját hozza az enyhe szellő. Valami furcsa tompultság uralja a vidéket, visszafogottak a színek, esőre vár a hegy. Mezei árvácska - Viola arvensis A jelzést persze elveszítem a galagonyásban tekergő számtalan ösvényen, de logikailag a helyes irányba haladok, és hamarosan meg is van a piros kereszt. Egy-egy pillanatra lyuk támad a felhőkön, és hirtelen kiszínesedik a táj. Aztán újra jön a párás, nyomasztó, várakozó hangulat. Rajtam kívül nem mozdul senki a tájban... vagyis dehogy, a madarak nagyon is mozognak, de már van annyi lomb, hogy gyakorlatilag láthatatlanok legyenek. Egy bokorból, érzésre karnyújtásnyi távolságból, felharsan az énekes rigó dala. Megállok, hangfelvételt készítek a mobiltelefonommal, a kijelzőn vibrálnak a vonalak az ismétlődő trillák nyomán. Láthatóvá tett hang! Az énekes maga láthatatlan marad. Az út szélén színfoltok: sárga hérics, lila agárkosbor, élénk kék hegyi len, világoskék lecsepült veronika. Hívogató, könnyen járható ösvények... A Barlang-kúttól kis vízfolyás indul, völgyben járok, megváltozik az erdő - vagyis, itt már elfogynak a galagonyabokrok, helyüket szép, vastag törzsű fák veszik át. Meglepetésemre kisvirágú hunyorok sokaságát fedezem fel, nem tudtam, hogy errefelé is honos a faj. A fákra gondos kezek fészekodúkat helyeztek. Nagy kincs egy jó fekvésű ingatlan! Akkora kucsmagomba illegeti magát az út mellett, hogy nem hiszek a szememnek. A Hurka-völgy fái most bontanak rügyet. Valószínűtlenül zöld és friss minden. A kis patak mentén zölden sarjad az aljnövényzet. Két biciklisnek adok utat, közben persze a növényeket figyelem... nini, lazavirágú nefelejcs! Amikor kisütött a Nap, hirtelen kiszínesedett a világ A Bodza-völgyből kiérve terveztem az uzsonnát, de a pad összedőlt - egy gránitsziklára ülök hát, és előveszem az elemózsiát. Csodálatos a csend és a béke, és mintha valahol a múltban lennék... talán a tompa színek teszik, mintha egy régi fotó világa venne körül. Lábamnál tücsök ciripel, ciripel, talán ő is az esőt hívja hegedűszavával... No ideje indulni! Kezd melegedni az idő... a közeledő front valósággal nyomja maga előtt, a felhők felgyorsulnak a fejem felett, és néha még a Nap is kisüt, fátyolosan. Hirtelen nagyon meleg lesz. Megcsodálom a nevezetes fekete kökörcsineket - nem számítottam rá, hogy május elején még láthatok virágot, de hát hűvös tavasz volt ez az idei. A Velencei-hegységben nincsenek nagy szintkülönbségek A Bence-hegyi kilátóban még sosem jártam. Persze láttam a furcsa alakú fehér foltot akár a vízből is már, a Velencei Tóúszás során, ahol rendszerint ezerötszáz méteren indulok... szóval ideje volt megnézni. Felballagok az aszfaltút szélén, itt sem jár most senki, a jegyszedő bácsi láthatóan örül, hogy jött valaki. Beszélgetünk, megcsodálom a párába tűnő panorámát a Velencei-tó felett, kicsit lejjebb pillantva új építésű luxusvillákon akadhat meg a szem. A kilátóban fotókiállítás: a képeken szereplő élőlények többségével találkoztam is útközben! Kocka-kőLent, a kilátó alatt leülök egy padra, megiszom a dobozos kávémat, aztán leballagok - most tűnik fel, ami mellett felfelé elmentem: pici piros pillangós virágok az árokban! Mi lehet ez? Valami lednek faj, de melyik? Hasonlít a téglaszínű lednekre, de annál pirosabb... egy sor képet készítek, későbbi határozás számára. (Csicseriledneket találtam.) Saláta galambbegy - Valerianella locusta Utam innentől már a településen vezet, a tó felé tartok, szeretném megnézni közelebbről... a felhőréteg felhasad, hatalmas tömbökben sodródik, a felhők szélén látványos az irizálás. A tó sötét vizén apró borzongások futnak végig, reflektor-csóvaként ezüstözi a felhők között áttörő napfény sugara. Verebek csicseregnek önfeledten, balettoznak a nádszálakon, a nád sűrűjéből nádirigó recsegős koncertje harsog. Még sose sikerült megpillantanom ezt a madarat! Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett faj Végigballagok a homokkal borított strand mentén húzódó sétányon - a bódék némelyike már nyitva van, milyen élénk strandélet lehet majd itt nyáron! Szinte izzasztó a meleg, ott magaslik a szálloda tömbje, pár lépés a vasútállomás... és már be is mondják a vonatot, tökéletes időzítés! Meglepve látom a nyomvonal-rögzítőn, hogy bizony ez a mai séta húsz kilométer volt. És mennyi látnivalót kínált! A zivatar csak éjjel érkezett meg... Hurka-völgy A kis patak mentén zöld szalagként húzódik az aljnövényzet Kisvirágú hunyor - Helleborus dumetorum. Védett faj Tavaszi zöld színek Hegyi len - Linum austriacum Lazavirágú nefelejcs - Myosotis sparsiflora Bodza-völgy Négyszögletes gránitsziklák a Bodza-völgyben Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény Vadkörte - Prunus pyraster Agárkosbor - Anacamptis morio. Védett faj Fekete kökörcsin - Pulsatilla nigricans Egybibés galagonya - Crataegus monogyna Csicseri lednek - Lathyrus cicera Pitypang, százszorszép, feketerigó: igazi tavaszi látvány! Házi veréb - Passer domesticus. Sokkal gyakrabban találkozom rokonával, a mezei verébbel. Védett faj Házi veréb - Passer domesticus

  Ha buja, trópusi hangulatot szeretnénk varázsolni kertünkbe, akkor válasszunk sok télál...