Learn about all the best free things to do in Dublin. Discover what to do in Dublin that won't cost you a cent. Explore Dublin on a budget.
Manneken Pis Brüsszel
Serves now as Bartók Hall, venue of the renowned Szombathely Bartók Seminars, with the participation of György Kurtág, Péter Eötvös, the late György Ligeti and many others.
Színház
A "Castell vechio" és az Adige folyó, melyet minden évben megcsodálok.
Legkedvesebb képeim az utazásaim során, épületek, fények, hangulatok.
Országház
Triton szökőkút
A korábbi évekhez hasonlóan reggel összeszedtem a társaságot, ötkor már neki is vágtunk az útnak. Útitársaim: Léda, Gabi és Ildikó. Az útvonalat már jóval korábban megterveztem, az időpontot pedig a megnézendő előadásokhoz igazítottam. A színházjegyek megvásárlása is már két hónappal előbb megtörtént. A régebbi utakhoz képest talán annyi változott, hogy kevesebb programot építettem be, ennek egyszerű prózai oka az, hogy már nem bírjuk annyira a gyaloglást, mint évekkel ezelőtt. Kicsit több a "megpihenés", de ennek is megvan a maga bája, hiszen közben a hely hangulatát tudjuk ízlelgetni. Első pihenőnk a már szokásossá vált Trojane fánkozóban volt, ahol a csodálatos környezetben valamennyien megittuk az isteni finom kapucsínót és elfogyasztottuk az óriás fánkot. Mielőtt Triesztbe értünk, Gabi és Léda felolvasták nekünk, amit a városról tudni kell. Aztán elfoglaltuk a szállást, ami egy nagyon barátságos apartman volt közel a városközponthoz. A trieszti parkolásról annyit megemlítek, ha valaki nem tudja, hogy a belváros fizetős zónájában a kékre festett helyeken szabad parkolni. A ház előtt nem volt felfestés, ezért kérdeztem meg, és elmondták, hogy ott csak az engedéllyel rendelkező, ott lakó autótulajdonosok parkolhatnak. Még szerencse, hogy nem volt bírság az autón, így a megfelelő helyre áttettem az autómat. Egyébként az "EasyPark" applikációt használva csak az ott eltöltött idő után kell fizetni. Aztán nyakunkba vettük a várost. Sétáltunk a Canale Grande partján és hídjain, Majd beleolvastunk Gabriele D'Annunzio: "A hajó" című művébe, melyben ezt írta: "Élesítsd az íjad, és indulj a Világ felé!". A tengerparton kicsit ábrándoztunk a tengerjáró hajóról... A Verdi színház előtt koccintottunk... majd üdvözöltük James Joyce-ot, aki éppen a Ponte Rosson sétált. Megnéztük a Szent Antal templomot... Antonio Santin érseksajnos, a szerb ortodox templom nem volt nyitva, így benne csak kívülről tudtunk gyönyörködni. Azután a Ponterosso téren fotózkodtunk a Mária Teréziát ábrázoló "Tallero" (tallér) nevű alkotás előtt, ami egészen új, 2023 februárjában avatták fel. Bár Mária Terézia soha nem járt Triesztben, mégis nagy tiszteletnek örvend, hiszen uralkodása alatt, törvényeinek, a kereskedelem és a tőzsde támogatásának köszönhetően vált Trieszt a kis kikötőből fontos kereskedelmi központtá. Másnap reggel kényelmesen reggeliztünk a kedves kis apartmanban, majd irány Miramar! A kastély kívül-belül csodálatos. Az elhelyezkedése, a kertje, a szobái. Már többedszer járok itt, de megunhatatlan. A többieknek is nagyon tetszett. Természetesen a kastély megtekintése előtt a parkban Léda és Gabi felolvasták nekünk a történetét is. Miramart követte Visintini, ahol megnéztük a híres (vagy hírhedt) doberdói ütközet hőseinek felállított magyar kápolnát, felmentünk az emlékfához: majd a temetőbe: Ezután a lehangoló, megdöbbentő történelmi emlékezés után egy darabig csöndesen folytattuk az utunkat, de aztán újra visszajött a hangulat. Miután Mestrén a Garibaldi Hotelben lehorgonyoztunk, tömegközlekedéssel utaztunk tovább. A szálloda előtt volt a buszmegálló. A Róma térről vaporettóval mentünk tovább a Ponte Rialtoig, majd a híd aljában megpihenve hálálkodtunk, hogy újra itt vagyunk. Azután még egy hajózás a Szent Márk térig, ami mellett valamennyien sóhajtottunk néhányat a Sóhajok hídja előtt. A szuper reggelit követően indultunk tovább, hogy megnézzük Soave várát. Aztán addig tököltünk, amíg éppen szieszta időre értünk a várhoz, így nem tudtunk bemenni, de megnéztük a kedves kis városkát, és ebédeltünk egy jót. Ezt követte a "végcél" Verona. Az autót egy parkolóházban hagytuk, úgy sétáltunk az Aréna melletti szállásunkhoz. Az erkélyről karnyújtásnyira volt tőlünk ez a hatalmas építmény, éppen mellettünk voltak a "Sevillai borbély" díszletének rózsái. Így várt bennünket a szállás: Miután befejeztük az örömködést, nekiindultunk a városnak: a Piazza Bra, a diadalív, a Castelvecchio, a Ponte di Castelvecchio, a Piazza delle Erbe, a Casa di Giulietta. Közben a csillogó kirakatok és a vidám emberek. A nagy sétát kis pihenés követte, majd vacsi és indulás a Teatro Romano színházba, ahol a "Zorba, a görög" balettet néztük meg. A koreográfus Lorca Massine volt, aki már 1988-ban megalkotta ezt a darabot, és azóta az egész világon már bemutatta. A Zorbát táncoló Davide Buffone szenzációs volt, de a többiek is valamennyien. A tánckar is nagyon egy húron pendült. Egyik ámulatból estünk a másikba! Csodálatos volt. Egész rövidke részeket vettem fel a fő motívumból, csak azért, hogy egy icipici hangulatot elhozzak magammal, ha évek múlva majd emlékezem erre az útra. A hetedik visszatapsolás után a zárótáncot is megörökítettem: A hazautunk is kellemes volt, végre már enyhült az egésznapi hőség. Az apartmanunk alatti kávézóban fogyasztottuk el a reggelinket, majd a Garda-tó felé vettük az irányt. Cél, a Monte Baldo hegy "megmászása" volt. Érkezésünkkor irtó hosszú sor kígyózott, de szerencsénkre az előre megvásárolt jeggyel, és a korábbi időponttal előre engedtek bennünket. Még így is araszoltunk legalább félórát, mire bejutottunk a felvonó kabinjába. Az úton láthattuk a gyönyörű kilátást, majd a hegytetőn szintén. Mivel annyira elfáradtunk a hegymászásban megebédeltünk egy gyönyörű kilátást biztosító étteremben, majd pihenőnek kitett nyugágyakból néztük a tájat. Egészen jól kibírtuk. Azután visszamentünk Veronába, pihentünk egyet a szálláson, majd a Bra téren vacsi, és következett az Aréna, ahol Vivaldi: Négy évszakját hallgattuk meg. A koncert szép volt, fényjátékkal tették látványossá. A hegedűművész Giovanni Andrea Zanon volt, aki remekül játszott. Bár vittünk párnát, sőt, saját természetes párnáink is velünk voltak, mégis kissé keménynek bizonyultak az Aréna lépcsői. Reggel a kényelmes készülődés és az érzékeny búcsú következett, majd indulás haza. Egy kisebb bevásárlást még beiktattunk Verona mellett. Szlovéniában pedig a fánkozót most sem hagytuk ki. Megállapítottam, hogy Verona, mint mindig, most is csodás! Minden utam örök emlék marad. Minden alkalommal valami újat fedezek fel a városban vagy útközben, csak az útitársak változnak. Ebben a társaságban is remekül éreztem magam, hasonló érdeklődésű, hasonló mentalitású barátokkal teljes összhangban telt el ez a csodálatos öt nap.
a Haza oltára!
