Hatékony almafa metszési módszerek és tippek a termés növeléséhez. Szakértői útmutatások az almafa gondozásához és egészségének megőrzéséhez.
Szeretnéd te is, hogy minden évben csodás szépségű és mennyiségű rózsavirágod legyen? Akkor ne hagyd ki a metszést! Nézd meg, mit kell tudnod! Hasznos tanácsok!
A leander népszerűsége töretlen hazánkban. Régebben a módosabb magánkertekben, ma már szinte minden kertben, sőt egyre több közterületen is találkozhatunk vele. Nagyobb városok bátran felvállalják gondozásukat, dacolnak az utca emberének gyűjtő szenvedélyével és akár egész utcákat, vagy nagyobb tereket népesítenek be leanderrel. A tél elmúltával előkerülnek a telelő helyekről. Ki így, ki úgy telelteti őket. Más fény-és hő viszonyok között, eltérő páratartalom mellett. Ezeknek a külső tényezőknek köszönhetően mindenki mást tapasztalhat, amikor a leandert szabadlevegőre hozza. Többféle telelőhellyel rendelkezem, és szinte már mindegyiken teleleltettem leandert. Kevésre mondhatnám, hogy egyértelműen rossz telelőhely. Eddigi tapasztalataim szerint a nagyon magas páratartalom, teljes sötétség, és 10 foknál magasabb hőmérsékletű hely a legrosszabb. A telelőben sok minden történhet a növénnyel: Betegségek hatalmasodhatnak el rajta: - Pseudomonászos rákosodás - Baktériumos betegsége a xylella - Penészgombák Kedvezőtlen tárolási körülmények között eredményesen támadnak a penészgombák. - Korompenész Kártevők károsíthatják - Pajzstetű (teknős pajzstetű, gyapjas pajzstetű) Teknős pajzstetű Gyapjas pajzstetű - Levéltetű Levéltetű - Kabóca - Közönséges takácsatka Élettani betegségektől szenvedhet - Vízhiány - Fényhiány - Fagysérülés A növényvédelméről egyenlőre ennyit. A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé nevelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is. El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. Sok információval már rendelkezünk, mivel ismerjük a növényt, de azt nem tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne a tél során. Legfontosabbak a fent tárgyalt káresemények. Megpróbálom pontokba szedni a metszési lehetőségeket: · túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, súlya miatt nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük, · nagyon megnyúlt, virág nélküli leveles hajtásai olyan hosszúak, hogy a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele, · elöregedett, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk, · alulról felkopaszodott, ekkor megújítjuk, · sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk · betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszük, · törzses formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszük, · nincs vele semmi gond, szeretnénk, ha formában tartaná magát a leander, ekkor fenntartó metszésben részesítjük, Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során. Tisztán talán csak a fenntartó és ifjító metszést végezzük. Metszés szempontjából a továbbiakban három fő csoportot különítek el. - a fenntartó metszést, - az ifjító metszést, - és az alakító metszést. Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat is korrigálhatunk. Menjünk tehát lépésről lépésre. A telelőből kihozott növény különféleképpen nézhet ki. Jó helyen teleltek szépek, leveleik zöldek, egészségesek, rajtuk már a virágok is látszanak. Ellenben a rossz körülmények közt telelt leander gyatra állapotban, de ami fontos élve kerül elő. Egyik esetben sem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. A különbség csupán a virágzás idejében fog megmutatkozni. A jobb állapotú korábban, a rosszabb értelemszerűen később nyílik. A leanderre jellemző a hármas növekedés, azaz egy csomóban hármasával hozza hajtásait. Növekedési sajátossága továbbá, hogy fiatal, még nem fásodott, azaz zöld színű hajtás metszésénél általában a metszés helye alatt egy emeletben hoz egy hármas hajtást. Amennyiben elfásodott, azaz barna hajtást vágunk el, akkor szinte az összes levélnyélnél új hajtást nevel. Miért is fontos ezt tudnunk? Elsősorban idős növények ifjítása miatt. Ha az ifjító metszés csak zöld hajtást érint, akkor kevesebb friss hajtással számolhatunk, kisebbek lesznek a lehetőségeink a hajtásválogatásnál. Metszést befolyásolhatja továbbá még a fajta is. Vannak törpe, középerős, és erős növekedésű fajták. Törpe növekedésű: idős korára sem lesz több méteres, metszés nélkül is zömök, kompakt marad, nagyon sok hajtást fejleszt, ízközei (levéltől-levélig terjedő szárrész) rövidek, hajtásai erősek, virágai nagyok, de egyedszámban kevesebb, metszés nélkül is nagyon jól elvan, nagy előnye, hogy kis mérete miatt könnyen mozgatható. Erős növekedésű, szinte a törpe ellentéte: hatalmasra nő, már néhány éves korában is több méteresre nő, képtelenség alacsonyan tartani, virágai apróbbak, de nagy virágzatokba állnak össze, hajtásai hosszúak, megnyúltak, nagyon nehéz kordában tartani, hajlamos a felnyúlásra, kopaszodásra, hajtásait szinte mindig lehúzzák a virágok, ezért karózni kell, ízközei hosszúak, évente többször is kell metszeni, komoly feladat a telelőbe cipelése. Középerős növekedésű értelemszerűen a kettő között helyezkedik el, ezért ennek a jellemzése felesleges is. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor leandert vásárolunk tudnunk kell, hogy mi a szándékunk vele. Pl. az erős növekedésű túl azon, hogy hatalmas virágesővel ajándékoz meg alkalmas magas térhatárolónak, uram bocsá virágos sövénynek, vagy magas törzses egyednek. Mielőtt továbblépnék a részletes metszésre két nagyon fontos dolgot jegyezzünk meg a leanderről: Virágát az adott évi friss hajtás végén annak lezárásaként hozza. Nagyon könnyen megújul tősarjai egy év alatt virágzóképes hajtássá fejlődnek. Alakító metszés Alakító metszésnek azt nevezzük, amikor egy fiatal növényen mechanikai (leggyakrabban metszés) beavatkozásokat végzünk, annak érdekében, hogy elvárásainkhoz, céljainkhoz legjobban illeszkedő növényforma alakuljon ki. Ha ezt elértük, akkor már csak rendszeresen fenn kell tartanunk azt a formát. Az alakító metszésnek legnagyobb jelentősége a gyümölcsfáknál van. Dísznövényeknél rosszul kialakított alak nem okoz akkora problémát, mint a termő gyümölcsöknél. Leandert nagyon sok méretben kínálják a szakkereskedések. Díszfaiskolákban, kertészeti árudákban csak előnevelt, többnyire szakszerűen kialakított formában árulják, ezért azokat már nemigen kell alakítanunk. Őstermelői piacról, vagy saját szaporításból tehetünk szert olyan leanderre, aminek még nincs kialakult formája. Mivel a leander házi szaporításának nagy hagyománya van hazánkban, ezért azt gondolom, hogy sokan alakítgatják szeretett növénykéjüket a kezdetektől. A jó dugvány egyágas, nincs rajta oldalelágazás, csúcsi része visszacsípett, maximum 15 centi hosszú, melynek a fele a földben van. A gyökeresedéssel együtt megindul az oldalhajtások fejlődése. Mivel 7-8 centi áll ki a földből, ezért leggyakrabban 3-4 oldalhajtás képződik. A legjobb az lenne, ha rögtön 3-4 tőhajtás képződne, de ez nem fog bekövetkezni, ehhez a növénynek először éreznie kell magában az erőt. Ahhoz pedig először sok-sok energiát termelő levelet kell fejlesztenie. Ezt némi keretek között engedjük is neki. Amikor a hajtások elérték a 10-15 centiméteres nagyságot a csúcsukat visszacsípjük, ezáltal további ágazódásra serkentjük őket. Ezzel kialakul a második ágemelet körülbelül 7-12 hajtással. Ezeket engedjük szépen fejlődni, ha elég korán kezdtük a dugványozást, és ha szerencsénk van az időjárással, no meg jó gazdái voltunk a leandernek, akkor őszre egyik-másik hajtásvég virágot hozhat. Ezzel meg is adtuk a leandernek a vázát. További bokrosítást a következő évben folytatjuk. Második évben két lehetőség közül választhatunk: Feláldozzuk az előző évi hajtások végén megjelenő virágokat a bokrosítás érdekében. Ebben az esetben a hajtások felső 1/3-át levágjuk. Ez az egyharmad csak egy irányszám. Erős növekedésű leandernél 1/2, gyenge növekedésűnél pedig csak éppen a hajtás csúcsát csípjük le, ez 2-3 centit jelent. Hagyjuk virágozni a leandert, ezzel a hajtásnövekedés visszaesik, új hajtásokat virágzás végéig csak tőről fog hozni. Virágzás után pedig az elszáradt virágok kimetszésének helyén. Mindkét esetben a tőhajtásoknak kiemelt figyelmet szenteljünk. Fiatal növényről lévén szó 1-3 tőhajtásra számíthatunk, amiket hagyjunk július végéig fejlődni, majd felébe visszavágjuk őket. Ha jól érezte magát a növény, akkor a harmadik évben már erős, sűrű bokrot alkot. Ettől kezdve fenntartó metszésben részesítjük. Kedvezőtlen körülmények között az alakító folyamat 5-6 évet is igénybe vehet. Fenntartó metszés A fenntartó metszéssel tovább alakítjuk a leander bokrunkat és biztosítjuk a rendszeres virágpompát. Mint minden növénynél így a leandernél is nagyon nehéz egy egységes, minden növényre érvényes metszést leírni. Nem győzöm hangsúlyozni a blogomban; ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma növény sem. Még ha lenne is két egyforma növény, akkor is más hatások érik őket a fejlődésük során, ami miatt adódnak olyan különbségek, amik speciális metszési munkát jelenthetnek. Igyekezni fogok kitérni a kivételekre is. Fenntartó metszés megkezdése előtt meg kell fogalmaznunk, hogy mért metszünk. A cikk korábbi részében már sorra vettem a fontosabb célokat. Metszhetünk: erősen, amikor a hajtások hosszának 2/3-át, de esetenként még ettől többet is eltávolítunk, ezt főként akkor tesszük, ha nagyon felnyúlt a növény, nem elég bokros, felkopaszodott, megöregedett, tehát egy erősen megújult növényt akarunk látni. Erős metszés hatására erős hajtásnövekedéssel reagál a növény. középerősen, amikor a hajtások hosszának felét távolítjuk el, ezt akkor tesszük, amikor kissé elégedetlenek vagyunk a növekedési eréllyel, hiányosságok vannak a növény alakjában, gyenge volt az előző évi virághozam, kicsit sűríteni akarjuk a tövet. Középerős metszésre középerős növekedéssel reagál. Nem hoz annyi hajtást, mint erős metszésnél, de azok hosszabbak és erősebbek lesznek. gyengén, amikor a hajtások hosszának maximum az 1/3-át, vagy ettől kevesebbet, gyakran csak a csúcsát csípjük vissza. Ezt akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk a növénnyel, csak éppen egy kicsit több virágot szeretnénk látni rajta, ezért a növény felső harmadát sűrítjük. nullán, amikor minden oké. Nullás metszés csak egy-egy alkalomkor fordulhat elő. Például, ha nyár végén elvégeztük a zöldmetszést, amire a növény nagyon jól reagált, a telelőben szuperül érezte magát, tovább fejlődött, és az új hajtások végén megjelentek a virágok. Ekkor nincs okunk a tavaszi metszésre. Időben metszhetünk: tavasszal közvetlenül a telelőből történő kihozáskor. Az erőteljesebb beavatkozásokat ilyenkor tegyük meg, ekkor ugyanis az egész vegetációs idő a rendelkezésre áll a megújulásra. nyáron a folyamatos virágzás fenntartása érdekében, kisebb korrekciók elvégzésére. Ekkor folyamatosan, akár heti több alkalommal is eltávolítjuk az elnyílt virágocskákat, virágzatot. A rosszul megújuló, elnyílt virágocskákat nem, vagy csak igen nehezen eldobó fajták igénylik azok folyamatos eltávolítását. Részben azért, mert a beszáradt virágocskák csúfítják a növényt, részben pedig akadályozzák a bimbók további kinyílását. Az elnyílt virágokból termés, mag érlelődik, ez pedig gátló hatással van a további növekedésre. Ezért is szükséges azok eltávolítása. Nyáron szükség lehet beteg hajtások azonnali eltávolítására is. nyár végén a fő virágzás elmúlásakor az elnyílt virágzatok kivágására, a megnyúlt, erősen meghajlott hajtások, a tősarjak visszavágására, ritkítására van szükség. Ilyenkor végzett metszésre a növény még növekedéssel reagál. Kihozza azokat a hajtásokat, amiken már következő év nyár elejétől virágozni fog. Sőt a telelőben ezeken a hajtásokon már meg is jelennek a virágok. Metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a leandert és megállapítjuk róla: van-e rajta károsító, és ha igen milyen, van-e rajta elszáradt ág, milyen erős a növekedése, milyen hosszú hajtásokat hoz, mennyi rajta a virág, virággal záródó hajtás, hajtásait mennyire húzzák, húzták el a virágok, van-e rajta kuszán fejlődött hajtás, érte-e fizikai sérülés, Metszés menete: Eltávolítjuk a beteg hajtásokat. A betegség fajtájától, a károkozás mértékétől függően, az egész hajtást, vagy annak egy részét távolítjuk el. Xylella esetén legjobb az egész növénytől megszabadulni, de a rákosodás se sokkal jobb. Egészséges részig visszavágjuk a fizikai sérült hajtásokat. Eltávolítjuk, vagy visszavágjuk a ferdén, kuszán fejlődött hajtásokat. Jobb oldali képen az öt hajtásból kettő ferdén fejlődött, az egyik erősen a föld felé hajlik. Ha ennek a végén virág fejlődik, akkor biztos a földig húzza a hajtást. Ha megfelelő számú hajtásunk van, akkor az ilyen rosszul nőt hajtást tőből távolítsuk el, ezt láthatjuk a bal oldali képen. Ha nincs elég hajtás, akkor 3-5 centis csonkra vágjuk vissza. A harmadik hajtás is inkább lefelé törekszik, ezért azt is érdemes visszavágni, lenti kép. A fenti két kép közül a bal oldalin már egy idősebb többemeletes ág dől erőteljesen oldalra, ezért épp itt az ideje, hogy helyreigazítsuk. Az alatta lévő bal oldali képen látható, hogy ezt a korrekciós metszést egy fiatal közel függőleges helyzetű hajtásra végeztem el. 4. Eltávolítjuk a tőhajtások közül a gyengéket. A leander erősségétől függően 3-9 új tőhajtást fejleszt. Ha mindig mindet meghagynánk, akkor gyengítenénk a leander meglévő ágrendszerének fejlődését, ami a virágzás csökkenésére is hatással van, az új tőhajtások mindegyike gyengén fejlődne, túlzottan besűrítenénk a növényt. Ezért az új hajtások közül a növény sűrűségének megfelelően 1-3 új tőhajtást hagyunk meg évente, a többit eltávolítjuk. Természetesen a legerősebb hajtásokat hagyjuk meg. A lenti képen a meghagyott három új hajtást látni. Ezek még nem fásodottak, zöld színűek. 5. Kiritkítjuk a tövet. Túl sűrű növény nem hoz több virágot, sőt a növény energiáinak nagy részét hajtásai fejlesztésére fordítja. A sűrű lombozat kedvez a károsítóknak, sokkal több tápanyagot, vizet igényel. Egy arányos lombozat, hajtásrendszer fenntartása, gondozása könnyebb, azon több és szebb virágzat fejlődik. Ilyenkor keressük meg azt, azokat a hajtást (okat), amiket a legelőnyösebb eltávolítani. Milyen szempontok alapján mérlegeljünk: növekedési erősség, kor, egészségi állapot, növekedési irány, elhelyezkedés. A gyengébb növekedésű, a túl széli, vagy központi elhelyezkedésű, nagyon öreg, vagy éppen betegséget hordozó hajtásokat távolítsuk el. 6. Visszavágjuk a megmaradt hajtásokat a növény erőnlétének megfelelő mértékben. Erről fentebb már írtam. 1/2-1/3-os mértékben kell a hajtásokat visszavágni. A visszavágás eredményeként a leander a rá jellemző hármas elágazásban hozza az erős hajtásokat. Túl hosszúra hagyott hajtást már a bimbós állapotban lévő virágzat is jelentős mértékben képes meghajlítani. 7. Eltávolítjuk a beteg leveleket. A beteg leveleket egyesével kis metszőollóval, vagy virágollóval távolítsuk el. Ezzel megakadályozzuk a betegségek további terjedését. 8. Kezeljük a sebeket. Fasebkezelővel kenjünk be minden fás részen ejtett sebet. A zöld színű még nem fásodott hajtások kezelése nem szükséges. Ezek gyorsan beszáradnak, gyógyulnak. A leander a metszési sebek helyén könnyezik. Minél később végezzük a metszést annál több értékes növényi nedvet veszít ezeken a sebeken. A sebkezeléssel várjuk meg, amíg a csepegés megszűnik. Ifjító metszés A növény öregedésével egy idő után szükség lehet a leander megújítására. Ez az egyik legerősebb beavatkozás a növény életébe. Ha jó erőben van, akkor egy év alatt újraneveli a lombozatát, és a beavatkozás őszén már hozhat némi virágot, a következő évben pedig már majdnem teljes pompájában díszeleghet. Ennyire szétesett, felkopaszodott, új hajtást már nehezen fejlesztő növény esetén, nemcsak egy átültetésre, gyökérzet megújításra, hanem felújító metszésre is szükség van. A metszés legalább 50 %-os visszavágást jelent, amit ágról-ágra haladva végzünk. Végeredményként egy kompaktabb növényt kapunk. Ne féljünk a metszéstől. Ha követünk is el hibákat, azt a növény korrigálni fogja, akkor, ha segítjük ebben a munkájában.
Kedves Húgom! Leveledben tudatod velem, hogy egy őszibarackfátok kipusztult és kérdezed, hogy a helyére ültethetsz-e majd ősszel őszibarack csemetét.
Ha februárban egy délután tavasziasra fordul az időt, az almafát már megmetszhetjük. A fa a fiatalítást rengeteg gyümölccsel hálálja meg.
Az őszibarack növekedési formáját tekintve bokorfának tekinthető. Átmenetet képez a bokor és a fa között. Ezt bizonyítja az is, hogy megújulni többnyire az ágalapokon (az ágak törzshöz közel eső részei), illetve a törzsön hozott hajtásokkal akar. Ezzel nagyban megkönnyíti ifjítására törekvő metszési munkánkat is. Optimális törzsmagassága is 50-80 cm között van. A gyümölcsfák közül az őszibarackot igényli leginkább a rendszeres és határozott metszést. Enélkül kívánatos koronaformája (katlan) néhány év alatt szétesik, koronája besűrűsödik, levegőtlenné válik, termésképzése a metszés kihagyása utáni néhány évben egyre fokozódik, túlzottá válik, ami a gyümölcs minőségi romlását eredményezi, majd csökken a termés, a fa gyors öregedésnek indul. A túl sűrű lombkorona miatt a károsítók eredményesebben támadják. Ha hosszútávon gondolkodunk az őszibarackban, és nem akarjuk néhány évente újratelepíteni, akkor szükséges metszenünk. Nem szabad azonban a metszést túlmisztifikálni. A metszés önmagában nem csodaszer. A metszés mellett szükséges hogy: a növény igényeinek megfelelő talajba ültessük (ez alanykérdés is), biztosítsuk számára a szükséges tápanyagokat, elég hely álljon rendelkezésre a fejlődéshez (tenyészterület), kifejlett példány kb. 25 m2 területet igényel, ne hagyjuk magár a károsítók ellen vívott csatájában, rendezett életkörülményei legyenek (fény, víz, fagyzug, szomszédos növények) Ha valamelyik tényező rossz, vagy rosszra fordul, akkor az a többi elemre is kihatással, többnyire kedvezőtlen irányba mozdítja azokat, de már külön-külön is rontják a gyümölcsfánk életminőségét. Ezt csak metszéssel megváltoztatni, megállítani nem lehet. Az őszibarack optimális koronaformája a katlan. Ennek a formának az elérést már a telepítéskor meg kell kezdenünk. Az őszibarackot koronás oltvány formában tudjuk beszerezni. Ami azt jelenti, hogy sudara fejlett, amiből legalább 3 fejlett (30 cm-es) oldalvessző ered. Másik szaporítóanyag típus a suháng. Megvallom őszibarack esetében ilyennel nem szoktam találkozni. A szaporítóanyag vásárlásnál figyeljünk arra: a gyökérnyakon lévő oltás forradása kifogástalan legyen, a gyökérzet ne legyen túl kicsi, ne legyen túlzottan csonkolt, ne legyen behasadt, és megfelelő számú oldalgyökérzettel is rendelkezzék, ép, betegségektől mentes legyen, a vesszőkön betegség jelei ne látszódjanak, a törzs ne legyen sérült, mézgafolyást ne találjunk rajta. A fenti képeken egy jól forradt, sebesedett oltás helyet látunk szabadgyökerű őszibarack csemeténél. Egészséges gyökérzet megfelelő oldalgyökérzettel. Egészséges koronás őszibarack szaporítóanyag. Ez a kiindulási alapunk. Tárolás során előforduló tipikus gond. A gyökerek melegében telelő pocok lerágta a gyökér külső háncsát. Nehogy megvegyük az ilyen szaporítóanyagot. Nagyon rossz szokás, hogy ültetéskor erőteljesen visszavágják a gyökérzetet, sokszor már az árudában az eladó elvégzi ezt a műveletet. A szaporítóanyagot földből történő kiemelésekor jelentős gyökérveszteség éri, ezt tovább tetézzük annak visszametszésével. Ne tegyük. Ellenben a sérült vastagabb gyökereket, csak az egészséges rész határáig metsszük vissza. Ültetéskor ezeket a metszési felületeket kezeljük. Ültetéskor még abban az esetben is meg kell metszenünk a koronát, ha az tökéletes katlan formájú. Erre azért van szükség mert a csemete gyökérvesztesége igen nagy, és a tavaszi kihajtáskor nem bírná el a nagy lombfelület nevelését. Az új hajtások nagyon gyengék lennének, legrosszabb esetben a növény kiszáradna. Gondoljuk csak el a következő helyzetet! Naponta 5 liter vizet kellene meginnunk, ahhoz, hogy a nyári melegben, az adott munkánk mellett ne száradjunk ki. Igen ám, de a folyadékot, csak egy tűnyi vastag szívószálon át vehetjük magunkhoz. Ezen az átmérőn 24 órai folyamatos ivás mellett is csak 3 liter folyadékot bírunk meginni. Ez ugye kevés, ezért valamit tennünk kell. Több mindent tehetünk és ezt a növény is megteszi. A nagy mennyiségű gyökérveszteség hasonlót idéz elő. Nem tudja felvenni a megfelelő mennyiségű vizet, tápanyagot,-még akkor sem, ha egy vödör vízbe állítjuk-ha nem csökkentjük a lombfelületét, ezért kell a koronáját is megmetszenünk ültetéskor. A metszés mértéke mindig igazodjon a gyökérveszteség mértékéhez. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ezért itt is szeretnék néhány nagyon fontos dolgot hangsúlyozni: Mindig éles szerszámmal végezzük a metszést. Ellenkező esetben olyan sérüléseket hagyunk a növényen, amin későbbiekben gond nélkül hatolnak be a károsítók. A kép ugyan nem barackról készült, hanem rózsáról, de jól mutatja az életlen metszőolló által okozott sérülések. Ezeken a sérüléseken könnyedén behatolnak a károsítók. Látni továbbá a helyes metszlapot. Fél centivel a rügy fölötti, attól elfelé lejt közel 30 fokos szögben. Minimalizáljuk a sebzési felületek kialakítását. Inkább vágjunk le egy nagyobb ágat, mint sok kicsit. A kialakult seb sose legyen vízszintes felületű. 1 cm-nél nagyobb sebeket kezeljük fasebkezelővel. A gallyakat mindig ággyűrűre metszünk. Ággyűrűre metszés. Lényegét a korábbi irásaimban ismertettem. Ággyűrűre metszés. A hajtást és a vesszőt a rügy fölött vágjuk el, úgy hogy a rügy és a vágás között legyen 3-5 mm. Ha a rügyhöz túl közel vágunk, akkor a rügy is beszáradhat, vagy az abból képződött vessző növekedése lesz kedvezőtlen. Ha túl messze vágunk, akkor a visszahagyott csonk beszárad. Rügy fölött túl magasan végzett metszés miatt beszáradt csonk. Ezt a következő metszés során el kell távolítani. Általánosságban elmondható, hogy a messzebb vágás előnyösebb, mint a túl közeli. A metszlap a vessző tengelyére álló merőlegessel 30 fokos szöget zárjon be, úgy hogy ne a rügyre, hanem attól elfelé vezesse a csapadékot. A vesszőn megmaradó utolsó rügy (végálló rügy) a korona belsejével ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen. Az általános rész után következzenek a konkrétabb tennivalók. Először vegyük a legfontosabbat a katlan koronaforma kialakításának lépéseit. Az őszibaracknál szinte kivétel nélkül ezt a koronaformát alkalmazzuk. A koronaforma általános ismérve, hogy alacsony törzsön (50-70 cm) alakítjuk ki. A törzzsel 50-60 fokos szöget bezáró 4-6 darab vázágat neveltetünk a növénnyel. A korona közepe üres, szellős. Ez garantálja a minőségi gyümülcs fejlődését. A korona megfelelően szellős, a napsugarak jól átjárják, még a korona belsejében megbúvó gyümölcs is kap annyi napfényt, hogy megfelelő harmóniában képződjenek benne a cukrok és savak, nem utolsó sorban szépen színeződjön. A koronaforma előnye: a napfény egyenletesen éri, levegő által átjárható, ezáltal a károsítók számára kedvezőtlen mikroklíma alakul ki, alacsonyan tartható, könnyű szüretelni, áttekinthető, könnyen kezelhető, metszése nem bonyolult. Hátránya: lassan fordul termőre, könnyen felnyurgul, rendszeres beavatkozást igényel, az 50-60 fokos szögű növekedésnek köszönhetően elágazódásoknál könnyen hasad, kialakítása több éves (5-6) folyamat eredménye. Kialakításának menete. Első év Amennyiben mi magunk szeretnénk testre, azaz a kertünkre, és elvárásainkra alakítani az őszibarackfát, akkor javaslom, hogy ősszel vásároljunk szabadgyökerű szaporítóanyagot. A konténeres növények több évesek, ezért több évi metszésen is túl vannak már. Ezek a metszések nem minden esetben a szakmaiságon alapulnak sokkal inkább azon, hogy a növény minél több időt kibírjon átültetés nélkül az adott konténerben. Ezért a konténeres növény vásárlásánál mindig nagyon alaposan ellenőrizzük a koronát. Meg kell jegyezzem, hogy vannak termesztők, kereskedők, akik nem a gyors hasznot nézik, hanem a növényt és leendő gazda elégedettségét. Náluk nagyon szép többéves, termő, megfelelő koronájú konténeres anyagra tehetünk szert. Igaz az árát is megkérik. Szabadgyökerű szaporítóanyag őszibarack esetében szinte mindig koronás. Rendelkezik egy fejlett sudárral és legalább 3, 30 centiméteres oldalvesszőből. Ne törekedjünk feltétlenül a legvastagabb oldalvesszőjű egyed megvásárlására. Sokkal inkább arra, hogy 3-5 közel azonos erősségű egészséges oldalvessző, és ehhez erős sudár, megfelelő gyökérzet társuljon. Nem akarok nagyon elmélyülni szaporítóanyag kiválasztásában, (fentiekben a legfontosabbakra már kitértem) de jól jegyezzük, meg, hogy minden örömünk, vagy bánatunk itt kezdődik. Rossz fajta, rossz alany, beteg növény állandó bosszúságot okoz a jövőben. Érdemes tehát előzetesen informálódni a kérdésben. Ha megvan az oltvány, akkor ültessük el. Ültetést követően rögtön metsszük meg. Erről képet sajnos nem tudok mellékleni de: Alakítsuk ki a kívánt törzsmagasságot. Általában 50-60 cm az optimális, de ettől eltérhetünk. A föld felszíínétől mérjük le a kíívánt magasságot. Ha ebbe oldalhajtások esnek bele, akkor azokat távolítsuk el. A törzs a növény növekedésével, öregedésével tovább fog növekedni. Úgy sszámolhaatunk, hogy egy kezdeti 50 centiméteres törzs 15 évet tekintve további 20-30 centimétert fog nyúlni. A törzs kialakítása után felülről tekintsünk le a fácskára és válasszuk ki azt 3-5 legerősebb hajtást, amelyik: közel azonos erősségűek, térben egyenletesen helyezkednek el, a törzstől 20-30 centiméteres magasságon belül találhatók. Ezek lesznek a későbbi vázágak. Ezeket vágjuk vissza 2-3 rügyre (10-12 cm hosszúra), a többit távolítsuk el. A legfelső megmaradó oldalvessző fölött távolítsuk el a sudarat. Így a kezdeti 150-200 centiméteres fácska helyett most van egy 80-100 centiméteres kezdeti katlan formára metszett növényünk, amelyik 3-5 oldalhajtással rendelkezik. Ne legyünk szemellenzősek. Nem kell ezeket a centimétereke makacsul követnünk. Vegyük észre, hogy nincs két egyforma szaporítóanyag. Lesz amelyiknek a legszebb oldalvesszői 40-70 cm közé, és lesz olyan is amelyiknek 80-120 centiméter közé esnek. Természetesen a cél, hogy a legszebb oldalvesszők maradjanak meg, ezért alkalmazkodjunk a növényhez, és emeljük, vagy csökkentsük a törzs magasságát. Abban is legyünk biztosak, hogy 3-5 azonos erősségű oldalvesszőjű csemetét is csak a nagyon szerencsések tudnak vásárolni. Ekkor se essünk kétségbe. Nem baj, ha eltérő vastagságúak, csak egészségesek, és életerősek legyenek. Fontos! Aki nem bízik abban, hogy az ősszel ültetett csemete fagyási sérülések nélkül áttelel, netán tudja is, hogy fagyzugos helyre telepítette a növényt, akkor a metszéssel várja meg a tavaszt. Ekkor ugyanis a fagykárokat is korrigálni tudja. Tavasszal mindenféleképp rügypattanás előtt metszen. Második év Az ültetést követő évben az egészséges és jó helyen lévő barackfa fejlődésnek indul. A képen jól látni a kivágott sudár helyét, valamint a meghagyott oldalhajtásokat, amik sötétebb barna színűek. A friss hajtások élénk, pirosas-bordós színűek. Az új hajtások száma függ az előző évben meghagyott oldálhajtások számától, a visszametszésük mértékétől, a növény erejétől, és külső körülményektől. Általánosságban számolhatunk 6-15 új hajtással, tehát 9-20 hajtás metszését kell elvégeznünk a második évben. Egyes alanyok vadhajtás fejlesztésére is hajlamosak, az így feltörő hajtásokat természetsen nem számoltam bele. Az új vesszők erőssége változó. Ha a növényünk nem hoz legalább 5 darab 10 centiméternél hosszabb hajtást, akkor a tő életkételen. Nem érdemes vele tovább kísérletezni, újat kell helyette ültetni. Tovább alakítjuk a katlan koronát. Először a tavaly meghagyott vesszőket vesszük sorra (ezeket már vázágalapoknak hívhatjuk). Rajtuk 2-3 új hajtás indult el. A korona közepe felé tartókat tőből eltávolítjuk, a katlan ívébe szépen illeszkedőket visszametszük, ha 50 centiméternél rövidebbek, akkor felét, ha ettől hosszabbak, akkor 2/3-át vágjuk le. Ha a telepítés évében kevés vázágalapot tudtunk meghagyni (3, vagy attól kevesebb), és a második évre hozott olyan új hajtást, ami térben illeszkedik a katlan koronába, akkor következő lépésben válasszuk ki a megfelelőt, vágjuk vissza 2-3 rügyre, majd a többi hajtást tőből távolítsuk el. A vadhajtást úgy vágjuk ki, hogy a növény tövénél tárjuk fel az eredés helyét és ott tőből metsszük ki. Második évi metzsés után rendelkeznünk kell a 3-5 erősödő vázággal, esetleg 1-2 új vázággal, valamint a rajtuk induló 3-6 rügyes vesszőkkel. Második éves metszés után. Sajnos nem a legjobb a kép, de azért látható a katlan formában szétterülő korona. Négy 2 éves, és egy 1 éves vázágalap látható. Rajtuk kívül 8 hajtást birtokol még a barackfa. A fenti két kép ugyanazt a 2 éves vázág kart mutatja. A jobb oldali metszés előtt, a bal oldali metszés után. Látszik, hogy a vázág kar egyenesen fejlődött tovább rajta jobbra és balra egy-egy hajtás fejlődött. Azért, hogy a korona, ne nyúljon el, az egyenesen fejlődött hajtást kicsípjük a jobb és balodali hajtásoknat 3-5 rügyesre vágjuk vissza. Ez a metszési mód az idős növények metszésére is jellemző lesz. Később, majd annál a résznél is bemutatok hasonlót. Harmadik év Kedvező körülmények között barackfánk igen csak belekezdett a növekedésbe. Új hajtásainak száma valahol 15-45 közé esik. Ezek között vannak gyengébbecskék, de 80 centi körüliek száma is eléri 10-16-ot. Figyelmünket elsősorban ezekre fordítsuk. Így harmadik évre minden vázág karunk már három szintes, szintenként 1-3 hajtással. A szép erős vesszőket, ha a katlan formához illeszkednek, akkor 2/3-al kurtítjuk meg, ami 80 centis hajtást feltételezve 20-25 centit hagyunk meg. Törekedjünk arra, hogy a két éves részeken fejlődött új hajtások eloszlása is körkörös legyen. Ha valamelyik oldalon több hajtás fejlődött, akkor fel kell áldoznunk, és tőből kell eltávolítani, a ygengébb oldalon pedig a ygengébb hajtások közül kell választanunk és azt meghagynunk, ezeket a gyengébb hajtásokat csak felére kell visszavágnunk. Minden a korona belseje felé törő hajtást tőből távolítunk el. A metszés végén jól kivehető a három éves, szépen kiterülő korona. Negyedik év Elértünk ahhoz az évhez amitől már számíthatunk némi termésre. De továbbra sem ez a fontos számunkra, hanem a megfelelő katlan korona kialakítása, ezzel ugyanis hosszú távon biztosíthatjuk a nagy mennyiségű és kiváló minőségű termést. Persze, mint már szó volt róla, ehhez a metszés önmagában kevés. Negyedik évre a vázágak tovább erősödnek, tehették ezt hiszen a fa lombfelülete már jelentős, ez pedig sok fehérjékett, szénhidrátokat stb. állít elő. Olyan sok hajtásunk van, hogy első ránézésre át sem látjuk. Ne essünk kétségbe. Ugyanazt a katlan formát kell kialakítanunk, mint az előző három évben, csak nagyobb méretben. Gyorsan távolítsuk el a kkorona közepe felé tartó hajtásokat, majd azokat, amelyek a föld felé törnek. További feladatunk az, hogy a termőfelületet tovább növeljük. A fa növekedésével a vázágak is távolodnak egymástól, ezért azok termőfelületét nemcsak előre, hanem oldalra is tudjuk növelni. Valami hasonlóképp kell kinéznie metszés után. A kép ugyan nem 4 éves barackfát ábrázol, de a célt jól mutatja. A képen látható a vázág fejlődése. Egy-egy évet könnyen elkülöníthetünk rajta az ágvastagság változásából. További éve metszése hasonlóképp történik. Még további két év, amit ne a termés határozzon meg, hanem a korona, aztán teljesen elkészül a katlan koronánk. A hetedik évtől koncentrálhatunk a termésre, és az koronaforma fenntartására. A következőkben egy 10 éves őszibarack fenntartó metszését ismertetem. Egy egészséges fejlett barackfa sok hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ezek felhasználásával kell a jövő évi termést megalapoznunk. Metszés ideje tél végén tavasz kezdetekor van. Fagymentes időben rügypattanás előtt végezzük. Úgy tervezzük, hogy rügypattanás előtt még a lemosó permetezést is el kell végeznünk. Az elmúlt évek időjárási viszonyai miatt nehéz időpontot mondani, február 15-március 20 közötti napokban biztos lesz alkalmas körülmény. Metszés előtti fontos információk. Ő virágrügy. Hármas rügycsoportból a két szélső virág, a középső hajtórügy, azaz hajtás, levél lesz belőle. Ő a hajtórügy. A kettő közti alapvető különbség, hogy a virágrügy eláll a vesszőtől és a csúcsa íves, maga a rügy ovális, néha gömbölyű, a hajtórügy pedig a vesszőhöz simul és csúcsos a vége. Hiányos termővessző Teljes termővessző A termővesszők képei nem a legjobbak, de azért a lényeg látszik. A hiányos termővesszőn csak hajtórügyek ülnek, szemben a teljes termővesszővel, melyen virág és hajtórügyek egyaránt találhatók. Ettől teljes. Miután megismertük a katlan koronát, az őszibarack rügyeit, és termővesszőit, nincs más dolgunk, mint a gyakorlatban is hasznosítani tudásunk. Gyümölcsfáról lévén szó, a metszés fő célja, hogy minél több finom gyümölcsöt teremjen számunkra. Természetesen figyelembe vesszük a fa erőnlétét, egészségi állapotát, környezeti adottságokat és a lehetőségeinket. Ezek együttesen határozzák meg, hogy mennyi gyümölcsöt bír beérlelni növényünk. A metszés lépései: Először eltávolítjuk a vadjhajtást. Egyes alanyok hajlamosak vadhajtás képzésre. Előfordul, hogy minden évben nevelnek. Finoman kibontjuk a földet a növény tövénél és tőből kivágjuk a vadhajtást. Ha időnk van, akkor célszerű megjelenésekor, még nyáron zöld állapotában eltávolítani. Több évig semmi esetre se hagyjuk meg, mivel a növény erejét jelentősen csökkenti, gyakraan a nemes rész teljes elhalásához vezet. A vadhajtás. Másodszor a sérült, beteg, elszáradt részeket távolítjuk el. Legjobb az első egészséges, vagy élő elágazásig visszametszeni őket. Továbbá a betegségek kiinduló helyeit is megszüntetjük, ilyen pl. a tavalyi le nem szedett termséből kialakult múmia. Ez bizony beteg. Ő pedig sérült. Törés következtében rosszul forrt össze. És a betegségek egyik forrása, a múmia. Harmadszorra a korona belsejéből induló, vagy afelé törő hajtásokat, maradék nélkül metsszük ki. A képen látható hosszú vékony hajtások mindegyike a korona belsejében helyezkedik el. Ezeket el kell távolítani. Negyedik lépésben metszünk, ritkítunk, koronaformát igazítunk és befejezzük a metszést. Ritkítani a kedvezőtlen helyzetű vesszők eltávolításával tudunk. Ezek vagy a korona belsejébe törekednek, vagy a föld felé irányulnak. A vázágakon álló hajtásokat 15-20 centiméteres távolságra ritkítjuk ki. Nyílvánvalóan az erősebbek maradnak, a gyengébbek távoznak. A hiányos termővesszőket vagy nagyon rövidre (2-3 rügyre), vagy hosszúra (10-15 rügyre) vágjuk. Rövid esetében erőteljes hajtás indul meg, amiken kevés virágrügy képződik az első évben, hosszú esetén már a következő évben sok virágrügy képződik rajtuk. Látjuk tehát, hogy nem mindegy mit csinálunk. Ha sok egészséges teljes termővesszőnk van, akkor felesleges továbbiak kialakulását erőltetnünk a hiányos termővesszők hosszúra metszésével. És igaz ez fordítva is. A teljes termővesszőt 4-8 hármas vegyesrügyre metszük (fenti képen láttuk a hármas vegyes rügycsoportot). Ezzel végére is értünk a metszésnek. Így néz ki egy 10 éves fa metszés előtt. És ilyen metszés után. Sokan minden egyes hajtást néhány centis csonkra vágják vissza. Ez több szempontból sem jó megoldás. Nagyon sok virágrügyet távolítunk el, erőteljes hajtásképzésre kényszerítjük a növényt, a fa az energiáit a hajtásokba, levelekbe fekteti. És egy utolsó kép, ami bosszúsá tehet minden kerttulajdonost. Amikor a szomszéd nem bír a kertjével és erdőnek kívánja hasznosítani. Mondván meg lesz a tüzifa. Ezzel az addig szépen fejlődő gyümölcsösünknek beteszi a kiskaput. Ilyenkor előfordul, hogy váltanunk kell a metszési technikában. De erről most nem írok. Barackfa mellé a szomszéd által telepített akácos, egyoldalú jelentős árnyékhatást okoz.
A gyümölcsfákat általában még nyugalmi állapotban, rügyfakadás előtt érdemes metszeni. Ezalól kivételt képez a cseresznye!
We get a lot of pruning questions at Fairview. Pruning is both an art and a science. Hopefully this guide will help answer some questions
Azért, hogy kajszibarackfád finom és bőséges termést hozzon, meg kell metszened. De egyáltalán nem mindegy, hogyan.
A málna sokak kedvence. Pedig nem is olyan könnyű megbirkózni vele. Ezért a piacon is megkérik az árát. Magyarország termesztésének déli határa.
A gyümölcsfákat általában még nyugalmi állapotban, rügyfakadás előtt érdemes metszeni. Ezalól kivételt képez a cseresznye!
Ha korosodni kezd a gyümölcsfánk, mindenképpen szükség van a ritkító metszésre. Gyakori eset, hogy ilyenkor olyan idősebb fákkal van dolgunk, amelyeknek fiatal korukban helyesen kialakították ugyan a koronáját, de az utóbbi években elmaradtak a kiigazító metszések.
Pruning ensures a tree that's easy to pick from for years to come, improves fruit quality, resists disease, and will not break under its load.
A több éves, jól termő meggyfákat sajnos ritkán szokták metszeni, pedig szükség lenne rá. A metszés elmaradása miatt a nálunk leggyakoribb Pándy és a Cigánymeggy fák a szomorúfűzre emlékeztető koronaformát vesznek fel.
Mielőtt belevágnék a körte részletes metszésébe, említést kell tenni a fajta sajátosságairól. Korábban az egyik általános metszésről szóló írásomban már említettem a koronaformákat. Nos a körte az egyik olyan gyümölcs, hanem az egyetlen, amelyik oszlopos koronaformát alakít ki. Hajtásai függőlegesen törnek felfelé, fajtától változó erőséggel. A képen jól látható, hogy a korona eléggé zárt, megnyúlt tojás alakú. Ezt kell majd metszéssel egy kissé megnyitnunk, de nem túlságosan. Ez a függőleges növekedés nem kedvező számunkra, de az sem lenne kedvező, ha vízszintesen fejlődnének a hajtások. Ezért a metszésnél törekednünk kell arra, hogy a központi tengellyel az oldalágak 30-40 fokos szöget zárjanak be. A körte növekedése és alanyai A körtefajtákat öt növekedési csoportba oszthatjuk fel. Ezek a következők: - igen gyenge: Nemes Krasszán, - gyenge: Vilmos körte, Conference, Giffard vajkörte, - közepesen erős: Bosc kobak, Packham’s Triumph, Serres Olivér, - erős: Clapp kedveltje, Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes, - igen erős: Hardy vajkörte, Diel vajkörte, Papkörte. Már telepítéskor fontos tudnunk, hogy milyen mértre számíthatunk. Egy szűk helyre nyilvánvalóan nem préselünk be egy erős növekedésű Diel vajkörtét. A fajtaválasztás mellett az alanyra is figyeljünk oda. A körtét hazánkban két fő alanyon szaporítják: · Az egyik a magoncalanyok csoportja, ahová a vadkörte-Pyrus pyraster is tartozik. Magonc alanyon az oltványok erős növekedésűek, későbben fordulnak termőre (6-8 év). A másik a klónalanyok csoportja, melynek képviselője a birs-Cydonia oblonga. A birs alanyon nem mindegyik fajta fejlődik kielégítően, és a birs a meszes talajt sem igazán tűri. Meszes talajon a birs alanyú körte szenved, levelei nekrotikusak lesznek, virágzást követően rosszul kötődik, a megkötött gyümölcs apró korában lehullik, súlyos esetben a hajtások és akár a többéves vesszők is elhalhatnak. Ezen az alanyon a körte sekélyebben gyökeresedik, nagyobb és színesebb terméseket érlel, korábban fordul termőre (4-5 év) gyenge, vagy középerős növekedésűek. Nekrotikus körtelevél. Birs alanyra oltott körtefákat négy nagy csoportra osztjuk: 1. Birs alanyon nem, vagy csak igen gyengén fejlődik a Bosc kobak, Clapp kedveltje. Ezeket a fajtákat ne is vásároljuk meg birs alanyon még akkor se, ha az eladó igyekszik meggyőzni bennünket erről. Ezeket a fajtákat keressük inkább más alanyokon, pl. vadkörte, vagy egyéb újonnan nemesítésbe bevont alanyokon OH alanyokon. 2. Birsen gyengén fejlődik a Conference, Packham’s Triumph, Vilmos körte, Guyot Gyula. Ezeket a fajtákat birs alanyon csask nagyon kedvező termőhelyi adottságok mellett válasszuk. 3. Birsen jó a növekedése a Nemes Krasszán, Repulica, Giffard vajkörte. 4. Birssel igen jó az együttélése a Hardy vajkörte, Serres Olivér, Téli esperes. Vásárláskor érdemes jól megválasztani az oltványt. Egyaránt legyünk választékosak a nemes és az alany részre. Körte koronaformái A gyümölcsfák törzse a gyökérrendszert és a koronát köti össze. A törzs feladata a gyökér által felvett, tárolt, és termelt anyagok továbbítása a koronába, valamint a fa stabilitásának biztosítása, amit a gyökérrel együtt lát el. Szabvány szerint a gyümölcsfák törzsmagassága a következő lehet: · bokortörzs 30-50 cm, · alacsony törzs 60-80 cm, · közepes törzs 90-120 cm, · magas törzs 150 cm. Minél magasabb a törzs , annál több hátrányt hordoz számunkra. Magas törzs csak nagyon indokolt esetben lehet célszerű. A magas törzs hátrányai: · nehezebben és hosszabb idő alatt jutnak a koronába a gyökértől az anyagok, · nehezebb a szüret, · problémásabb a metszés, · növényvédelemhez speciális eszközökre van szükség. A túlzottan alacsony törzs is problémákat okozhat, gondoljunk csak a földre lógó ágakra, amik a fa alatt közlekedést, és a terület gondozását nehezíti. A körte koronaformáit két csoportra osztjuk: · hagyományos koronaformák és, · intenzív koronaformákra. Az intenzív koronaformák a modern gyümölcstermesztés elvárásainak felelnek meg, míg a hagyományos leginkább a házikertek saját célú gyümölcstermesztésének adnak alapot. Az alábbi koronaformákat alkalmazzuk a körte termesztésben: · ágcsoportos sudaras korona, · szórt állású sudaras korona, · kombinált korona, · természetes bokorfa, · termőkaros orsó, · Haag-sövény, · Hungária-sövény, · Palmetta-sövény, · Bouché-Thomas-sövény, · karcsú orsó. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy mindegyiket részletesen tárgyaljam, de az évek során sort kerítek rájuk. Hamarosan megjelenik egy külön cikk a gyümölcstermesztésben alkalmazott különféle koronaformákról és azok általános jellemzéséről, leírásáról, kialakításuknak kezdeti lépéseiről. Az alábbiakban a körtetermesztésben jolly jokerként használt koronaforma kialakításáról, és metszéséről fogok írni. A körte jellemző termőrészei: A dárda. A dárda egyéves termőrész, amely 4-5 centiméteres, vagy ettől rövidebb. Csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy, oldalán fejletlen hajtásrügyek vannak. A fenti dárda csúcsán az erős vegyes rügy, oldalán a 2 darab fejletlen hajtórügy látható. Sima termőnyárs. A termőnyárs olyan 5-15 centiméteres termővessző, melynek csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy, oldalán fejlett hajtórügyek helyezkednek el. Termőbog, vagy más néven kalács. A bal oldali képen egy egyszerű termőbog, míg a jobb oldali képen egy öreg összetett termőbogot láthatunk. A jobb oldali megifjításra szorul, amire metszéskor érdemes odafigyelni. Ifjításáról a későbbiekben lesz szó. A termőbog egy többéves rövid termőrész. A termőbogon jól láthatók a gyümölcskocsányok tapadási helyei. Legértékesebbek az egy,- és kétéves termőbogok. Minél nagyobb a sima termőnyársak aránya a dárdákkal szemben, valamint, ha egyre több termővessző képződik a kétéves gallyakon annál inkább szükség van a termőrészek ifjító metszésére. Az általános ismeretek után rátérek a konkrét metszési munkákra. Amit egy külön cikkben mutatok be.
Bár még tart a tél, nem árt felkészülni növényeink metszésére. Nem mindegy, hogy melyik gyümölcsfát, bokrot, mikor metsszük.
Metszés nélkül a szőlő nyílegyenesen elkezdene fölfelé kúszni, egészen addig, amíg van az útjában legyőzhető, körbefonható akadály. Tehát a házunk homlokzatának szorgalmas behálózása helyett kizárólag a főhajtását növesztené tovább és tovább a magasba, egészen addig, amíg vízszintes támaszt nem talál.
