Amikor kihirdették az iskolák bezárását és a gyerekek kötelező otthontanulását, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek jó részének szívét a jeges rémület szorította össze. Nem azért, mert nem tartjuk felelős és szükséges döntésnek a gyerekek elkülönítését (annak tartjuk). Hanem azért, mert a karanténnal és társadalmi távolságtartással a potenciális bántalmazás nem szűnik meg, sőt. Ezért aztán a szokásosnál is nagyobb figyelemmel kell kísérnünk a családokat, gyerekeket. A biztonság- és kontrollvesztettség, a kilátástalanság és bezártság miatt kialakuló feszültség ugyanis mindenkiben gyűlik. És talán sosem volt még olyan veszélyes a „ne szólj szám, nem fáj fejem” attitűd, mint most. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása.