Serbian National costumes. Women from Vojvodina, Bačka Banat. Traditional Hungarian folk dresses. Famous Embroidery design.

Hello all, Today I will return to Hungary, to talk about one of the most famous costume and embroidery traditions in that country, that of Mezőkövesd. This town is the largest of the three settlements of the Matyó people of northeastern Hungary. These also include the villages of Tard and Szentistván, each of which has a distinct costume. You can see Mezőkövesd in the southern part of Borsod-Abaúj-Zemplén county. Mezőkövesd costume and embroidery has become as iconic of Hungary in general as that of Kalocsa, even though it is not typical. This is in part due to the flowering and development of a distinct type of embroidery in the 20th cent. The outline of the costume is long and relatively narrow by Hungarian standards. There are a few variants of the women's costume. Here is the dress version of the costume for married women as seen today. This is an image of women carrying a giant rosary in a procession. The people of this region form an island of Roman Catholics surrounded by many Calvinists. Notice the long, relatively narrow skirts, the single panel embroidered aprons, and the short sleeves. There are several solid colored ribbons around the hem, and one wide patterned ribbon which is placed higher up on the skirt. The skirt is narrowly pleated down to and including this ribbon, except for the front panel under the apron. The placement of this ribbon has changed, formerly being placed much lower, but today often being placed quite high, as we see in this image above. Take note of this detail as we proceed through the article. There are, of course, a chemise and underskirt worn as a foundation. Here are some old photos of a woman putting on a ceremonial version of the costume. Note the flounce on the bottom of the petticoat, an unusual feature in central or eastern Europe. In this case, the pleats continue almost to the hem. The front is relatively flat, and made of plain material with a facing above the hem. Then she puts on the apron, with embroidery, ribbon and fringe. Next she puts on linen sleeves, as her chemise seems to be of calico, and the old style shirt, ing, with the high puffy sleeves. This ing is of plain linen because she is going to wear it under a very large shawl with heavy fringe. The fringe accentuates the high puffed sleeves. Today the sleeves are usually not as high, but still retain the same basic shape. When worn without the shawl, the shirt is brightly colored, with appliqued ribbon and a peplum. Most commonly today the shirts and skirts are made of rose patterned challis in various colors, but in the past, they were often made of brocade, as in this example. She is wearing a jacket with long sleeves and very full peplum, and a warm headscarf with this ensemble, which is meant for cooler weather and is from the 1930's. The embroidery on the apron is also of an older style. Skirts today are sometimes made to hang from the waist. Here is a print by LEPAGE-MEDVEY of the Mezőkövesd costume. This artist made many prints of the costumes of Central Europe, and this one is typical in that it has errors in many details. One thing to notice is the headscarf. The shape was achieved by the traditional hairstyle, which has largely been abandoned today. Here we see how to make this traditional hair style. There were wicker extensions to achieve the extreme length seen above. One common headdress for married women has several large pompoms sewn to a kerchief. This is reminiscent of parts of Germany's Black Forest, but I know of no actual connection.This headdress is still used today, but without the traditional hairstyle, the effect is much rounder. In the photo with the four ladies above, you see the old style apron, full, with many little pleats and ribbons on the lower edge. This is still used for some ceremonial outfits, such as weddings. This ceremonial outfit also included a crown, similar to that found in other parts of Central Europe. This apron is often covered with several ribbons hanging from the waist. Originally the wedding dress was black, as was very common over much of Western and Central Europe. Here are three examples from the 1910's. Similar outfits were, and still are, worn for processions on Church Holidays, but in white. Also, starting in the 1930's, under the influence of Town Fashion, and ultimately, Queen Victoria, the wedding outfit also became white. Later still, again under the influence of Town Fashion, a veil was added to the crown. The embroidery is confined to the single-panel apron which dominates in the 20th cent. Unusually, the men wear essentially the same apron. It is very common for Hungarian men's costumes to include an apron, but they are usually different from the women's. The basic outfit for the men consists of the shirt, vest, necktie, hat, apron and pants. The pants, known as gatya, are worn over most of Hungary, especially in the summer. They are plain white linen or cotton. The construction is very simple, and they are very full. I have one in my private collection, and its waistband is 5 1/2 yards around. In fact, in this region they are actually fuller than the skirts of the women. They are usually worn slightly longer than boot-top length, and are generally self fringed at the bottom of the pant legs. These are often mistaken for skirts. They are fun to dance in. This is the Hungarian 'Matyo Man' costume. There is extensive embroidery on the apron, which is similar to those worn by the women, and on the festive shirts, as you can see here above. The embroidery is on the collar, shoulders, front, and on the very long and full sleeves. Older examples have the embroidery out to the hem, and then colored decorative crotchet edging. Today there is usually a wide patterned ribbon sewn to the edge to supplement the embroidery. It is still very impressive. This piece is from my personal collection. The embroidery is not as elaborate as some older ones. The colors and patterns were fully developed in the early 20'th century, especially by one artist, Bori Kis Janko. Some earlier shirts were done in Broderie Anglaise, which one still sometimes see on wedding shirts, look at the grooms in the images above. The first shirts done in the modern style had a more restricted range of colors, Red, blue, and some yellow. This embroidery was also done on some household linens. The apron consists of one panel, is black, and today usually has fringe on the bottom, a row of patterned ribbon and embroidery in the same style as is on the man's festive shirt. Again, here is one from my personal collection. Older aprons often have no ribbon. I have read that a child's apron has three roses, a man's has five, and a woman's has seven. This is sometimes true, but a perusal of the aprons pictured in this article will show that there is a great deal of variety in the embroidery, and that this rule does not hold. Older people sometimes have no embroidery at all. Here are a few more examples. At first glance, this woman seems to be wearing a plain black apron, but in fact, the lower panel has typical Matyo embroidery in black on black. Older men would often wear simpler or plain black aprons. The vest is of black wool, has lapels, and is ornamented with a varying amount of buttons and black soutache. Here is a particularly elaborate example. On formal occasions, a narrow silk embroidered tie was tied around the neck, and a round topped felt hat with ribbons and feathers completed the ensemble. Thank you for reading, I hope that you have found this to be interesting and informative. A couple of videos of Mezőkövesd dancing, https://www.youtube.com/watch?v=3168u_1fLF8 https://www.youtube.com/watch?v=R8vbpCs4LwE a wedding procession, https://www.youtube.com/watch?v=aLk6aBYMCN4 A folk festival https://www.youtube.com/watch?v=vz5anbSKAUg and an exhibition of embroidery. https://www.youtube.com/watch?v=R4zrfAnsWBg Email: [email protected] Source Material: Kútvölgyi Mihály, 'The Matyó Roses', Budapest, 2006 Győrffy István, 'Matyó Népviselet', Budapest, 1956 Lengyel Györgyi, 'Népi Kézimunkák', Budapest, 1978 Lengyel Györgyi, 'Nagyanyáink öröksége', Budapest, 1986 Alice Gaborjan, 'Hungarian Peasant Costume', Budapest, 1988

Two Hungarian folk dancers dressed in their traditional costumes, walking through the sunny streets of Budapest

Weissbach Rilly és testvére, Mezőkövesd

The Hungarian wedding culture has a rich history, so we thought we would collect some traditions that characterised weddings back in the day.

Gulyások cifraszűrben az országos tenyészállatvásáron Cowherds in cifraszűr on the nationwide sires fair Budapest Budapest 1929 Néprajzi Múzeum; F 59985 Fotó: Gönyey Sándor

Explore gabebalazs' 3297 photos on Flickr!

A honfoglalás kori, azaz a középkori viselet emlékeit a régészeti ásatások alapján tudjuk rekonstruálni. László Gyula hírneves régész, őskutató és képzett festőművész a feltárt kutatási anyagok alapján ábrázolta és írta le a honfoglalás kori öltözetet, amely törökös jelleget mutat. Férfiak, nők inget, hosszú nadrágot viseltek, melyet öv tartott össze. A férfiak fején csúcsos, prémes nemezsüveg, a nők fején zárt párta volt, lábbelijük saru, nemezcsizma.

Visit the post for more.

Amazing pictures from Hungarian traditional Easter :)

Mint országszerte általában, Szécsény környékén is a színes hímzést, a fehér előzte meg. Ezt a fehér hímzést, háznál szőtt vászonlapra, vastagabb pamutfonallal, szálszámolás után varrták. Így készültek a tulajdonképpen szegletes idomú virágok, levelek, csillagok. Az ilyen díszítés egyenes csíkalakban készült, a hímzés mellett kétoldalt átcsavart margitöltéssel, úgynevezett szedett görbikével. Ezzel varrták ki a férfiingek elejét és a női ingek kézelőjét is. A férfiing elejét még fehér subrikával is díszítették és színes porcelán gombokkal megrakták. A fehér hímzés közét ebben az időben, a múlt század negyedében, apró pirossal vart motívumokkal is élénkítették. E fehér hímzés mellé kerül a század végén a keresztöltéses technikával, de már piros és kék pamuttal dolgozott hímzés. Noha a munka még mindig szálszámolás után készül, a minták stilizált leveleket és virágokat, kis madarakat is ábrázoltak. E század elején megjelenik a mértani díszítményekkel keverve a szabadrajzú hímzés is. A férfiingeket mint viseleti darabokat, a fehér vászongatya egészíti ki. Ez sem marad díszítetlenül, keskeny subrika és rojtozás szegte szárának alját. Ugyanakkor a női vászoningek bő ujjának kézelője volt díszes. Ez a kézelő a könyök fölötti sima pántalakban fogta össze az ujj ráncait. Eleinte szálszámolás után készült fehér hímzés, majd a fehér és kevés piros varrás díszítette. Ezt is felváltja a kék-piros, utóbb a többszínű szabadrajzú hímzés. Az öltözetet a kötény, vagy ahogy ezen a környéken nevezik: szakácska, egészítette ki. Fehér vászon téglalap alakú darab ez, egyetlen szél házivászonból szőve, illetve szabatva. Fő ékessége a köténynek az alján elhelyezett hímzés, uralkodó szín a piros, mellette csupán kisebb elemek hímzésére használják a kéket. 1890-ben a Szécsény környékiek már ismerték és használták az előnyomó dúcokat, azonban ezt csak a jobbmódúak készíthettek, mivel előállításuk költséges volt. Ugyanakkor a szegényebbek papíros sablonok után varrták, amelyeket ügyes kezű asszonyok rajzoltak le a drukkolt mintáról. Egyetlen ilyen asszony neve maradt reánk: Domán Emera Varsányból, aki egy ilyen papírsablonra rá is írta a nevét. A hímzések mintakincse gazdagnak nem mondható, tartózkodó, csaknem szegényes. Stilizált virágelemek, bimbók, kalászok, levélformák és kacsok. Változataik a kerekrózsa, egy vagy két sorban felvarrva, felülnézetben, oldalnézetben: szegfűk, gyöngyvirágok. Egy-egy ilyen virágelemet, hogy jobban érvényesüljön, apróbb virágokkal, levelekkel szerkesztenek motívummá. Délnógrádi dombvidék hímzőművészete nem nagy múltú, forrását azokban a kétszínű keresztszemes kézelőkben kell keresni, amelyek 1870. körül kezdtek elterjedni. Színük piros és fekete, később piros és kék, hímzésük pedig mértanias. A mai hímzés szabadrajzú, naturalisztikus sokszínű virágábrázolás. Megállapítható, hogy e vidéken a vászonanyagon keresztszemes hímzést alkalmaztak, amint a vászonról áttértek a finomabb anyagokra, váltották a hímzést is: a gyolcson mindig laposöltéssel találkozunk, leginkább piros, a mai divat tarkaságát lassú alakulással érte el. Öltésmódjuk lapos, szár és huroköltés. A virágokból és levelekből a mintát úgy szerkesztik, ahogyan azt a hímzendő felület megkívánja. Az ingváll kézelője egyenes csíkalakú, helyi szóhasználattal koszorú. A pruszlik hátrészét szabásvonalak mentén azok hangsúlyozására varrják ki. Kazáron a régi fehérvarrás mellett megjelent a kék és piros keresztszemes munka, majd 1930. körül a színes, tömött varrás. Ennek kialakulásában része volt annak is, hogy megismerték más népek viseletét, nagyon megtetszett nekik a kalocsai hímzés és eleinte a gangák(kötények) díszítésében kezdték utánozni. Később már saját tervezésük is érvényesült. A múlt századig és századfordulóig a keskeny gangákat csak kék vagy piros, illetve kék-piros szőtteshim díszítette, később a szőtteshimet és mesterkét még kiegészítette a borsóka és a subrika. A slingelés Kazáron 1920. kötül terjed el, ugyanebben az időben kezdték alkalmazni a vászon holmikon a horgolt csipkét. A bő-ganga és keskeny-ganga széleit slingeléssel, tojásos, malomkalácsos, szívecskés mintákkal hímezték, csipkékkel díszítették. A keskeny gangákon a színesszőttes himet egyre inkább felváltotta a többszínű keresztszemes és tömötthímzés, amely 1930 óta egyre divatosabbá vált. Leginkább piros, tüdőszín, kék, zöld és sárga hímzőfonalat alkalmaznak. A hímzés motivumai stilizált virágok, keskenyebb és szélesebb csíkokban. Elhelyezésük szallagszerű, azonban egyre gyakrabban megtaláljuk a bokordíszt, a különálló virágcsokrokat is. Galga- vidék fehér hímzéseinek keletkezése a XIX század végére tehető, alkalmazzák a fehér fejkendőkön, a fehér vállkendőkön, a fehér zsebkendőkön, valamint a vetettágy lepedőjén és hat, vagy kilenc darab párnáján. A Galga-vidék hímzéseit azonnal felismerjük a fehér lyukhímzések közzé pirossal varrt monogramokról, öt ágú koronákról és évszámokról.. Ma már seni sem tud hitelesen válaszolni arra, hogy miért került piros fonal a fehér hímzésbe. Egy azonban biztos: soha nem a domináns mintát, hanem éppen a kiegészítő mondanivalót hímezték eltérő színnel. Forrás Petrás Anna Galga menti hímzések. Szeder Fábián Tudományos Gyűjtemény Pintér Sándor Palócok