Bárhogy műveljük is a szőlőt, a metszési alapelvek nagyon hasonlóak. Fontos, hogy a kellő számú csapot a megfelelő rügyszámra messünk vissza, mégpedig úgy, hogy a jövő évi hajtásokat is kinevelhessük.

Az elhanyagolt gyümölcsfák metszése tavasszal és ősszel, a gyümölcsfák metszése mikor aktuális? A gyümölcsfák metszése könyv nélkül is egyszerű: aktuális a gyümölcsfák metszése!

A leander népszerűsége töretlen hazánkban. Régebben a módosabb magánkertekben, ma már szinte minden kertben, sőt egyre több közterületen is találkozhatunk vele. Nagyobb városok bátran felvállalják gondozásukat, dacolnak az utca emberének gyűjtő szenvedélyével és akár egész utcákat, vagy nagyobb tereket népesítenek be leanderrel. A tél elmúltával előkerülnek a telelő helyekről. Ki így, ki úgy telelteti őket. Más fény-és hő viszonyok között, eltérő páratartalom mellett. Ezeknek a külső tényezőknek köszönhetően mindenki mást tapasztalhat, amikor a leandert szabadlevegőre hozza. Többféle telelőhellyel rendelkezem, és szinte már mindegyiken teleleltettem leandert. Kevésre mondhatnám, hogy egyértelműen rossz telelőhely. Eddigi tapasztalataim szerint a nagyon magas páratartalom, teljes sötétség, és 10 foknál magasabb hőmérsékletű hely a legrosszabb. A telelőben sok minden történhet a növénnyel: Betegségek hatalmasodhatnak el rajta: - Pseudomonászos rákosodás - Baktériumos betegsége a xylella - Penészgombák Kedvezőtlen tárolási körülmények között eredményesen támadnak a penészgombák. - Korompenész Kártevők károsíthatják - Pajzstetű (teknős pajzstetű, gyapjas pajzstetű) Teknős pajzstetű Gyapjas pajzstetű - Levéltetű Levéltetű - Kabóca - Közönséges takácsatka Élettani betegségektől szenvedhet - Vízhiány - Fényhiány - Fagysérülés A növényvédelméről egyenlőre ennyit. A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé nevelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is. El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. Sok információval már rendelkezünk, mivel ismerjük a növényt, de azt nem tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne a tél során. Legfontosabbak a fent tárgyalt káresemények. Megpróbálom pontokba szedni a metszési lehetőségeket: · túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, súlya miatt nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük, · nagyon megnyúlt, virág nélküli leveles hajtásai olyan hosszúak, hogy a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele, · elöregedett, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk, · alulról felkopaszodott, ekkor megújítjuk, · sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk · betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszük, · törzses formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszük, · nincs vele semmi gond, szeretnénk, ha formában tartaná magát a leander, ekkor fenntartó metszésben részesítjük, Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során. Tisztán talán csak a fenntartó és ifjító metszést végezzük. Metszés szempontjából a továbbiakban három fő csoportot különítek el. - a fenntartó metszést, - az ifjító metszést, - és az alakító metszést. Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat is korrigálhatunk. Menjünk tehát lépésről lépésre. A telelőből kihozott növény különféleképpen nézhet ki. Jó helyen teleltek szépek, leveleik zöldek, egészségesek, rajtuk már a virágok is látszanak. Ellenben a rossz körülmények közt telelt leander gyatra állapotban, de ami fontos élve kerül elő. Egyik esetben sem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. A különbség csupán a virágzás idejében fog megmutatkozni. A jobb állapotú korábban, a rosszabb értelemszerűen később nyílik. A leanderre jellemző a hármas növekedés, azaz egy csomóban hármasával hozza hajtásait. Növekedési sajátossága továbbá, hogy fiatal, még nem fásodott, azaz zöld színű hajtás metszésénél általában a metszés helye alatt egy emeletben hoz egy hármas hajtást. Amennyiben elfásodott, azaz barna hajtást vágunk el, akkor szinte az összes levélnyélnél új hajtást nevel. Miért is fontos ezt tudnunk? Elsősorban idős növények ifjítása miatt. Ha az ifjító metszés csak zöld hajtást érint, akkor kevesebb friss hajtással számolhatunk, kisebbek lesznek a lehetőségeink a hajtásválogatásnál. Metszést befolyásolhatja továbbá még a fajta is. Vannak törpe, középerős, és erős növekedésű fajták. Törpe növekedésű: idős korára sem lesz több méteres, metszés nélkül is zömök, kompakt marad, nagyon sok hajtást fejleszt, ízközei (levéltől-levélig terjedő szárrész) rövidek, hajtásai erősek, virágai nagyok, de egyedszámban kevesebb, metszés nélkül is nagyon jól elvan, nagy előnye, hogy kis mérete miatt könnyen mozgatható. Erős növekedésű, szinte a törpe ellentéte: hatalmasra nő, már néhány éves korában is több méteresre nő, képtelenség alacsonyan tartani, virágai apróbbak, de nagy virágzatokba állnak össze, hajtásai hosszúak, megnyúltak, nagyon nehéz kordában tartani, hajlamos a felnyúlásra, kopaszodásra, hajtásait szinte mindig lehúzzák a virágok, ezért karózni kell, ízközei hosszúak, évente többször is kell metszeni, komoly feladat a telelőbe cipelése. Középerős növekedésű értelemszerűen a kettő között helyezkedik el, ezért ennek a jellemzése felesleges is. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor leandert vásárolunk tudnunk kell, hogy mi a szándékunk vele. Pl. az erős növekedésű túl azon, hogy hatalmas virágesővel ajándékoz meg alkalmas magas térhatárolónak, uram bocsá virágos sövénynek, vagy magas törzses egyednek. Mielőtt továbblépnék a részletes metszésre két nagyon fontos dolgot jegyezzünk meg a leanderről: Virágát az adott évi friss hajtás végén annak lezárásaként hozza. Nagyon könnyen megújul tősarjai egy év alatt virágzóképes hajtássá fejlődnek. Alakító metszés Alakító metszésnek azt nevezzük, amikor egy fiatal növényen mechanikai (leggyakrabban metszés) beavatkozásokat végzünk, annak érdekében, hogy elvárásainkhoz, céljainkhoz legjobban illeszkedő növényforma alakuljon ki. Ha ezt elértük, akkor már csak rendszeresen fenn kell tartanunk azt a formát. Az alakító metszésnek legnagyobb jelentősége a gyümölcsfáknál van. Dísznövényeknél rosszul kialakított alak nem okoz akkora problémát, mint a termő gyümölcsöknél. Leandert nagyon sok méretben kínálják a szakkereskedések. Díszfaiskolákban, kertészeti árudákban csak előnevelt, többnyire szakszerűen kialakított formában árulják, ezért azokat már nemigen kell alakítanunk. Őstermelői piacról, vagy saját szaporításból tehetünk szert olyan leanderre, aminek még nincs kialakult formája. Mivel a leander házi szaporításának nagy hagyománya van hazánkban, ezért azt gondolom, hogy sokan alakítgatják szeretett növénykéjüket a kezdetektől. A jó dugvány egyágas, nincs rajta oldalelágazás, csúcsi része visszacsípett, maximum 15 centi hosszú, melynek a fele a földben van. A gyökeresedéssel együtt megindul az oldalhajtások fejlődése. Mivel 7-8 centi áll ki a földből, ezért leggyakrabban 3-4 oldalhajtás képződik. A legjobb az lenne, ha rögtön 3-4 tőhajtás képződne, de ez nem fog bekövetkezni, ehhez a növénynek először éreznie kell magában az erőt. Ahhoz pedig először sok-sok energiát termelő levelet kell fejlesztenie. Ezt némi keretek között engedjük is neki. Amikor a hajtások elérték a 10-15 centiméteres nagyságot a csúcsukat visszacsípjük, ezáltal további ágazódásra serkentjük őket. Ezzel kialakul a második ágemelet körülbelül 7-12 hajtással. Ezeket engedjük szépen fejlődni, ha elég korán kezdtük a dugványozást, és ha szerencsénk van az időjárással, no meg jó gazdái voltunk a leandernek, akkor őszre egyik-másik hajtásvég virágot hozhat. Ezzel meg is adtuk a leandernek a vázát. További bokrosítást a következő évben folytatjuk. Második évben két lehetőség közül választhatunk: Feláldozzuk az előző évi hajtások végén megjelenő virágokat a bokrosítás érdekében. Ebben az esetben a hajtások felső 1/3-át levágjuk. Ez az egyharmad csak egy irányszám. Erős növekedésű leandernél 1/2, gyenge növekedésűnél pedig csak éppen a hajtás csúcsát csípjük le, ez 2-3 centit jelent. Hagyjuk virágozni a leandert, ezzel a hajtásnövekedés visszaesik, új hajtásokat virágzás végéig csak tőről fog hozni. Virágzás után pedig az elszáradt virágok kimetszésének helyén. Mindkét esetben a tőhajtásoknak kiemelt figyelmet szenteljünk. Fiatal növényről lévén szó 1-3 tőhajtásra számíthatunk, amiket hagyjunk július végéig fejlődni, majd felébe visszavágjuk őket. Ha jól érezte magát a növény, akkor a harmadik évben már erős, sűrű bokrot alkot. Ettől kezdve fenntartó metszésben részesítjük. Kedvezőtlen körülmények között az alakító folyamat 5-6 évet is igénybe vehet. Fenntartó metszés A fenntartó metszéssel tovább alakítjuk a leander bokrunkat és biztosítjuk a rendszeres virágpompát. Mint minden növénynél így a leandernél is nagyon nehéz egy egységes, minden növényre érvényes metszést leírni. Nem győzöm hangsúlyozni a blogomban; ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma növény sem. Még ha lenne is két egyforma növény, akkor is más hatások érik őket a fejlődésük során, ami miatt adódnak olyan különbségek, amik speciális metszési munkát jelenthetnek. Igyekezni fogok kitérni a kivételekre is. Fenntartó metszés megkezdése előtt meg kell fogalmaznunk, hogy mért metszünk. A cikk korábbi részében már sorra vettem a fontosabb célokat. Metszhetünk: erősen, amikor a hajtások hosszának 2/3-át, de esetenként még ettől többet is eltávolítunk, ezt főként akkor tesszük, ha nagyon felnyúlt a növény, nem elég bokros, felkopaszodott, megöregedett, tehát egy erősen megújult növényt akarunk látni. Erős metszés hatására erős hajtásnövekedéssel reagál a növény. középerősen, amikor a hajtások hosszának felét távolítjuk el, ezt akkor tesszük, amikor kissé elégedetlenek vagyunk a növekedési eréllyel, hiányosságok vannak a növény alakjában, gyenge volt az előző évi virághozam, kicsit sűríteni akarjuk a tövet. Középerős metszésre középerős növekedéssel reagál. Nem hoz annyi hajtást, mint erős metszésnél, de azok hosszabbak és erősebbek lesznek. gyengén, amikor a hajtások hosszának maximum az 1/3-át, vagy ettől kevesebbet, gyakran csak a csúcsát csípjük vissza. Ezt akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk a növénnyel, csak éppen egy kicsit több virágot szeretnénk látni rajta, ezért a növény felső harmadát sűrítjük. nullán, amikor minden oké. Nullás metszés csak egy-egy alkalomkor fordulhat elő. Például, ha nyár végén elvégeztük a zöldmetszést, amire a növény nagyon jól reagált, a telelőben szuperül érezte magát, tovább fejlődött, és az új hajtások végén megjelentek a virágok. Ekkor nincs okunk a tavaszi metszésre. Időben metszhetünk: tavasszal közvetlenül a telelőből történő kihozáskor. Az erőteljesebb beavatkozásokat ilyenkor tegyük meg, ekkor ugyanis az egész vegetációs idő a rendelkezésre áll a megújulásra. nyáron a folyamatos virágzás fenntartása érdekében, kisebb korrekciók elvégzésére. Ekkor folyamatosan, akár heti több alkalommal is eltávolítjuk az elnyílt virágocskákat, virágzatot. A rosszul megújuló, elnyílt virágocskákat nem, vagy csak igen nehezen eldobó fajták igénylik azok folyamatos eltávolítását. Részben azért, mert a beszáradt virágocskák csúfítják a növényt, részben pedig akadályozzák a bimbók további kinyílását. Az elnyílt virágokból termés, mag érlelődik, ez pedig gátló hatással van a további növekedésre. Ezért is szükséges azok eltávolítása. Nyáron szükség lehet beteg hajtások azonnali eltávolítására is. nyár végén a fő virágzás elmúlásakor az elnyílt virágzatok kivágására, a megnyúlt, erősen meghajlott hajtások, a tősarjak visszavágására, ritkítására van szükség. Ilyenkor végzett metszésre a növény még növekedéssel reagál. Kihozza azokat a hajtásokat, amiken már következő év nyár elejétől virágozni fog. Sőt a telelőben ezeken a hajtásokon már meg is jelennek a virágok. Metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a leandert és megállapítjuk róla: van-e rajta károsító, és ha igen milyen, van-e rajta elszáradt ág, milyen erős a növekedése, milyen hosszú hajtásokat hoz, mennyi rajta a virág, virággal záródó hajtás, hajtásait mennyire húzzák, húzták el a virágok, van-e rajta kuszán fejlődött hajtás, érte-e fizikai sérülés, Metszés menete: Eltávolítjuk a beteg hajtásokat. A betegség fajtájától, a károkozás mértékétől függően, az egész hajtást, vagy annak egy részét távolítjuk el. Xylella esetén legjobb az egész növénytől megszabadulni, de a rákosodás se sokkal jobb. Egészséges részig visszavágjuk a fizikai sérült hajtásokat. Eltávolítjuk, vagy visszavágjuk a ferdén, kuszán fejlődött hajtásokat. Jobb oldali képen az öt hajtásból kettő ferdén fejlődött, az egyik erősen a föld felé hajlik. Ha ennek a végén virág fejlődik, akkor biztos a földig húzza a hajtást. Ha megfelelő számú hajtásunk van, akkor az ilyen rosszul nőt hajtást tőből távolítsuk el, ezt láthatjuk a bal oldali képen. Ha nincs elég hajtás, akkor 3-5 centis csonkra vágjuk vissza. A harmadik hajtás is inkább lefelé törekszik, ezért azt is érdemes visszavágni, lenti kép. A fenti két kép közül a bal oldalin már egy idősebb többemeletes ág dől erőteljesen oldalra, ezért épp itt az ideje, hogy helyreigazítsuk. Az alatta lévő bal oldali képen látható, hogy ezt a korrekciós metszést egy fiatal közel függőleges helyzetű hajtásra végeztem el. 4. Eltávolítjuk a tőhajtások közül a gyengéket. A leander erősségétől függően 3-9 új tőhajtást fejleszt. Ha mindig mindet meghagynánk, akkor gyengítenénk a leander meglévő ágrendszerének fejlődését, ami a virágzás csökkenésére is hatással van, az új tőhajtások mindegyike gyengén fejlődne, túlzottan besűrítenénk a növényt. Ezért az új hajtások közül a növény sűrűségének megfelelően 1-3 új tőhajtást hagyunk meg évente, a többit eltávolítjuk. Természetesen a legerősebb hajtásokat hagyjuk meg. A lenti képen a meghagyott három új hajtást látni. Ezek még nem fásodottak, zöld színűek. 5. Kiritkítjuk a tövet. Túl sűrű növény nem hoz több virágot, sőt a növény energiáinak nagy részét hajtásai fejlesztésére fordítja. A sűrű lombozat kedvez a károsítóknak, sokkal több tápanyagot, vizet igényel. Egy arányos lombozat, hajtásrendszer fenntartása, gondozása könnyebb, azon több és szebb virágzat fejlődik. Ilyenkor keressük meg azt, azokat a hajtást (okat), amiket a legelőnyösebb eltávolítani. Milyen szempontok alapján mérlegeljünk: növekedési erősség, kor, egészségi állapot, növekedési irány, elhelyezkedés. A gyengébb növekedésű, a túl széli, vagy központi elhelyezkedésű, nagyon öreg, vagy éppen betegséget hordozó hajtásokat távolítsuk el. 6. Visszavágjuk a megmaradt hajtásokat a növény erőnlétének megfelelő mértékben. Erről fentebb már írtam. 1/2-1/3-os mértékben kell a hajtásokat visszavágni. A visszavágás eredményeként a leander a rá jellemző hármas elágazásban hozza az erős hajtásokat. Túl hosszúra hagyott hajtást már a bimbós állapotban lévő virágzat is jelentős mértékben képes meghajlítani. 7. Eltávolítjuk a beteg leveleket. A beteg leveleket egyesével kis metszőollóval, vagy virágollóval távolítsuk el. Ezzel megakadályozzuk a betegségek további terjedését. 8. Kezeljük a sebeket. Fasebkezelővel kenjünk be minden fás részen ejtett sebet. A zöld színű még nem fásodott hajtások kezelése nem szükséges. Ezek gyorsan beszáradnak, gyógyulnak. A leander a metszési sebek helyén könnyezik. Minél később végezzük a metszést annál több értékes növényi nedvet veszít ezeken a sebeken. A sebkezeléssel várjuk meg, amíg a csepegés megszűnik. Ifjító metszés A növény öregedésével egy idő után szükség lehet a leander megújítására. Ez az egyik legerősebb beavatkozás a növény életébe. Ha jó erőben van, akkor egy év alatt újraneveli a lombozatát, és a beavatkozás őszén már hozhat némi virágot, a következő évben pedig már majdnem teljes pompájában díszeleghet. Ennyire szétesett, felkopaszodott, új hajtást már nehezen fejlesztő növény esetén, nemcsak egy átültetésre, gyökérzet megújításra, hanem felújító metszésre is szükség van. A metszés legalább 50 %-os visszavágást jelent, amit ágról-ágra haladva végzünk. Végeredményként egy kompaktabb növényt kapunk. Ne féljünk a metszéstől. Ha követünk is el hibákat, azt a növény korrigálni fogja, akkor, ha segítjük ebben a munkájában.

Metszőolló, ágvágó, fűrész.

Mivel a szőlő növényvédelmében kiemelt szerepet kap a megelőzés, a növényvédelmi sorozat utolsó...

Szoktam viccelődni azzal, hogy amennyiben megkapnám azt a kivigyümölcs-menyiséget, amit a helytelen metszés miatt elveszítenek a kivitulajdonosok, akkor azt értékesítve milliomos lennék.

Tudtad, hogy a gőszibarack metszési gyakorlatyümölcsfák szüretelés után is ugyanolyan sikerrel metszhetők, mint koratavasszal?

Metszőolló, ágvágó, fűrész.

Szép emlékem, amikor egyszer (talán Franciska és Zoltán napja volt) a rózsavölgyi nyaralóház kertjében – kiszolgált malomkőből készített asztal mellett – beszélgettem Keresztury Dezsővel, a tudóssal, íróval, államférfival.

Fajonként változóan, de előbb-utóbb eljön az idő, hogy dísz-, vagy gyümölcsfáinkon, cserjéinken nyomot hagy az idő vasfoga, és elöregszenek. A kivágást azonban még jó ideig elkerülhetjük, ha...

Szép emlékem, amikor egyszer (talán Franciska és Zoltán napja volt) a rózsavölgyi nyaralóház kertjében – kiszolgált malomkőből készített asztal mellett – beszélgettem Keresztury Dezsővel, a tudóssal, íróval, államférfival.

A gyümölcsfákat általában még nyugalmi állapotban, rügyfakadás előtt érdemes metszeni. Ezalól kivételt képez a cseresznye!

Juhász Béla csodagyümölcsösében 57 gyümölcsfán közel 300 fajta terem. A sikeres hobbikertész beavat minket az általa alkalmazott alvószemzés technikájába. Nem árt az ismétlés!

Ha jövőre is bőven szeretnénk enni a füge gyümölcsét, akkor ügyesen meg kell metszeni a bokrát. Ha a metszést elmulasztjuk, akkor az időjárásra és a bokor kénye-kedvére bízzuk a termést.

Február az oltóágak gyűjtésének fő ideje. A megfelelő állapotú, helyesen tárolt oltóág sokat segít abban, hogy sikeres legyen az oltás.

Az egyik legfontosabb tavaszi munka egy gyümölcsös esetében a metszés. Összegyűjtöttük tíz pontban, melyek a legfontosabbak!

Február közepe táján, lassan sort keríthetsz a fás metszésre. Azonban metszeni az egész vegetációs időszakban lehet!

Juhász Béla csodagyümölcsösében 57 gyümölcsfán közel 300 fajta terem. A sikeres hobbikertész beavat minket az általa alkalmazott alvószemzés technikájába. Nem árt az ismétlés!

Aki esetleg nem tudta, most megtudhatja, mely növényeket lehet télen, a nyugalmi állapotuk alatt megmetszeni.

A magyar kertek egyik közkedvelt alakját mutatom most be nektek, ami nem más, mint a buxus. Tartsatok velem és tudjatok meg mindent a buxus ültetéséről, gondozásáról, metszéséről!

Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el. Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép. A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok: I. rész Általános tudnivalók. alapelvek metszési típusok rózsamorfológia metszés ideje metszés sorrendisége II. rész Futó-és kúszórózsák metszése. III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése. IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése. V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése. Kezdjük is rögtön. A rózsák metszésének általános tudnivalói. Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket: Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk. Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes. Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet. Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes. Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik. Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás. A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés. A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen. A metszés típusai A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el: Fenntartó metszést, Ifjító metszést, Alakító metszést, Zöldmetszést. A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk. Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti. A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük. A metszés ideje A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is. A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük. A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos: Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat. Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait. Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést. Metszeni tehát: márciusban, júniustól-szeptember 15-ig, illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet. A metszés sorrendisége Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő: Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő. Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni. Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt. Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben. Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom. Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom. A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.  Rózsamorfológia Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni. Metszlap Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak. Rózsahajtások kora Középkorú hajtás Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.  Elfagyott hajtások Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.   A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni.  A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.  Termőkar, virágalap (termőhajtás)  Termőkar    Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással. Vadhajtás  A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.  Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást. Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.

Juhász Béla csodagyümölcsösében 57 gyümölcsfán közel 300 fajta terem. A sikeres hobbikertész beavat minket az általa alkalmazott alvószemzés technikájába. Nem árt az ismétlés!

Ha jövőre is bőven szeretnénk enni a füge gyümölcsét, akkor ügyesen meg kell metszeni a bokrát. Ha a metszést elmulasztjuk, akkor az időjárásra és a bokor kénye-kedvére bízzuk a termést.