"A szónak ereje van, az írásnak hatalma, a csendnek bölcsessége" Egy ADHD-s gyermek szülőjének lenni nem fáklyás menet, hanem egy olyan hegy folyamatos megmászása, amelynek soha nem érhetsz fel a csúcsára, nem azért, mert a turistajelzések eltűntek, hanem azért, mert az útvonalat neked kell kitaposnod, mert még senki nem járt előtted arra. Mélységeket és meredélyeket kell megjárnod biztosítókötél nélkül. Teljesen természetes egy ADHD-s esetében, hogy lényegtelen apróságokon felcukkolja magát, azt szajkózza ("rajzolni akarok"), és nem tud kikeveredni belőle, már ha teljesült is a mantra (előtte a papír, a színes ceruza, radír) - "rajzolni akarok"- szinte önkívületi állapotban... akkor is ugyanazt szajkózza. Jó akar lenni, de nem tud, jól akar teljesíteni, de nem képes figyelni. És erről ő nem tehet... Nehezen tartja kordában indulatait, nem várt módon reagálhat adott helyzetekre. A környezetét elriasztja ez a viselkedés, mások meglátása szerint csak hisztizik, csakhogy ő maga nem tehet róla. A rendellenes reakciót a noradrenalin alacsony szintje okozza. Az ADHD-soknál ugyanis eltér az idegsejtek egymás közötti kommunikációja a figyelemért, aktivitásszabályozásért és impulzuskontrollért felelős homloklebenyi területeken. A legtöbb, amit tehetünk a helyzetek megelőzése (amikor még nem pörög), és azok az egyszerű szabályok felállítása, amelyeken nem változtatunk. Nyüzsög, állandóan intézkedik, és el is intézi, amit akar, mindenről tudni akar, véleménye van. Állandóan közbevág más mondandójába, mert nem tudja kivárni a mondat végét. Fejlett humorérzékkel rendelkezik, kapásból rávágja a poént, ha úgy tartja kedve. Minden alkalmat megragad az ellenkezésre. A kívülállók egy kedves cserfes kislányt látnak csak sokszor, viszont vele együttműködni sokszor idegfeszítő dolog. Nagy szerencse, hogy imád alkudozni, tehát a rövidtávú előny érdekében le tud mondani nagyobb dolgokról is. Várni nem tud, minden túl messze van, túl sokára jön el, vagy túl sokáig tart az út. Átlagon felüli intelligenciával, és átlag alatti koncentrációs képességgel rendelkezik. A gyermekpszichiáter gyógyszer javasolt, amelyet csak iskolai időszakban kell szedni, hétvégén, és iskolai szünetben nem. Nóra gyógyszert szed azért, hogy jobb legyen neki. Megjegyzem, hogy Nórával otthon nincs probléma, dühkitörése két éve nem volt otthon, mindig meg tudtuk előzni. Nem mondom, hogy nem kapnak néha hajba a nővérével, de ez amolyan testvéri civódás, amely a legjobb testvérek között is előfordul. Az, hogy ikertestvérével nem veszekszik az köszönhető Ágoston angyali természetének is, aki elfogadta Nóri dominanciáját, kitűnően kiegészítik egymást, segítik abban, ki miben gyenge. Nóra még csak 8 éves, indulat- és konfliktuskezelése kialakulóban. Az, hogy az ADHD genetikailag örökletes zavar, csak részben tud feloldozást adni számomra, hiszen folyamatosan elemzem magam, hogyan tudnék többet segíteni neki problémája leküzdésében. (Elemzem magam, akinek a laptopján három böngésző nyitott, és a word dokumentumok már nem férnek el vízszintesen, csak függőlegesen a címek, mert éppen 30 doksi van megnyitva, kapkodok, belevágok szimultán többféle ügybe, közben telefonálok... ne akard látni az íróasztalom.) Addig, amíg Nóri nem tud beszélni arról, hogy mit érez egy-egy dühkitörés alkalmával - hárít, és másról beszél - nem igazán tudok segíteni neki, bármennyire is szeretnék. Néha úgy érzem, mintha emlékezetkihagyása lenne, amikor arról kérdezem, miért volt dühös, mert annyira nem akar róla beszélni. Ha nem lenne Nórinak ott ikertestvére, Ágoston, aki élő példa arra, hogy talán nem nevelési kérdés Nóra viselkedése, biztos többet marcangolnám magam a "meg kellene nevelni" megjegyzések miatt. Ma már hidegen hagynak a kéretlen jótanácsok. Azoknak a szülőknek a jótanácsa, akinek van ugyan gyereke, de nem annyi és nem olyan, mint nekem. Mert ami majdnem az, az nem az. A világ színes, mi sem vagyunk, a gyerekeink sem egyformák (szerencsére!), és milyen jól van ez így. Annak, akinek megadatott egy példás magatartású, szófogadó gyermek, halvány segédfogalma sincs, mint megy keresztül egy ADHD-s gyermek szülője. Akinek közvetlen környezetében még nem volt ADHD-s gyermek, annak ajánlom figyelmébe Nadia Salwin ADHD-s lány után szabadon a következő fontos mondatokat: Én is olyan vagyok mint Te, mégis más. Csak egyszerűen egy kicsit hevesebb. Ha boldog vagyok, akkor nagyon boldog vagyok. Ha mérges vagyok, nagyon mérges vagyok. Ha szomorú vagyok, az teljesen összetör. Mivel az én agyam másképpen működik, mint a többi emberé, az én reakcióm is teljesen mások, mint a többi emberé, általában jó nagy a szám. Valószínű talán mérgesnek tűnök. Talán Te úgy gondolod, eltúlzom a dolgokat. De mivel nekem – egyszerűen mondva – nincs olyan az agyamban, ahol úgymond kieresztem a gőzt, minden ami történik velem nagyon nagy hatással van rám. Nem kapok arra lehetőséget, hogy a gondolataimat előszűrjem és rendszerezzem és az értelmetlen gondolatokat kiszedjem. Nem vagyok rossz hallgatóság, de néha nagyon nehéz koncentrálnom. Egy csöpögő csap, egy elhaladó autó hangja, egy kismadár, ezek mind elvonják a figyelmemet. Látom, hogy mozog a szád és néha, sajnálom, de nem tudok odafigyelni arra, amit mondasz, bármennyire is próbálok. Nem akarlak figyelmen kívül hagyni, de annyi minden van, amit meghallok. Amikor pedig egy teljesen csendes helyiségben vagyok, akkor nem a csendet hallom, hanem a fejemben keringő gondolatokat. Mert ott, ott soha nincs csend. Néha nagyon fárasztó vagyok, mert felteszek neked egy kérdést, aztán nemsokára megkérdezem ugyanazt. Nem, nem vagyok buta vagy lassú felfogású. Csak a válasz eltűnik a fejemben lévő többi gondolat között. Ezért még egyszer fel kell tennem a kérdést. És talán még egyszer, ha meg is akarom jegyezni a választ. Az agyam egyszerűen nem tudja olyan gyorsan azt a sok impulzust felfogni ami történhet akár egy tanórán. Ideges leszel attól, hogy fogdosom a ruhámat, babrálom a hajamat vagy bármit, amit éppen a kezemben fogok? Számomra ez a módja annak, hogy koncentrálni tudjak. Néha nem értem az érzelmeidet. De sokkal többet megértek, mint amit szavakkal ki tudok fejezni. Mert ha valami erős érzelmeket hoz ki belőlem, annyira elfoglalják az agyamat, hogy szó nem jön ki a számon. Szerteszét hagyom a dolgaimat, azt gondolod rendetlen vagyok? Én ilyen módon tartok rendet. Mert a fejemben rendetlenség van, ezért jól érzem magam, ha káosz van körülöttem. Ekkor érzem csak azt, hogy minden a helyén van. Nagyon meglep Téged, hogy az egyik pillanatban nagyon boldog vagyok, a másikban pedig nagyon mérges? Ne próbáld meg megérteni. Az érzelmeim irányítják a tetteimet, teljes mértékben. Az érzelmek vezetnek nálam mindent, ezek pedig gyorsan változhatnak. Az agyam állandóan dolgozik. Miért veszek össze gyakran másokkal? Egyszerűen azért, mert ki nem állhatom az igazságtalanságot és nem fordítom el a fejem, ha mások bajba kerülnek. Mindenbe beleütöm az orromat, ez a specialitásom. Ez azért van, mert nincs meg bennem az a gyávaság, ami sok emberben viszont megvan. Gyakran nem mérem fel tetteim következményét ezért olyan veszélyes helyzetekbe kerülök, amelyekben a másik embert még sajnálom is. Esetleg azt gondolod rólam, hogy nagyon jól tudom, hogyan hozzam magam kényelmetlen helyzetekbe. Belelépek például egy pocsolyába, figyelmetlen vagyok, vagy hangosan nevetek valamilyen ciki helyzeten. Úgy reagálok, ahogy abban a pillanatban érzelmeim diktálják. Nincs időm azon gondolkodni, más emberek mit gondolnak erről. Annyi minden elvonja a figyelmemet. Nem értem olyan jól az utasításokat. Gyakran 10-szer is el kell valamit nekem magyaráznod, míg megértem. Vagy mondjuk valaki más elmagyarázza ugyanazt és akkor hirtelen azonnal megértem. Számomra nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem az, hogy hogy mondod. Belefáradsz abba, hogy gyakran elveszítem a dolgaimat, folyton keresek, kutatok valami után, hogy aztán később megtaláljam a kabátzsebemben? Ehhez hozzá kell szokni, az agyamat annyira lefoglalják a benyomások, nem emlékszik mindig jól arra, mit hova tettem. Mi, ADHD/ADD szindrómás emberek, intenzíven élünk. Többet szeretnénk tudni. Jobban tudunk utálni. De gyakran jobban tudunk szeretni is. Mert ha szeretünk valakit, nem csak a szívünkkel, hanem az egész testünkkel szeretjük. De ha úgy érzed, nem bírod, akkor nyugodtan tarts szünetet. Hagyj egy kicsit magunkra, nagyon stresszesek tudunk lenni. Valami mindig van velünk. Állandóan mozgunk. De nemcsak hiperaktívak, vagy intenzívek vagyunk. Intelligensek és kreatívak is vagyunk. Mi egyszerűen másképp gondolkodunk a dolgokról, mert agyunk nem szűri meg az információt. Sajátos módon kell élnünk és cselekednünk emiatt. Muszáj, hogy esélyt adj nekünk. Adj nekünk esélyt arra, hogy olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk. Hadd profitáljunk azokból a pozitív dolgokból, amivel a fogyatékosságunkkal jár. Hadd mutassuk meg, mennyire szeretünk Titeket. A végén biztos sikerül majd minket megértenetek. Legyetek büszkék, hogy részesei vagytok életünknek és fedezzétek fel a világot a mi nézőpontunk segítségével. A bejegyzést ihlette ez a cikk.