Gyerekkoromban, ha ettem is buktát, az bolti volt és, mint sütemény igazán mély nyomokat nem hagyott bennem. Talán pont ezért nem is hozott lázba, hogy gluténmentesen megsüssem.Először tanuló koromban készítettem, így jó messzire, szinte “történelmi” távlatokba kellett az emlékeimben visszanyúlni, hogyan is fogjak neki. Nagy reményeket nem is fűztem hozzá.Ehhez képest a kisült buktának hihetetlenül puha volt a tésztája, amit napok múlva sem kellett mikrózni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Ahogy elfogyott egy tepsinyi, már süthettem is a következő adagot. A kíváncsiság kedvéért egy másik gluténmentes lisztkeveréket használtam. Így is tökéletes lett.Azt kell, hogy mondjam ez a süti, igazi sikertörténet lett itthon.