A baguette eredete nem teljesen egyértelmű, egyes források szerint Napóleon egyik pékje találta ki, amikor egy olyan terméket rendeltek tőle, ami a katonák zsebében is elfér, és könnyen magukkal tudják vinni a csatába is. Mások szerint Mr. Fulgence Bienvenue a párizsi metró területének megbízott felügyelője rendelte meg, hogy az ott dolgozók ne vihessenek kést magukkal a munkaterületre a konfliktusok rendezéséhez, de az akkoriban divatos nagy 2 kilós kenyeret kiváltsák egy könnyen törhető és szétosztható termékkel. Függetlenül az eredetétől a baguette a mai kor francia konyhájának és a hagyomány tiszteletének jelképe maradt. Becslések szerint Franciaországban évente közel 10 Milliárd darab baguette-t adnak el, és ezeknek mint egy 60%-a, a mai napig 32000 kézműves pékségben készül el. A baguette lényege, hogy négy összetevőből állhat, ami a hagyományos, adalékanyag mentes liszt, víz, só, és kovász. A jó baguette tulajdonságai a vajas illat, a mogyoró barna ropogós kéreg és az egyenetlen belső sok levegős bélszerkezet. A baguettet csak frissen érdemes fogyasztani, mert így a legmagasabb az élvezeti értéke. Forrás: A kovász elkészítése: 1 kanál anyakovász 10 dkg kenyérliszt 100 ml szoba hőmérsékletű víz A kovászt a vízzel habosra keverem, majd hozzáadom a lisztet és simára dolgozom. Letakarva konyhapultom érlelem (8-10 óra). Legjobb reggel kezdeni, majd később kiderül miért. További hozzávalók: 40 dkg kenyérliszt 10 dkg durum liszt 320 ml víz az egész kovász, 2 teáskanál parajdi só Elkészítése: Nem használok robotgépet, az egész munkát kézzel végzem. Nem megerőltető ígérem! A vízben egy fakanállal elkeverem a kovászt,hozzá adom az átszitált liszteket, majd alaposan összekeverem, hogy egynemű legyen, nem dagasztom. A tálat étkezési fóliával takarom le, majd a konyhapulton érlelem 2 órán át. Az érlelés után kézzel beledolgozom a sót, majd 4 x hajtogatom meg a tésztát 30 perces időközönként a tálban sziromhajtogatással. Ami annyit jelent, hogy bal kezemmel tartom, forgatom a tálat, a jobb kezemmel pedig nyújtom a tésztát felfelé ameddig engedi, majd visszahajtom a tésztára. Ezt körös körbe végzem addig, még nem lesz feszes a tészta.Ha ez megtörtént, enyhén olajozott tálba vagy dobozba teszem át, letakarom és egy egész éjszakára 6 fokos hűtőszekrénybe teszem kelni. Csodás, bubis tésztát kapok. Reggel bekapcsolom a sütőmet, berakom a sütőkövet, és 250 fokra állítom be. Akinek nincs sütőköve, sütőlemezen is megsütheti. Egy kis tálkába forró vizet teszek a kő mellé a sarokba, így biztosítva a gőzt a sütéshez. A kő alá tilos a forró vizet tenni! A tésztát lisztes munkalapra borítom, és négy vagy öt részre osztom. Lisztes kézzel megformázom a baguetteket. Itt találhattok segítséget a formázáshoz! A megformázott baguetteket egy sütőpapírral bélelt tálcára vagy sütőlemezre helyezem azonnal. Nagyon gyorsan fognak kelni, mire felforrósodik a sütőm, jó is lesz. Természetesen függ a konyha hőmérsékletétől, de 40-50 perc elég szokott lenni. Addigra a sütőkő is tokéletesen felmelegszik a vízzel, jól begőzöli a sütőteret. Az én kövemre ráfér mind a négy baguett, sőt van, hogy öt darabra osztom a tésztát. De ha neked úgy látod nem fog elférni, a formázás után a másik két baguettot tedd a hűtőbe, nehogy túlkeljen. Szóval nem marad más hátra, minthogy a baguettokat tetszőlegesen bevágom, (lágy a tészta, nehézkesen megy, nem is lett olyan szép) majd a sütőpapírral együtt áthúzzam a kőre, és légkeveréssel 250 fokon aranybarnára, jó ropogósra süssem. A forró vizet tíz perc után kiveszem a sütőtérből. Gyorsan sül, nagyon figyelem, 15-20 perc elég szokott lenni (sütőfüggő). Fantasztikusan ropogós, ízes baguettok lettek! Sikeres elkészítést és jó étvágyat kívánok J „ Csinálj minden nap olyat, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen benned lakni! „ Receptforrás: Teresa L. Greenway