Az én hősőm. Nem csak a Szent György-hegyet tudja legyőzni, hanem a cseresznyefákat is....Ezzel akartam kezdeni ezt a bejegyzést, merthogy ő szedte a cseresznyét kedves ismerősünk, Estell kertjében. Most viszont különös aktualitása van annak, hogy leírjam, nem csak ezért a hősöm. Én, mint a háziasszonyok ellenpéldája, még a mosógépünket sem tudom jól kezelni, ő meg persze azt is tudja. Mint szinte mindig, a ritka alkalmakkor, amikor én használom, megint elnyomtam az előbb valamit a mosógépen a kikapcsolás helyett, amit nem felejt el már jó ideje, hiába húztam ki a villásdugót az áramból. Így ő, a HŐS oldja majd meg ezt is, nem csak a cseresznye szedést.... Az uram meg nem pocakos ám, csak nem akart leesni a kőről! :D Visszatérve: évek óta készültünk Estellel, hogy megismerjük egymást személyesen is (egy, a FB-on működő gasztrocsoportból lettünk virtuális ismerősök). Végre a múlt héten sikerült, és nagyon-nagyon jó érzésem van azóta. Ő fogalmazta meg, hogy olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást, és persze mi pont ugyanezt éreztük. Érdemes elgondolkodni azon, valóban negatívan hat-e az internet az emberi kapcsolatokra... Szóval, ott ültünk Estell gyönyörű kertjében, és ő felajánlotta, hogy szedjünk a még fán lévő cseresznyéjéből. Először dugig ettük belőle magunkat, a maradékból pedig lekvárt főztem. A kedvencünket, ami citromos és karamellás. Hozzávalók: 1,5 kg kimagozott cseresznye 6 evőkanál barnacukor (persze, használhatsz fehéret) 1 db kezeletlen héjú citrom 3 rúd fahéj 1 rúd vanília kikapart belseje (persze, 1 zacskó vaníliás cukorral is finom) 1 zacskó 3:1 pektin alapú lekvársűrítő Elkészítés: Egy alaposan kisúrolt lábasba beletettem a cukrot, és takarék lángon megolvasztottam, úgy, hogy közben nem kevergettem. Amikor már egyenletesen megolvadt, felvettem a lángot és karamellizálódásig hevítettem. (Ezzel a technikával biztosan nem ég meg.) A karamellizált cukorra ráöntöttem a cseresznyét, közé szórtam a fahéj rudakat (az egyikből egy keveset reszeltem is bele), a vaníliát, a citrom felét felkarikázva, cikkekre vágva, és a másik felének a héját belereszeltem. Felforraltam, beleszórtam a sűrítőt, és kb. 8 percig főztem, amíg nagyjából elfőtte a levét. Közben az előre kimosott üvegeket meleg vízbe állítottam, a megfőtt lekvárt belemeregettem, dupla fóliát gumiztam rájuk, aztán a fedeleket is rájuk csavartam, és kb. 5 percre fejre állítottam. Ezután egy nagy tálat kibéleltem plédekkel, belecsomagoltam az üvegeket, és másnapig úgy hagytam. Szép lett és nagyon finom. A címben írtam, meggyel is nagyon jó. Emlékeztek erre a bejegyzésre? Érdemes kipróbálni, akár mandula ízzel, akár "csak úgy".