Jó, hát tudom, hogy van már pár aranygaluska receptünk, de ilyen még nincs! :) Nem a tésztában van a pláne, gyanítom, a nagymamámat is Horváth Ilona tanította aranygaluskát készíteni, hanem kis apróságokban. Például, hogy a tésztában az élesztő futtatásához használt cukron kívül nincs más cukor. Nem fitnesszből, a cukor lehúzza a kelt tésztát, cukor nélkül sokkal-sokkal szebben feljön! Persze cukor nélkül nem édes, akkor meg minek, de higgyétek el, mivel minden szem egyesével meg van hengergetve a cukros dióban, pont tökéletes lesz. Egyébként az az a mozzanat, ami miatt megosztottam veletek a Nagyi jófajta aranygaluskáját. Zseniális, ahogy a kis gombócok között vastagon megbújik a cukros-diós kéreg, mint ahogy az is, ahogy a vajfürdőtől atompuhává válik. Elég egy kis villával megpiszkálni, minden golyó külön mozgatható, belül puha, kívül cukros-diós-kérges...mennyei! És akkor még nem is beszéltem arról, milyen, ha a sodóval találkozik!