Ez azon kevés ételek egyike, amit szerettem a menzán is és később a munkahelyi üzemi étkezdében is. Hajdani főnököm mondása jut eszembe mindig: az a titka, hogy mindent ki kell spórolni belőle ☺ Ugyanis otthon, a házilag eltett valódi passzírozott paradicsomból sosem sikerült olyanra. Próbáltam követni a fenti gondolatot és paradicsom ivólét vettem. Azért turbóztam a fűszerezésen és az elmaradhatatlan betűtésztát levesgyöngyre cseréltem. Hozzávalók: 1 kis üveg paradicsom ivólé 1 teáskanál sűrített paradicsom cukor só olivaolaj kevés granulált fokhagyma olasz zöldfűszer keverék (bazsalikom, oregano, rozmaring) levesgyöngy vagy kruton Nagyon egyszerű a történet: olivaolajra öntöttem az ivólét, a sűrített paradicsomot kevés meleg vízzel elkeverve szintén hozzáöntöttem. Megfűszereztem, kóstolgattam, amíg az édes – savanyú – sós arány megfelelő nem lett. Kiforraltam jól, negyed órán keresztül fedő nélkül. Tálaltam, beleszórtam a levesgyöngyöt, meglocsoltam olivaolajjal és kapott még egy kevés fagyasztva szárított bazsalikomot és friss levélkét. Helye volt már itt a blogon, mint alap levesnek. Így nem fogok róla megfeledkezni.