Kedves gyerekkori emlék, amikor a nyárelő vasárnap délelőttjein kimentünk Apuval a kertbe és egy-egy bokrot felcsapva új krumplit szedtünk az ebédhez. Összeszedtük az egészen apró szemeket is, hisz azok a legfinomabbak. Majd egy kosárban erős sugár alatt lemostuk a héját, ami olyan zsenge volt, hogy szinte alig kellett tovább kapargatni. Már jó áron lehet kapni a piacon új burgonyát. Mindig olyan árust keresek, ahol magam válogathatok, kipróbálhatom, hogy könnyen jön-e krumpli héja, és szedhetek apróbb szemeket is. Bár a diéta a tűrt kategóriába sorolja a burgonyát, de azt hiszem a zsenge, vizesebb, kevésbé "lisztes", keményítős krumplival lehetünk egy kicsit megengedőbbek. Kivételesen nem fogok grammokban mért receptet írni, csak leírom hogy lestem el ezt a remek köretet Édesanyámtól. Az apró krumplit beletettem egy tálba, annyi vizet öntöttem rá amennyi ellepi, majd dobtam rá 2 teáskanál sót. Így könnyebben lejön a héja. Ezután következett a türelemjáték. Egy késsel minden szemről lekapargattam a héjat, majd alaposan lemostam. Egy teflon serpenyőbe tettem a krumplit és pici vízzel, sóval megpároltam. Nem kell teljesen puhára főzni, akkor jó, ha a nagyobb szemek belseje még csak félpuha. Mivel maradt egy kis víz alatta, azt leöntöttem és a krumpli mennyiségétől függően 2-3 evőkanálnyi zsírt tettem rá. Nem kell tocsognia, de a lényeg hogy a serpenyő aljában mindenütt legyen zsiradék. Természetesen készíthető olajjal is, de zsírral az igazi. A krumplikat folyamatosan forgatva aranybarnára sütöttem, majd egy nagy csokor finomra vágott petrezselyemmel megszórtam. Azonnal fogyasztva, frissen az igazi. Nálunk ma fokhagymás csirkemellcsíkok fokhagymás bundában és joghurtos uborkasaláta volt a kísérője az új burgonyának. A csirke receptet lásd itt.