Mióta elkészült a kemence (év vége), azóta tervezem, hogy kenyeret sütünk benne, de valahogy nem akaródzott összejönni, félve fogtam hozzá. Két dolog miatt is, egyik, hogy még életemben nem dagasztottam kézzel, a másik, hogy hogyan fogjuk ellenőrizni a kemence hőfokát, mivel még nem volt kemence hőmérőnk (azóta sikerült egyet beszereznünk). Főleg ezek miatt állandóan napoltam, heteltem a dolgot, de két héttel ezelőtt Zoli megmakacsolta magát és bejelentette, hogy vasárnap csak azért is kenyérsütés lesz. Nem volt mit tenni belenyugodtam és elkezdtem bújni a netet, hogy keressek egy olyan kenyér receptet amit kemencében való sütéshez van, illetve az se hátrány ha a folyamat le van írva. Emlékeztem, hogy jó pár évvel ezelőtt mikor még csak álmodoztam egy kemencéről a Kemencebence honlapján a kenyérsütős fórumban olvastam egy leírást amit a többi fórumozó kipróbálás után nagyon dicsért. Egy kis időbe telt de megleltem (csak a fél fórumot kellett átolvasnom), átolvasva a hozzávalókat minden volt itthon így semmilyen akadálya nem volt a másnapi kenyérsütésnek. Schubert féle recept hozzávalói: (a recept 1 kg lisztre számolva amiből kb. 1,5 kg kenyér lesz) 1 kg liszt (én most BL80 kenyérlisztet használtam) 1,5 dkg élesztő 6 dl víz 1 evőkanál só 1 evőkanál sikér (Bioboltban kapható, hagyományos módon készült kenyérhez a liszt sikértartalmának növelésére szolgál) Először is eldöntjük, hogy mennyi kenyeret szeretnénk sütni, mivel még kézzel nem dagasztottam de azért ha már felfűtjük a kemencét azért kerüljön is bele valami, így a három darabban egyeztem ki magammal. A sütés előtti napon a kenyerekhez szükséges élesztőt és a felhasználandó vízmennyiség felét, vagyis 4,5 dkg élesztőt és 9 dl vizet összekevertem annyi liszttel, hogy palacsintatészta állagú kovászt kapjak. Ezt a konyhaasztalon hagytam pihenni, illetve a többi lisztet is odapakoltam, hogy szobahőmérsékleten legyenek. Másnap a a fennmaradó liszttel a sikért szárazon összekevertem, illetve a fennmaradó langyos vízben (9 dl) a sót feloldottam. Majd ezt követően az összes hozzávalót egy fateknőben összekevertem és megdagasztottam (már ha azt dagasztásnak lehet hívni amit leműveltem :) ) jó 20 percig. Közben Zoli fűtötte a kemencét, de egy perc erejéig ő is beszállt a dagasztásba :) A bedagasztott tésztát letakarva a duplájára kelesztettem. Míg kelt a tészta addig Zoli készített egy péklapátot, mert semmink nem volt amivel be tudtuk volna rakni a tésztát a kemencébe. Végül is időben voltunk :D Mikor a tészta a duplájára kelt, akkor kinyomkodtam belőle a levegőt, átgyúrtam és három felé vettem. Egyenként cipót formáztam belőlük és konyharuhával bélelt kelesztőkosárba pakoltam úgy, hogy a tészta alja került felülre, majd kiborításkor újra alul lesz. (Elvileg az eredeti recept alapján a sütés előtt 5-10 perccel kellett volna mindezt elvégezni, de nekünk sikerült túlfűtenünk a kemencét és várnunk kellett, hogy megfelelő hőfokra visszahűljön.) A jól felfűtött kemencében a parazsat a kemence két oldalába széttoltuk, mivel nekünk nincs még belső, csak a kémény előtt van ajtó a kemencén, így ha kikapartuk volna akkora kémény miatt gyorsabban hűlt volna a kemence, de készülőben van egy belső ajtó is. Mivel még nem volt kemencehőmerőnk ezért csak lisztpróbával tudtuk ellenőrizni a kemence hőfokát. Egy kevés lisztet hintettünk a kemencébe ami nekünk gyorsan lefeketedett ami azt jelentette, hogy túl forró. Addig próbálgattam ezt a folyamatot míg szép lassan változott aranybarnává, ez azt jelentette, hogy megfelelő a hőmérséklet (ha nem színesedik meg akkor pedig túl hideg még a kemence). Egy kis tálba vizet tettünk be a kemencébe, lisztezett lapátra borítottuk a tésztát, pár helyen bevagdostuk, bevizeztük a felületét (megmosdattuk) és bevetettük a kemencébe. A víz a gőz miatt fontos, mert magasabb lesz a páratartalom és ez "felhúzza" a kenyeret. Az első fél órában ki sem mertem nyitni a kemence ajtaját. Ott ültem előtte a felhúzós konyhai órámmal és vártam, hogy teljen az idő :) Közben egyre erőteljesebben éreztem a sülő kenyér illatát. Természetesen abban a pillanatban, hogy megcsörrent az óra rögtön kukucskáltam befelé és megnyugodtam, hogy olyan nagy baj nincsen :) Első félóra után :) Összesen kb. 50 perc elteltével vettük ki a kenyereket amiket megint megspricceltünk vízzel és rácson hagytunk kihűlni, közben szépen elkezdtek cserepesedni. Zoli nem bírta ki és az egyikből kitépet még forrón egy darabot, hogy megkóstolja, olyan lett mintha egér rágta volna meg :D Biztos vétettünk jó pár bakit, de én már annak is örültem, hogy így sikerült megsütnünk elsőre :) Találtam egy eléggé vidám videót a dagasztásról és a kemencében való sütésről, hátha valaki ettől kap kedvet a kenyérsütéshez :D