Ebben a digitális térben, nem csupán logókat találsz, hanem egy szívvel-lélekkel megalkotott tervezői utazást. Imádatom a logók tervezése iránt, csak az első lépés volt ezen az úton. Itt nem csupán a munkáimat találod, hanem egy történetet az elkötelezettségemről, az álmaimról és minden egyes munkaórámról, amit ezekbe a tervekbe fektettem. Sokféle projekt, számtalan különböző stílus és […]
„Só van az ereimben, és homok a szívemben” – szokták mondani a tengerek szerelmesei. Számomra mi...
Mindenki ismeri a nevét. Kevesebben vannak, akik már ettek is. Még kevesebben készítik. Aki készíti,...
Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem, s habár származás és vagyon tekintetében tátongó űr választ el tőle, van valami az agyamban és a szívemben, a véremben és az idegeimben, ami szellemi …
A DÖNTÉSNEK óriási ereje van! Amire hatással vagyok, az a CSELEKVÉSEM, A HOZZÁÁLLÁSOM és a DÖNTÉSEM. Tedd a láthatatlant láthatóvá!
Október közepe van, és ez az én szememben az az időpont, amikor a szívemben - valahol nagyon mélyen - elkezdhetek lassan-lassan készülődni...
Gyönyörűek az éjjelek Kánaánban Meddig élsz a szívemben szülőhazám Aludj csak édesem egy l�...
Két évvel ezelőtt rácsodálkoztam Bogáti Péter előző kötetére és azóta vártam, hogy a Régi ke...
Néha… Ki kellene bírni még jobban a napokat mikor semmi hír felőled és csak tapogatvalam...
Csak egyszerű napok. Sok nevetés, mély lélegzés és az egész szívemben szerető érzés. Ez az, amit...
#HTF #happytreefriends
A mai bejegyzés alanyai megint hosszú időre helyet béreltek maguknak a szívemben. Nem is mondok róluk többet, meglátjátok majd a végén, milyenek - és egyszerűen nem lehet nem szeretni őket. Az elkészítésük apropóját pedig most éppen az adta, hogy megérkeztek a frissen rendelt agyagcserepeim, ezúttal olyan méretben, amivel eddig nem dolgoztam, 6x7 cm-es nagyságban - ezekkel már egészen megtermett figurákat lehet készíteni. Kiegészítettem őket két szintén nem kicsi, azaz 6 cm átmérőjű hungarocellgolyóval, és ebből az együttműködésből születtek új kedvenceim, a cserépnyuszik. Tüneményes cserépnyuszik, mármint :-) Az alap tehát ennyi volt: Ragasztópisztollyal a cserépre rögzítettem a hungarocellgolyót, majd világosbarna akrilfestékkel lefestettem az egészet. Egy vitaminosdoboz kupakját a hungarocellgolyóra illesztettem, körberajzoltam egy ceruzával, majd ugyanezt elvégeztem a cseréprészen is. Az így keletkező köröket halványrózsaszín festékkel kitöltöttem. Amikor a festék megszáradt, fekete vékonyhegyű alkoholos filctollal körberajzoltam a körök széleit, majd egy szaggatott vonallal is körbehúztam. A fülek alapjait barna, a fülbelsőket drapp filcanyagból vágtam ki. A két réteget összeragasztottam (egy jobb papírragasztó stift ehhez tökéletes), majd a füleket a szokásos módszerrel rögzítettem a golyóba: pengével két mélyedést vágtam a hungarocellbe, és ezekbe nyomtam bele a fül alsó végeit. Alkoholos filctollal megrajzoltam a nyuszipofikat: Befejeztem a nyuszikat néhány további teendővel: karokat készítettem nekik barna filcanyagból, a pocakjukra mintás papírból kivágott szívet ragasztottam, amit szintén "körbevarrtam" fekete alkoholos filccel, masnit kötöttem a nyuszik nyakába, és egy-egy fehér zseníliapompont ragasztottam a hátsó felükre. Nem is tudok ennél többet hozzáfűzni - egyszerűen odavagyok értük :-)
Október közepe van, és ez az én szememben az az időpont, amikor a szívemben - valahol nagyon mélyen - elkezdhetek lassan-lassan készülődni arra az ünnepre, ami már előre aranyba vonja a gondolataimat, és ami a legkedvesebb számomra az egész évben: a karácsonyra. Remélem, nem bánjátok, ha időről időre karácsonyi témájú bejegyzéseket teszek közzé már most - de miután olvastam, hogy Londonban két patinás nagyáruház, a Harrods és a Selfridges is megnyitotta már a karácsonyi osztályát, megnyugodtam, hogy nem én leszek az első fecske. :-) Tulajdonképpen egészen sokáig bírtam, mert a következő ötletet már nyáron kigondoltam. De nyáron azért mégsem elfogadható karácsonyi témájú bejegyzésekkel bombázni a kedves olvasókat, úgyhogy igyekeztem megőrizni a sosem-volt higgadtságomat, és nem nekiállni a díszgyártásnak. De amint eljött az a bűvös időszak, hogy 75 napon belülre kerültünk a karácsonyi visszaszámlálásban (nem mintha ez a szám bármit is jelentene, csak jól hangzik...), azonnal fogtam egy kellően imponáló méretekkel rendelkező fenyőtobozt, hogy átalakítsam a sokszor megálmodott elképzeléseknek megfelelően. Az ötlet pedig onnan jött, hogy a Nagyobbik már tavaly kért a babaházába egy mini karácsonyfát a babáknak - és most el is készítettem ezt neki, az ő nagy-nagy örömére :-) A megvalósításhoz a következőkre volt szükség: egy nagy méretű fenyőtoboz, zöld akrilfesték, pillanatragasztó, spárga, kerek fényes gyöngyök és pár szalmagyöngy, vékony selyemszalag, egy vécépapír-guriga, olló és néhány pici csipkevirág (helyettesíthető papírvirágokkal is). Az én tobozom ilyen volt: Lefestettem zöld akrilfestékkel. Vágtam a vécépapír-gurigából egy kb. másfél centi széles kört, erre támasztottam a tobozt, hogy biztosan megálljon. Ezután a selyemszalagból kis masnikat készítettem, és felragasztottam őket néhány helyre a tobozra. A fényes kerek gyöngyöket is felragasztottam. A szalmagyöngyöket állítva rögzítettem, így olyanok lettek, mintha kis gyertyák lennének. A spárgát körbetekertem a tobozon. Végül egy csipkeszalagból kivágtam pár kicsi csipkevirágot, és ezeket is felragasztottam - egyet a toboz legtetejére is. Ezzel készen is lett ez a gyerekekkel is könnyen megvalósítható, kedves dekoráció, és igazán jó ráhangolódás a karácsonyvárásra... mert ne felejtsük el, már csak 71 nap. :-)
