Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté. Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát. Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........ innen indult a móka aztán folytatódott....... ......és még mindig folytatódott..... Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett? Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok. a fotó 2011.márc.8-án készült Pin It
Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté. Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát. Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........ innen indult a móka aztán folytatódott....... ......és még mindig folytatódott..... Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett? Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok. a fotó 2011.márc.8-án készült Pin It
Azok kedvéért, akiknek elegük van a gyerekszobai posztokból, tartok egy kis szünetet a fiúszoba átalakításának menetében és rátérek egy sokkal komolyabb témára, a festés előkészítésére.
A Rozikaszoba-projekt kapcsán már megígértem, hogy készítek egy útmutatót arról, hogyan kell ágyvéget kárpitozni. A nagy rohanásban ugyan gyakran előfordult, hogy nem találtam a fényképezőgépem, de azért igyekszem érthetően rekonstruálni az egyes lépéseket.
Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté. Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát. Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........ innen indult a móka aztán folytatódott....... ......és még mindig folytatódott..... Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett? Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok. a fotó 2011.márc.8-án készült Pin It
Nem állítom, hogy a legszakmaibb leírást kapjátok tőlem, ami a gérvágást illeti. Nem vagyok asztalos, sem mesterember, fogalmam sincs, hogyan csinálják a nagyok, ezért csak azt mutatom meg, hogy én mit maszatolok gérvágás címszó alatt.
RHM szerint, az emberek nem olvasnak. Főleg nem blogokat. Csak átpörgetik a képeket és abból leszűrik, amit le lehet. Végül is, az ...
Nyolc hétig kellene várni az asztalra? De hát addigra vége a nyárnak! Sopánkodom. Ja, talán nem június végén kellene kerti bútort rendelni- hangzik a meglepően gúnyos válasz az eladótól.
Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté. Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát. Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........ innen indult a móka aztán folytatódott....... ......és még mindig folytatódott..... Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett? Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok. a fotó 2011.márc.8-án készült Pin It
Azok kedvéért, akiknek elegük van a gyerekszobai posztokból, tartok egy kis szünetet a fiúszoba átalakításának menetében és rátérek egy sokkal komolyabb témára, a festés előkészítésére.
RHM szerint, az emberek nem olvasnak. Főleg nem blogokat. Csak átpörgetik a képeket és abból leszűrik, amit le lehet. Végül is, az ...
Azt hiszem, az elmúlt fél évben, egész jó hobbikárpitossá váltam. Nem vagyok és nem is leszek profi soha, ez egyre inkább bizonyos számomra. Minél mélyebbre ásom magam ugyanis a témában, annál jobban látom, hogy milyen nehéz szakma ez.
Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani. Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam. Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté. Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát. Iszonyatosan szívtam ezek után. főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek. A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........ innen indult a móka aztán folytatódott....... ......és még mindig folytatódott..... Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni. Szerintetek jó lett? Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok. a fotó 2011.márc.8-án készült Pin It
Ha az én iskoláséveim alatt ismerték volna discalculia fogalmát, akkor én tuti felmentést kaptam volna matekból. Nem vagyok rá büszke, a de a matek érettségin még a nevemre is pontot kaptam, hogy átmenjek. Betűnként.
Még mindig sokan találtok meg az antikolás keresőszóval. Érdekes, mert én meg eléggé hanyagoltam mostanában ezt a technikát. Az igazság ...
Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem? Mindenképp elmesélem.
Sokáig kotlottam ezen a konyhán. Először is, meg kellett tervezni, hogy viszonylag kis helyen, mindent úgy eldugjunk, hogy ne legyen szem előtt semmilyen gép, edény, vagy egyéb csúnyaság. Volt egy olyan heppem is, hogy a hosszabbik oldalra nem akarok felsőszekrényt, mert azt a részt én dekorálásra szánom. Ráadásul, így a tér sem olyan zsúfolt. A tervet Kata barátnőmmel közösen hoztuk össze, ezt kezdem el küldözgetni különböző asztalosoknak, árajánlat kérés kapcsán. Hihetetlen ajánlatokat kaptunk. Kezdtem beletörődni,hogy idén nem is lesz konyhám. Aztán összedugtuk a buksinkat az urammal, és kiötöltük, hogy a konyhafrontok festetlen, laminálás nélküli, minimális díszítésűek lesznek, hátha azt meg tudjuk fizetni. A festést pedig én megoldom, természetesen, saját kezűleg. A tervhez megtaláltuk a megfelelő asztalost is, aki igényes munka mellett, törekedett az olcsó kivitelre. Ezért vannak például Ikeás fiókelemeink. Viszonylag olcsó, de jó minőségű. Abban viszont nem engedtem, hogy kevesebb fiókom legyen, mert a szekrényelem mindig olcsóbb. Ajánlom mindenkinek a fiókokat! Sokkal könnyebben hozzáférek így az edényeimhez. A konyha rövidebb oldala 70 cm mély, így ide alapból elvetettük a tömör fapultot, nagyon megdrágította volna a koncepciót. Lesz viszont csodálatos Moza cementlap munkapultom, ami még nem készült el, de pár cementlappal illusztrálom, hogy mit képzeljetek el. Imádom, hogy a hűtő így belesimul a térbe, pedig ez egy igazi monstrum! A konyha tehát majdnem kész. Hiányzik még pár dolog, például a fali dekoráció, néhány keskeny polc a csatos üvegeimnek és egy strapabíró szőnyeg, mert amit most láttok, azt csak a fotó kedvéért tettem oda ;-) Szégyellve vallom be, lesütött szemmel, hogy egy pár napja a sütő cseréjén morfondírozm. Annyival szebb lenne ide egy fehér sütő! Gondolkodom azon is, hogy átfestem a tálalószekrényt. Csak még nem tudom milyenre. Fehér? Szürke? Esetleg valami erőteljes, vibráló szín? Ti mit gondoltok? Az eredeti állapot Átrajzoltuk a teret A tálaló érkezett először, neki külön "kuckót" alakítottunk ki Hónapokig ez a káosz uralta a konyhát Már közelítünk a végeredményhez :-) itt is van még tennivaló apró részlet "beépített" hűtő még hiányzik a munkapult Amerikából jöttek Pin It
Bolondja vagyok a különleges, látványos karizmatikus tapétáknak. Egy jól megválasztott tapétával életet lehet lehelni a térbe, ahogy irányítani is lehet velük a tekintetet. Vallom, hogy tapétában a minőségi, dizájn darabok használhatóak csak.
Nagyon sokan kértétek, hogy mutassam be közelebbről a tavalyi felújítás és terasz építés során készült falburkolatunkat, ami egyben a radiátorokat is takarja. Túl egy extrém hideg télen, meg tudom osztani veletek saját tapasztalataimat. Elsősorban fontos leszögeznem: amit a fotókon láttok az nem DIY, vagyis nem készíthető el otthon! Persze, lehet otthon barkácsolni saját kezűleg falburkolatot, ahogy én is tettem a régi házamban ITT, de az soha nem fog így kinézni.
Naná, hogy nem lesz aktuális fotóm ehhez a poszthoz! Kisebbik gyermekem megszerezte valahogy a fényképezőgépemet, ami megsértődött, hogy nem vigyáztam rá eléggé és azóta dacból nem működik.
Amikor beköltöztünk a Nagy Házba (ITT) megegyeztünk abban, hogy amennyire lehet kerüljük a falbontást és az egyéb, óriási kosszal és idegeskedéssel járó felújítási munkálatokat. Ehhez tartottuk is magunkat végig.
Két hónapja kezdtük el a munkálatokat a terasz építéssel és a ház teljes körű, külső átalakításával kapcsolatban. Adott volt egy sváb jellegű parasztház, keskeny, fedett tornáccal. Ami azóta történt, alapjaiban változtatott meg mindent.
Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem? Mindenképp elmesélem.
Szezonja van a kerítésfestésnek. Meg a kerti lak festésnek. Meg az ablak átfestésének. A kerti bútort is fel kellene újítani....Igaz? Ilyenkor kapok én nagyon sok kérdést a témában! Ebben a posztban igyekszem mindet megválaszolni. Nemrég ugyanis a PPG Trilak Kft.
Egy építész a saját udvarára tervezett házat édesanyja számára. A ház kicsi ugyan, de ragyogóan kigondolt alkotás, amelyről ódákat zeng az internet.
Megint egy csokornyi olvasói munkát hoztam nektek, megmutatva hogy milyen kreatívak, ügyesek és belevalók a Kicsház követők! Az első alkotás, amit a figyelmetekbe ajánlok egy nagyszerű Ikea Rast Hack, amit szinte felismerhetetlenségig tuningolt a tulajdonosa. A béna kis fiókosból vagány mosdószekrény lett! Ebből: Ez lett: A munkafolyamatokról az alkotó blogján a Berger-porta blogon olvashattok! (ITT) Akik nem mernek ekkora volumenű átalakításba vágni, azoknak ajánlom Janka hintaló-tuningját. A kedves kis lovacska új ülést kapott és ennyi elég is volt neki :-) A kárpitozás részletei ITT olvashatók. Olvasói munka összefoglaló már úgy tűnik nem maradhat el játékkonyha bemutató nélkül. Ennek jegyében nézzétek meg mit alkotott Virág és férje ebből a komódból: Virág így ír a munkáról: "Sokat keresgéltem a neten, hátha rábukkanok egy megfelelő, készen kapható darabra, de ami igazán tetszett volna, 70 (!) ezer Ft. Az ebay-en azért ennél jóval olcsóbban, huszonezrekért is lett volna szép, viszont nagyon kicsik, mind szélességre, mind magasságra. Mivel négy, - ha a 9 éves nagyot nem számoljuk bele -, akkor is három gyerek fogja használni, és vélhetően jó pár alkalommal egyszerre fognak ott főzőcskézni, ezért kicsit nagyobbat szerettünk volna, és mivel amúgy is szeretjük a DIY dolgokat, és a kellő inspirációk is megvoltak, úgy döntöttünk, inkább mi magunk csináljunk meg. Mivel konkrét időpontra kellett elkészülnie (négyes számú első szülinapja) így nem várhattunk vele, hogy majd valahol belefutunk egy alkalmasnak tűnő darabba, elkezdtünk keresgélni a neten, vatera, apród. A szomszéd kerületben vettük meg végül ezt a használt cipős szekrényt, 3000 Ft-ért. Igyekeztünk úgy kitalálni a kiskonyha elrendezését, hogy ne kelljen sokat alakítani rajta, és stabil maradjon. A szekrény egyik oldalán két fiók volt, alatta egy nyitott résszel, a másikon pedig egy polcos rész, ajtóval. A fiókokat kivettük, aminek a helyére egy nyitott polc került. Alulra kosarat tettünk, mert szerettük volna, ha a nagy konyha elemei/kiegészítői visszaköszönnek a játék konyhán is. A felső polcok elé varrtam egy kis függönyt, amit egy vitrázs rúdra tettünk (ezt Apa méretre vágta.) A korábbi zárt ajtós részből lett a sütő. Apa eleinte át akarta alakítani felülről lefelé nyíló sütőajtóvá, de a gyerekek miatt nem találtuk praktikusnak, féltünk, hogy a kicsi könnyen magára rántaná, és nyitott állapotban csak átesnének rajta. Így maradt az a verzió, hogy vágtunk rá egy „ablakot”, és Apa plexit ragasztott bele, a belső „sütőtérbe” pedig egy használaton kívüli sütőrácsot vágott méretre, hogy még jobban hasonlítson egy igazi sütőre. Hogy kívülről is hasonlítson, igyekeztünk hozzá olyan fogantyút találni, mint az igazi sütőkön, és négy fa fiók gombot fújtunk feketére, ezek lettek a tűzhely gombjai. (Én jobban szerettem volna, ha a gombok felülre kerülnek a munkalapra, de a helykihasználás miatt Apa lebeszélt róla.) A munkalap bal oldalán egy kör alakú lyukat vágtunk, amibe egy rozsdamentes keverőtálat ragasztottunk, ez lett a mosogató. A stílusban és méretben megfelelő csaptelep (vagy annak tűnő tárgy, pl. cső + gombok) ki/megtalálása volt talán a legnagyobb fejtörés az egész munkában. Jobban hajlottunk az igazi csap felé, de amik igazán „vintage” stílusúak voltak, azok vagy vagy ’órmótlanul’ nagyok lettek volna ide, vagy méregdrágák… Végül kompromisszumot hoztunk, pár száz forintos vaterás csapot szerelt be Apa. A munkalap jobb oldalán a tűzhely egy ezüst vinyl, amire egy műanyag tányéralátétből kivágott, különböző méretű köröket ragasztottunk, ezek lettek a főzőlapok. A szekrény eredetileg barna volt, amit a munkalapon meg is tartottunk, azonban a többi részét fehérre festettük - így színében pont olyan lett, mint a nagy konyha. Apa szerette volna tovább fokozni a konyha „hangulatot”, ezért egy régi maradék polcunkat a lapszabászatban ívesre vágatott, és hátulról a szekrényhez ragasztotta. De még így sem volt teljesen elégedett, úgyhogy egy ismerős digit nyomdával öntapadós anyagra „csempét” is nyomtattak hozzá, illetve felülre az órát. A mosogató fölé még egy polcot ragasztott, mivel addigra már beszereztem egy rakás kiegészítőt (természetesen színben, stílusban hasonlókat, mint a nagy konyhában), így kitaláltuk, hogy oda tesszük majd a ki csészéket, és a zománcos kis merőkanalaknak sem tudtam ellenállni, annyira adta magát, hogy azt még díszítő elemként felszereljük. Annyira élveztük egyébként ezt az egészet, és tényleg rengeteg lendületet és inspirációt adott hozzá a blogbejegyzésed ebben a témában (is). Köszönjük! " Végül pedig egy olyan olvasói munkát mutatok, ami nekem különösen nagy örömet okozott, mert rajta keresztül megint meg tudom mutatni, hogy a Bonanza bútor igenis klassz, csak kell neki egy kis festék :-) No meg türelem, de erről Niki beszéljen: "Látom, gyűlnek az olvasói munkák, gondoltam én is írok neked , bár a képek telefonnal készültek, szóval nem biztos, hogy ki tudod rakni, de már hetek óta tervezem, hogy megmutatom mire inspiráltál. A történet lehet kicsit hosszú lesz... Szóval adott egy Bonanza étkező garnitúra ( ami mint később kiderült nevada, de ránézésre túl nagy különbséget még most sem látok rajta, van egyáltalán???) , ami 33 éve "ékeskedik " a szüleim étkezőjében. Adva vagyok én, aki 33 éve utálja a sötétbarna színét arról nem beszélve, hogy az idő vasfoga azért meglátszott már rajta. Amikor tíz évvel ezelőtt elköltöztem itthonról nagyon boldog voltam, hogy már csak a vasárnapi ebédeken találkozunk egymással ( a bútor és én) Aztán az élet furcsa fintora következtében a kislányom születése után visszaköltöztünk a szüleimhez és mivel én itthon dolgozom , más megoldást nem találva, az étkező lett az a hely, ahol dolgozhatok...és én a napjaim háromnegyed részét a 33 éven át utált bútor társaságában töltöttem :/ Könyörögtem a szüleimnek, hogy engedjék meg, hogy lecseréljük, de ők már a gondolattól is kiborultak, úgyhogy beletörődtem, immáron elválaszthatatlan társam lesz a dolgos hétköznapokban. De rátaláltam a blogodra és egyre jobban éreztem, hogy megtaláltam a megoldást...ezzel keltem, ezzel feküdtem, ezzel álmodtam :-) és márciusban végül úgy alakult,hogy a szüleim elutaztak 2 hétre és én nagy lendülettel belevágtam....nos abba inkább nem megyek bele, hogy hányszor csaptam a földhöz azt ami a kezem ügyébe került, mert semmi, de semmi nem ment simán, ha annyit mondok, hogy a férjem már elkezdett a vaterán használt bonanzákat vadászni, akkor azzal talán érzékeltetem kicsit milyen "állapotok" uralkodtak.... aztán egy nap elkészült az első teljes darab és onnantól már éreztem, hogy jó úton járok. Ha magamnak csinálom biztos bevállalósabb lettem volna a színekkel és a rengeteg csetresz sem került volna vissza rá, de figyelembe kellett vennem a szüleimet és azt, hogy így is sokkoló lesz a látvány számukra. Hazajövetelük előtti napon nem aludtam, nagyon izgultam....sokkolni sokkolta őket az átalakulás, de nagyon örültek én pedig a munkálatok alatt egészen megszerettem és már nem akarok mindenáron megszabadulni tőle. Szóval, Kata, köszönöm, ha te nem vagy biztos eszembe sem jut átfesteni. Csatolva küldök előtte. közben, utána fotókat...nem tudom mennyire használható, inkább csak azért írtam, hogy megköszönjem, mert nélküled nem ment volna" Mit szóltok? Ez azért nem semmi meló volt! Nektek melyik átalakítás tetszett a legjobban? Pin It
A festékgyártók minden évben előjönnek új trendszínekkel, színpalettákkal, az év színével. Általában van némi előszele ezeknek a trendeknek és nagyjából lehet sejteni hogy mi lesz a menő a színek terén. Büszke vagyok rá hogy elég jól ráérzek ezekre a trendekre.
Ez a kredenc két éve van nálam. Iszonyú rossz állapotban találtam rá, az egyik lába kiesve, a teteje megégve, a furnérborítása itt-ott felhullámosodva, fiókjai beragadva, láthatóan nem csak megégett, de meg is ázott. Egyszóval, több sebből vérzett.
Sokáig kotlottam ezen a konyhán. Először is, meg kellett tervezni, hogy viszonylag kis helyen, mindent úgy eldugjunk, hogy ne legyen szem előtt semmilyen gép, edény, vagy egyéb csúnyaság. Volt egy olyan heppem is, hogy a hosszabbik oldalra nem akarok felsőszekrényt, mert azt a részt én dekorálásra szánom. Ráadásul, így a tér sem olyan zsúfolt. A tervet Kata barátnőmmel közösen hoztuk össze, ezt kezdem el küldözgetni különböző asztalosoknak, árajánlat kérés kapcsán. Hihetetlen ajánlatokat kaptunk. Kezdtem beletörődni,hogy idén nem is lesz konyhám. Aztán összedugtuk a buksinkat az urammal, és kiötöltük, hogy a konyhafrontok festetlen, laminálás nélküli, minimális díszítésűek lesznek, hátha azt meg tudjuk fizetni. A festést pedig én megoldom, természetesen, saját kezűleg. A tervhez megtaláltuk a megfelelő asztalost is, aki igényes munka mellett, törekedett az olcsó kivitelre. Ezért vannak például Ikeás fiókelemeink. Viszonylag olcsó, de jó minőségű. Abban viszont nem engedtem, hogy kevesebb fiókom legyen, mert a szekrényelem mindig olcsóbb. Ajánlom mindenkinek a fiókokat! Sokkal könnyebben hozzáférek így az edényeimhez. A konyha rövidebb oldala 70 cm mély, így ide alapból elvetettük a tömör fapultot, nagyon megdrágította volna a koncepciót. Lesz viszont csodálatos Moza cementlap munkapultom, ami még nem készült el, de pár cementlappal illusztrálom, hogy mit képzeljetek el. Imádom, hogy a hűtő így belesimul a térbe, pedig ez egy igazi monstrum! A konyha tehát majdnem kész. Hiányzik még pár dolog, például a fali dekoráció, néhány keskeny polc a csatos üvegeimnek és egy strapabíró szőnyeg, mert amit most láttok, azt csak a fotó kedvéért tettem oda ;-) Szégyellve vallom be, lesütött szemmel, hogy egy pár napja a sütő cseréjén morfondírozm. Annyival szebb lenne ide egy fehér sütő! Gondolkodom azon is, hogy átfestem a tálalószekrényt. Csak még nem tudom milyenre. Fehér? Szürke? Esetleg valami erőteljes, vibráló szín? Ti mit gondoltok? Az eredeti állapot Átrajzoltuk a teret A tálaló érkezett először, neki külön "kuckót" alakítottunk ki Hónapokig ez a káosz uralta a konyhát Már közelítünk a végeredményhez :-) itt is van még tennivaló apró részlet "beépített" hűtő még hiányzik a munkapult Amerikából jöttek Pin It
Még mindig sokan találtok meg az antikolás keresőszóval. Érdekes, mert én meg eléggé hanyagoltam mostanában ezt a technikát. Az igazság az, hogy szívesebben festek színes bútorokat, mint antikolok bármit. De most mégis megtettem. Méghozzá fenyőfát antikoltam. Megpróbáltam natúr fenyő deszkákból régi uszadékfát varázsolni.
Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem? Mindenképp elmesélem.
Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem? Mindenképp elmesélem.
Ez a történet régen kezdődött. Egész pontosan 31 éve. Ekkor vették meg ugyanis a férjem szülei a házat, amiben most élünk. De a ház történetét még régebbről ismerjük. Elmeséljem? Mindenképp elmesélem.
Egyik olvasómtól, Nórától kaptam pár napja egy fotót egy szépen átalakított színátmenetes komódról. A (vélhetően) régi Ikea komód teljesen átalakult a szépen összeválogatott színeknek köszönhetően. A szürke árnyalatai változnak a fiókokon és a komód testén.
Kezdjük az évet két nagyon jó olvasói munkával! Az elsőt meglepő módon egy férfi olvasóm küldte. Gergő, újdonsült férj és tudta, hogyan kedveskedjen a feleségének. Ezúton is gratulálok neki (nekik)! Külön öröm, hogy nem csak nőket inspirál a blogom.
As with any Dremel tool, the new Dremel Trio ($100) is more than meets the eye. This handheld helper functions as a spiral jigsaw, edge sander, and detail router, with features like a 90-degree pivoting handle for moving from horizontal...
