A hortenzia szó alatt az átlagember fejében és lelki szemei előtt egy bizonyos növény jelenik meg. Többnyire virágüzletekben találkozik ezzel a növénnyel, ritkábban házikertek kerítése mögött megbújó növényekkel társítja. Alapvetően nincs is ezzel baj. Nem szükséges részletes botanikai jellemzéssel rendelkeznünk ahhoz, hogy szimpatizáljunk ezzel a virággal. Teljesen más a helyzet azonban akkor, ha kertünkbe szeretnénk telepíteni belőle, és sikeres gondozásába akarunk fogni. Ugyanis több fajta hortenzia létezik, melyek mindegyike mást és mást kíván. Mivel most a metszéséről írok, ezért ebben a cikkben a metszési sajátosságokat veszem sorra. Nézzük a főbb fajtákat. Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia Cserjés hortenzia Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia Bugás hortenzia Bugás hortenzia Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia Tölgylevelű hortenzia Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia Kerti hortenzia Hydrangea serrata – Fűrészes hortenzia Fűrészes hortenzia Hydrangea seemannii – Hosszúlevelű hortenzia Hosszúlevelű hortenzia Hydrangea anomala sups. petiolaris – Kúszó hortenzia Kúszó hortenzia A metszés megkezdése előtt fontos megállapítanunk, hogy melyik fajta hortenziánk van. Ebben segíthet a fajtákról felrakott fényképek. A metszés következő állomása a növény állapotának felmérése. Miket is keressünk, miket vizsgáljunk? - Fagyási sérülések. A fagysérült vesszők, rügyek barnák, a háncs megsértve barna, a rügy kettévágva szintén barna színű. Látszik az elbarnult csúcsrügy, valamint alatta a hajtás is ráncos, ami tipikus jele az elhalásnak. - Betegségek, kártevők jelenléte. Tél végén többnyire a teknőspajzstetűvel, vagy valamilyen vesszőbetegséggel találkozhatunk. Ha a vesszőn foltokat, elszíneződéseket, netán apró kiemelkedő pöttyöket látunk, akkor valamilyen betegséggel állunk szembe. - Idős-fiatal vesszők mennyiségét, egymáshoz viszonyított arányát. - Fizikai sérüléseket. Télen könnyebben törnek a vesszők, mert elvesztik rugalmasságukat. A nedves hó, lerakódott ónos eső, zúzmara a súlyuk miatt könnyen ágtöréseket okozhatnak. - A hortenzia alakja, formája, ágak növekedési iránya. Kedvezőtlenül fejlődött (földhöz közel fekvők, csavarodottak stb.) vesszők a növény alakjának szétesését okozzák, ezért ezeket célszerű eltávolítani. A csavarodás, tekeredés oka lehet betegség is. - A növekedés erélye. Minden fajtának megvan a rá jellemző éves növekedési produktuma. Ha ettől jelentős mértékben elmarad, akkor valami problémája van a növénynek. A metszés ideje. A fajták közti egyik legfontosabb metszési különbség a metszési időben van. E szerint két időpontot különböztetünk meg: - tavasszal, virágzás előtt metszük a cserjés, bugás, tölgylevelű hortenziát, - nyár végén, virágzás után metszük a kerti, fűrészes, kúszó hortenziát. A metszés menete. Alakító metszés. Ha egy frissen telepített fiatal hortenziánk van, akkor a metszése során fő célunk az formájának kialakítása, megfelelő számú, és fejlettségű hajtás képzése. Ennek érdekében a hajtásokat metsszük vissza. A visszametszés mértéke legalább 2/3-os legyen, azaz a vesszők hosszának kétharmadát vágjuk le. Fenntartó, vagy rendszeres metszés. Távolítsuk el a sérült, beteg hajtásokat. Ha a hajtást fizikai sérülés érte, akkor teljes eltávolítása előtt mérlegeljünk. Ha szépen fejlődött, erős hajtás sérült, és a sérülés mértéke nem haladja meg az 50%-ot, akkor eltávolítás helyett vágjuk vissza az egészséges részig. Távolítsuk el a satnya, gyenge hajtásokat. Amennyiben a növény jó erőben van, akkor egy év alatt sok friss hajtást hoz, melyek mindegyikére nincs szükség, mert általuk túl sűrű lenne a bokor, ezért a leggyengébbeket távolítsuk el. Távolítsuk el a talajon fekvő, és az összevissza, kuszán fejlődött hajtásokat. Távolítsuk el a nagyon öreg, idős hajtásokat, azért, hogy legyen helyük az új, erős, virágzóképesebb hajtásoknak. A két csoport metszése eddig a pontig megegyezett. Itt azonban ketté válnak útjaik, pontosabban négyfelé. Az első csoport azoké, amelyeket tavasszal metszük, tehát virágaikat az az évi hajtások végén hozzák. Ők a: Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia A megmaradt hajtásaikat 1/3-al kurtítsuk meg. A visszavágást egészséges rügyig tegyük meg. Ezzel elérjük, hogy minden hajtás további 3-4 hajtást fejlesszen, és mindegyik új hajtás végén virágot hozzon. A második csoport, ami gyakorlatilag nem is csoport, hanem egy fajta, és az elsőhöz kapcsolódik a: Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia Amit főként érdekes levele, és őszi lombszíne miatt telepítenek, ezért nem elsősorban a virághozam a lényeg. A megmaradt hajtások mindegyikének visszakurtítása jelentős lombfelület csökkenést idézne elő, ezért a hajtások csak felét vágjuk vissza. A harmadik csoport tagjai virágait jórészt az előző évi hajtásokon hozzák, ezért tavaszi jelentős mértékű metszésükkel eltávolítanánk a virágokat is. Hajtásnak indult élő csúcsrügy. A fenti képen egy csúcsrügyet hosszanti tengelye mentén vágtam el. A rügy alatt a kiváló szigetelést nyújtó szivacsos bél ltáható. A rügyet takaró külső levelek barnák, de belül jól látható az élő zöld rügy. A rügyben láthatunk egy pici gömbszerű foltot, ez a virágkezdemény. Ha mégis erős késztetést érzünk tavaszi metszésükre, akkor csak a beteg, sérült, öreg, kuszán fejlődött hajtásokat távolítsuk el. A csoport tagjai: Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia Hydrangea serrata – fűrészes hortenzia Metszésük fő ideje a virágzás után, nyár végén van, de vigyázzunk, nehogy átcsússzunk az őszbe, mert ekkorra már kialakulnak a virágrügyek, és ugyanúgy azok eltávolításával jár a metszés, mint a tavaszi időponté. Virágzás után, ha tavasszal nem metszettük őket, akkor hajtsuk végre a fenntartó, vagy rendszeres metszésben leírtakat. Ezt követően az erősebb hajtásokat 1/3-al kurtítsuk meg, a gyengébb hajtások csúcsát csípjük vissza. A negyedik csoport ismét csak egy tagból áll a Hydrangea anomala subsp. petiolaris – Kúszó hortenzia Metszése speciális növekedése miatt tér el a többiekétől. Mint a neve is tartalmazza kúszik, azaz képes nagy felületeket benőni, támrendszerhez igazítva függőleges felületeket eltakarni. Metszését elvirágzás után, nyár végén végezzük. Virágzás után minden olyan hajtást távolítsunk el, ami túlnyúlik a támrendszeren és nincs módunkban hozzáigazítani, tehát szükségtelen számunkra. Olyan hajtásokat, amik túlnyúlnak, de üres foltokat fedhetnek be: - ha nagyobb teret kell takarniuk, akkor a végéből csípjünk le 10-15 centimétert, - ha csak kis területet kell takarniuk, akkor 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az elvirágzott hajtásokat 1/3-al kurtítsuk meg. A sérült, beteg hajtásokat egészséges részig visszavágva távolítsuk el. Végül néhány kép azoknak, akik feltétlenül metszeni szeretnék tavasszal a Kerti hortenziát. Élő vesszők balra, holt vesszők jobbra. A különbség magáért beszél. Kerti hortenzia metszés előtt fent, és metszés után lent. Mint korábban írtam, eltávolítottam a beteg, sérült, elfagyott, valamint a földön fekvő, és a vékony vesszőket. Vannak esetek, amikor a földhöz közeli vesszőt, nem szükséges tőből eltávolítani, mert az egy elágazódásból ered, és az elágazódás másik vesszője egészséges, felfelé törő. Ekkor csak a rossz irányba fejlődött ágat távolítjuk el. Ezt mutatják a lenti képek.  A hajtás metszés előtt fent, és metszés után lent. 

Íme az alapok és néhány hasznos tipp, ha bokrosodnak a növények!

Az őszibarackfák metszését mikorra érdemes időzíteni? És mire kell figyelni? Mutatjuk!

Mikor van a metszés ideje? - olvasó tapasztalatok : növényenként, sőt időnként fajtánként különböző időpontban kell elvégezni a metszést

Kora tavaszi levendulagondozási tanácsok. Metszés, magvetés, dugványozás.

Minden, amit tudni érdemes a leander metszéséről, szakértőnk elmondja, hogyan és mikor érdemes elvégezni a leander metszését! Cikk a leander metszéséről!

A sárgabarack metszési idejéről különböző vélemények fogalmazódtak meg szakemberek és hobbikertészek körében. Bár ez utóbbi csoport inkább a szakemberek indoklásai alapján vált két csoportra. Mai napig erősen tartja magát az a vélemény, hogy kajszibarackot csak nyár végén augusztusban szabad metszeni, mivel akkor a legkisebb a kockázata annak, hogy a fa életére oly veszélyes gutaütés megfertőzze a növényt. Ezt a nézetet azonban megfigyelésekkel, kísérletekkel nem tudták alátámasztani, ezért bátran elvethetjük ezt a nézetet. Metszésünk idejét ne ez határozza meg, hanem a fa növekedésre gyakorolt hatása. A megfigyelések alapján nyár közepéig bármikor metszhetünk de: · a tavaszi fejlődés megindulásával, rügyfakadás után a fa ellenállósága kialakul a betegségekkel szemben, tehát ilyenkor vállaljuk a legkisebb kockázatot a sebzéseken keresztüli fertőződésnek, · a metszés következtében fokozódó hajtásnövekedés hatással van a fa növekedésére, tehát minél több hajtás képződik, annál kevésbé tud a fa erőteljesen növekedni, ami nem utolsó szempont az erős növekedésű fajtáknál · nagy mennyiségű termés prognosztizálásakor (késői fagyok elmúltával is sok életképes virág), csökkentenünk kell a fa terhelését, nem szabad hagyni, hogy egyik évben szakadásig teremjen, a másik évben pedig itt-ott néhány szemet, · virágzás utáni metszés a hajtások növekedését is módosítja azáltal, hogy a fejlődésükhöz újabb inspirációt kapnak, növekedésük újra beindul a záródó termőnyársak ismét kifakadnak másodnövedéket hoznak, ami kedvezőtlenül sűríti a koronát. A fentiek alapján indokolt a kora tavaszi metszés. Szintén a szakirodalomban szerepel egy kora nyári metszési időpont, aminek azt a hatást tulajdonítják, hogy az utána képződött termőrészek fagyállóbbak, ezt azonban szintén nem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni. Azokon a helyeken azonban érdemes a kora nyári metszést alkalmazni, ahol az évenkénti termésingadozás jelentős. A másodlagos növedékek ugyanis segítenek kiegyensúlyozni ezt az ingadozást, növelik az évenkénti termésbiztonságot. Van továbbá egy olyan kialakult vélemény is, mely szerint a sárgabarackot nem kell metszeni. Ez igaz is lehet házi kertekben, problémamentesen fejlődött fákon. De, amint gond adóik (betegség, terméshullás, csökkenő termésmennyiség), abban a pillanatban megbánjuk, hogy hosszú-hosszú éveken át nem nyúltunk a fához. Nem könnyű tehát eldönteni, hogy mikor is metszük a sárgabarackfánkat. Itt is igaz az a mondat, mint minden más metszendő növényre, mielőtt belefogunk alaposan ismerjük meg a növényt, annak igényeit, és hangoljuk össze az elvárásainkkal. Általánosságban a kora tavaszi időpontot javaslom a metszés idejének. A fa termőegyensúlyának fenntartásában nagy szerepe van a metszésnek, ezért sem javaslom, hogy több évre metszetlenül hagyjuk a fákat. A termőegyensúly három évre kiterjedő munkát összesítő fogalom. Azaz: · optimális terméshozás mellett olyan mennyiségű és minőségű hajtásnövekedés zajlik, ami eredményezi · új termőrész kialakulását, a termőrészeken képződnek a következő év · termőrügyei, és mindezen növekedés, termésérés mellett · tartaléktápanyag halmozódik fel a fában, ami biztosítja a hosszú távú életképességet. A fagykár évében a fa keveset, vagy egyáltalán nem terem, ami azzal jár, hogy kiemelkedően nagy számú termőrész és termőrügy képződik a fán. Ezekből a következő évben dömpingtermésre számíthatunk, ami túlterheltté teszi fát, így nem tud kellő energiát fordítani a termőrészek képzésére, így a következő esztendő termésínséget hoz. Így indul be az a folyamat a sárgabarackfán, amit alternanciának, azaz hullámzó termésproduktumnak is nevezhetnénk. Az erre amúgy is hajlamos kajszi fát a termőegyensúly kialakításával tudjuk egyensúly közeli állapotba hozni. Kajszibarack életszakaszai 1. A termőfelület gyors növekedése. A telepítés utáni első évben a fa egyrészt alkalmazkodik az új környezetéhez, másrészt gyökeret ver, azaz a gyökérképződésre koncentrál. Ebben az évben a hajtásnövekedés nagyon csekély mértékű. A második évtől kezdődően indul be a hajtásnövekedés, mely az évek múlásával egyre nagyobb méreteket ölt. Kezdetben a leghosszabb hajtások fél-egy métert nőhetnek egy évben, azonban, ha a rövidebb oldalhajtások meghaladják az évi 60 centis produktumot, akkor az már kedvezőtlen a fára nézve, mert a későbbi termőegyensúly borulásához vezet. A korona tréfogat a hatodik évbe eléri 42-45 köbmétert. A vázágak ekkor már kialakultak, rajtuk termőgallyak, és mintegy 1500 termőnyárs képződik. A negyedik évtől megjelenik a termés is, ami segít a túlzott vegetatív növekedés csökkentésében. 2. Termőkor. Jelentősebb termést a 6. évtől produkál. Ekkor csökken a vegetatív növekedés üteme, 50 centit meghaladó mértékben már csak a vezérhajtások képesek fejlődni. A korona térfogat növekedése 10 évben éri el a csúcsát, ettől kezdve csökkenő ütemben növekszik. Megjelennek a gyűrűs termőnyársak, és az elágazódó termő gallyacskák. A jelentős termés húzó hatásának köszönhetően, az ágak lehajlanak a korona szétterül. 3. Termőegyensúly. A bő termés időszakát a helyes termőegyensúly fenntartásával tudjuk minél tovább fenntartani. A metszéssel, és az azt kiegészítő eljárásokkal küszöbölhetjük ki, hogy a termésingadozás bekövetkezzen, a termőfelület csökkenjen. 4. Felkopaszodás. Minden igyekezetünk ellenére is be fog következni a fa felkopaszodása, ami a fás szárú növények természetes velejárója. A termés a lombkorona egyre külsőbb részére tolódik ki, a fa közepe kopasszá válik. A kedvezőtlen körülmények azonban meggyorsíthatják ezt a folyamatot, ami így gyorsan káros méretűvé válhat. Ilyen kedvezőtlen tényező lehet, a fagykár, a gombás betegségek, az egyenlőtlen terméseloszlás, a vegetatív növekedési problémák. 5. A termőfelület felújulása. Önmagától is bekövetkező folyamat. A felkopaszodott részeken a termőgallyak elhalnak. Helyükön fattyúhajtások fejlődnek. Ezekről könnyen megújítható a fa, de túlzott mértékű megjelenésük kedvezőtlenül besűríti a koronát. 6. Csökkenő termések kora. Beavatkozásunk nélkül az önmegújítás ellenére is elérkezik az az idő, amikor csökken, hektikussá válik a termésképzés. Nem képződik megfelelő termőképlet a fán. A fa elöregszik, ifjításra, vagy vágásra vár. A fenti folyamatláncot tudjuk metszéssel és azt kiegészítő helyes gondozással széthúzni, a fa életét meghosszabbítani, és össztermésmennyiséget növelni. A kajszibarack termőrészei. Termőnyársak. Ezek a kajszibarack legfontosabb termőrészei. Az alábbi termőnyársakat különböztetjük meg: · teljes, ez a típus a legértékesebb, mert hajtórügy és virágrügy is képződik rajta, · kihagyó, · spontán, · kopasz, · tövises, · fattyú, · gyűrűs. Termővessző. A vesszőn főképp hajtórügyek alakulnak ki, de alanytól és külső tényezőktől függően virágrüggyel is berakódhat. Termőgally. Többéves termőrész, melynek termő részei mindig egyévesek és többnyire termőnyársak. Általában hosszúvesszőből alakul ki. Élettartama 5-6 év, pontosabban e kor fölött produktivitása csökken, ezért érdemes lecserélni őket. Termőgallyacska. Lényegében termőgally, de attól sokkal kisebb, tömzsibb. Sajnos nincs mindegyikről fényképem, de idővel pótlom a hiányosságot. A kajszibarack koronaformái: · metszetlen természetes koronaforma, többsudaras, lapított koronaforma, melyen az ágemeletek egyértelműen beazonosíthatók, · vázakorona sudár nélküli ritka korona, · zárt felületű gömb korona a kajszifák legelterjedtebb koronaformája, melyben a sudár szerepét 3-4 vázága veszi át, · kombinált korona egy olyan sudaras koronaforma, melyben két egymástól jól elkülönülő ágcsoportot alakítunk ki, az ágcsoportok közti távolság 0,8-1 méter, · termőkaros orsó hasonlít a kombinált koronához, de itt az ágcsoportok száma nem limitált, · vályúkorona az őszibaracknál megismert katlan korona sárgabarackra alkalmazott fajtája, főként nagyüzemi gyümölcstermesztésben alkalmazzák, mert metszése, és gyümölcsszedése gépesíthető, · sövényformák nagyüzemi gyümölcstermesztés kedvelt koronaformái.

Kerti teendők, aktuális feladatok márciusra. Metszés videók, jó tanácsok Mcmenemy Márktól

Az aloe verának időnként hasznára válhat egy kis metszés, de fontos, hogy helyesen alkalmazd a technikát.

Bármely furcsának is tűnik, néhány esetben a puszta kézzel történő hajtás-kitörés jobban ajánlható a metszőolló helyett. Ilyenkor alapozzuk meg az őszi rügyfejlődést, úgyhogy oda kell figyelnünk.

A leander népszerűsége töretlen hazánkban. Régebben a módosabb magánkertekben, ma már szinte minden kertben, sőt egyre több közterületen is találkozhatunk vele. Nagyobb városok bátran felvállalják gondozásukat, dacolnak az utca emberének gyűjtő szenvedélyével és akár egész utcákat, vagy nagyobb tereket népesítenek be leanderrel. A tél elmúltával előkerülnek a telelő helyekről. Ki így, ki úgy telelteti őket. Más fény-és hő viszonyok között, eltérő páratartalom mellett. Ezeknek a külső tényezőknek köszönhetően mindenki mást tapasztalhat, amikor a leandert szabadlevegőre hozza. Többféle telelőhellyel rendelkezem, és szinte már mindegyiken teleleltettem leandert. Kevésre mondhatnám, hogy egyértelműen rossz telelőhely. Eddigi tapasztalataim szerint a nagyon magas páratartalom, teljes sötétség, és 10 foknál magasabb hőmérsékletű hely a legrosszabb. A telelőben sok minden történhet a növénnyel: Betegségek hatalmasodhatnak el rajta: - Pseudomonászos rákosodás - Baktériumos betegsége a xylella - Penészgombák Kedvezőtlen tárolási körülmények között eredményesen támadnak a penészgombák. - Korompenész Kártevők károsíthatják - Pajzstetű (teknős pajzstetű, gyapjas pajzstetű) Teknős pajzstetű Gyapjas pajzstetű - Levéltetű Levéltetű - Kabóca - Közönséges takácsatka Élettani betegségektől szenvedhet - Vízhiány - Fényhiány - Fagysérülés A növényvédelméről egyenlőre ennyit. A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé nevelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is. El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. Sok információval már rendelkezünk, mivel ismerjük a növényt, de azt nem tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne a tél során. Legfontosabbak a fent tárgyalt káresemények. Megpróbálom pontokba szedni a metszési lehetőségeket: · túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, súlya miatt nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük, · nagyon megnyúlt, virág nélküli leveles hajtásai olyan hosszúak, hogy a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele, · elöregedett, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk, · alulról felkopaszodott, ekkor megújítjuk, · sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk · betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszük, · törzses formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszük, · nincs vele semmi gond, szeretnénk, ha formában tartaná magát a leander, ekkor fenntartó metszésben részesítjük, Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során. Tisztán talán csak a fenntartó és ifjító metszést végezzük. Metszés szempontjából a továbbiakban három fő csoportot különítek el. - a fenntartó metszést, - az ifjító metszést, - és az alakító metszést. Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat is korrigálhatunk. Menjünk tehát lépésről lépésre. A telelőből kihozott növény különféleképpen nézhet ki. Jó helyen teleltek szépek, leveleik zöldek, egészségesek, rajtuk már a virágok is látszanak. Ellenben a rossz körülmények közt telelt leander gyatra állapotban, de ami fontos élve kerül elő. Egyik esetben sem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. A különbség csupán a virágzás idejében fog megmutatkozni. A jobb állapotú korábban, a rosszabb értelemszerűen később nyílik. A leanderre jellemző a hármas növekedés, azaz egy csomóban hármasával hozza hajtásait. Növekedési sajátossága továbbá, hogy fiatal, még nem fásodott, azaz zöld színű hajtás metszésénél általában a metszés helye alatt egy emeletben hoz egy hármas hajtást. Amennyiben elfásodott, azaz barna hajtást vágunk el, akkor szinte az összes levélnyélnél új hajtást nevel. Miért is fontos ezt tudnunk? Elsősorban idős növények ifjítása miatt. Ha az ifjító metszés csak zöld hajtást érint, akkor kevesebb friss hajtással számolhatunk, kisebbek lesznek a lehetőségeink a hajtásválogatásnál. Metszést befolyásolhatja továbbá még a fajta is. Vannak törpe, középerős, és erős növekedésű fajták. Törpe növekedésű: idős korára sem lesz több méteres, metszés nélkül is zömök, kompakt marad, nagyon sok hajtást fejleszt, ízközei (levéltől-levélig terjedő szárrész) rövidek, hajtásai erősek, virágai nagyok, de egyedszámban kevesebb, metszés nélkül is nagyon jól elvan, nagy előnye, hogy kis mérete miatt könnyen mozgatható. Erős növekedésű, szinte a törpe ellentéte: hatalmasra nő, már néhány éves korában is több méteresre nő, képtelenség alacsonyan tartani, virágai apróbbak, de nagy virágzatokba állnak össze, hajtásai hosszúak, megnyúltak, nagyon nehéz kordában tartani, hajlamos a felnyúlásra, kopaszodásra, hajtásait szinte mindig lehúzzák a virágok, ezért karózni kell, ízközei hosszúak, évente többször is kell metszeni, komoly feladat a telelőbe cipelése. Középerős növekedésű értelemszerűen a kettő között helyezkedik el, ezért ennek a jellemzése felesleges is. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor leandert vásárolunk tudnunk kell, hogy mi a szándékunk vele. Pl. az erős növekedésű túl azon, hogy hatalmas virágesővel ajándékoz meg alkalmas magas térhatárolónak, uram bocsá virágos sövénynek, vagy magas törzses egyednek. Mielőtt továbblépnék a részletes metszésre két nagyon fontos dolgot jegyezzünk meg a leanderről: Virágát az adott évi friss hajtás végén annak lezárásaként hozza. Nagyon könnyen megújul tősarjai egy év alatt virágzóképes hajtássá fejlődnek. Alakító metszés Alakító metszésnek azt nevezzük, amikor egy fiatal növényen mechanikai (leggyakrabban metszés) beavatkozásokat végzünk, annak érdekében, hogy elvárásainkhoz, céljainkhoz legjobban illeszkedő növényforma alakuljon ki. Ha ezt elértük, akkor már csak rendszeresen fenn kell tartanunk azt a formát. Az alakító metszésnek legnagyobb jelentősége a gyümölcsfáknál van. Dísznövényeknél rosszul kialakított alak nem okoz akkora problémát, mint a termő gyümölcsöknél. Leandert nagyon sok méretben kínálják a szakkereskedések. Díszfaiskolákban, kertészeti árudákban csak előnevelt, többnyire szakszerűen kialakított formában árulják, ezért azokat már nemigen kell alakítanunk. Őstermelői piacról, vagy saját szaporításból tehetünk szert olyan leanderre, aminek még nincs kialakult formája. Mivel a leander házi szaporításának nagy hagyománya van hazánkban, ezért azt gondolom, hogy sokan alakítgatják szeretett növénykéjüket a kezdetektől. A jó dugvány egyágas, nincs rajta oldalelágazás, csúcsi része visszacsípett, maximum 15 centi hosszú, melynek a fele a földben van. A gyökeresedéssel együtt megindul az oldalhajtások fejlődése. Mivel 7-8 centi áll ki a földből, ezért leggyakrabban 3-4 oldalhajtás képződik. A legjobb az lenne, ha rögtön 3-4 tőhajtás képződne, de ez nem fog bekövetkezni, ehhez a növénynek először éreznie kell magában az erőt. Ahhoz pedig először sok-sok energiát termelő levelet kell fejlesztenie. Ezt némi keretek között engedjük is neki. Amikor a hajtások elérték a 10-15 centiméteres nagyságot a csúcsukat visszacsípjük, ezáltal további ágazódásra serkentjük őket. Ezzel kialakul a második ágemelet körülbelül 7-12 hajtással. Ezeket engedjük szépen fejlődni, ha elég korán kezdtük a dugványozást, és ha szerencsénk van az időjárással, no meg jó gazdái voltunk a leandernek, akkor őszre egyik-másik hajtásvég virágot hozhat. Ezzel meg is adtuk a leandernek a vázát. További bokrosítást a következő évben folytatjuk. Második évben két lehetőség közül választhatunk: Feláldozzuk az előző évi hajtások végén megjelenő virágokat a bokrosítás érdekében. Ebben az esetben a hajtások felső 1/3-át levágjuk. Ez az egyharmad csak egy irányszám. Erős növekedésű leandernél 1/2, gyenge növekedésűnél pedig csak éppen a hajtás csúcsát csípjük le, ez 2-3 centit jelent. Hagyjuk virágozni a leandert, ezzel a hajtásnövekedés visszaesik, új hajtásokat virágzás végéig csak tőről fog hozni. Virágzás után pedig az elszáradt virágok kimetszésének helyén. Mindkét esetben a tőhajtásoknak kiemelt figyelmet szenteljünk. Fiatal növényről lévén szó 1-3 tőhajtásra számíthatunk, amiket hagyjunk július végéig fejlődni, majd felébe visszavágjuk őket. Ha jól érezte magát a növény, akkor a harmadik évben már erős, sűrű bokrot alkot. Ettől kezdve fenntartó metszésben részesítjük. Kedvezőtlen körülmények között az alakító folyamat 5-6 évet is igénybe vehet. Fenntartó metszés A fenntartó metszéssel tovább alakítjuk a leander bokrunkat és biztosítjuk a rendszeres virágpompát. Mint minden növénynél így a leandernél is nagyon nehéz egy egységes, minden növényre érvényes metszést leírni. Nem győzöm hangsúlyozni a blogomban; ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma növény sem. Még ha lenne is két egyforma növény, akkor is más hatások érik őket a fejlődésük során, ami miatt adódnak olyan különbségek, amik speciális metszési munkát jelenthetnek. Igyekezni fogok kitérni a kivételekre is. Fenntartó metszés megkezdése előtt meg kell fogalmaznunk, hogy mért metszünk. A cikk korábbi részében már sorra vettem a fontosabb célokat. Metszhetünk: erősen, amikor a hajtások hosszának 2/3-át, de esetenként még ettől többet is eltávolítunk, ezt főként akkor tesszük, ha nagyon felnyúlt a növény, nem elég bokros, felkopaszodott, megöregedett, tehát egy erősen megújult növényt akarunk látni. Erős metszés hatására erős hajtásnövekedéssel reagál a növény. középerősen, amikor a hajtások hosszának felét távolítjuk el, ezt akkor tesszük, amikor kissé elégedetlenek vagyunk a növekedési eréllyel, hiányosságok vannak a növény alakjában, gyenge volt az előző évi virághozam, kicsit sűríteni akarjuk a tövet. Középerős metszésre középerős növekedéssel reagál. Nem hoz annyi hajtást, mint erős metszésnél, de azok hosszabbak és erősebbek lesznek. gyengén, amikor a hajtások hosszának maximum az 1/3-át, vagy ettől kevesebbet, gyakran csak a csúcsát csípjük vissza. Ezt akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk a növénnyel, csak éppen egy kicsit több virágot szeretnénk látni rajta, ezért a növény felső harmadát sűrítjük. nullán, amikor minden oké. Nullás metszés csak egy-egy alkalomkor fordulhat elő. Például, ha nyár végén elvégeztük a zöldmetszést, amire a növény nagyon jól reagált, a telelőben szuperül érezte magát, tovább fejlődött, és az új hajtások végén megjelentek a virágok. Ekkor nincs okunk a tavaszi metszésre. Időben metszhetünk: tavasszal közvetlenül a telelőből történő kihozáskor. Az erőteljesebb beavatkozásokat ilyenkor tegyük meg, ekkor ugyanis az egész vegetációs idő a rendelkezésre áll a megújulásra. nyáron a folyamatos virágzás fenntartása érdekében, kisebb korrekciók elvégzésére. Ekkor folyamatosan, akár heti több alkalommal is eltávolítjuk az elnyílt virágocskákat, virágzatot. A rosszul megújuló, elnyílt virágocskákat nem, vagy csak igen nehezen eldobó fajták igénylik azok folyamatos eltávolítását. Részben azért, mert a beszáradt virágocskák csúfítják a növényt, részben pedig akadályozzák a bimbók további kinyílását. Az elnyílt virágokból termés, mag érlelődik, ez pedig gátló hatással van a további növekedésre. Ezért is szükséges azok eltávolítása. Nyáron szükség lehet beteg hajtások azonnali eltávolítására is. nyár végén a fő virágzás elmúlásakor az elnyílt virágzatok kivágására, a megnyúlt, erősen meghajlott hajtások, a tősarjak visszavágására, ritkítására van szükség. Ilyenkor végzett metszésre a növény még növekedéssel reagál. Kihozza azokat a hajtásokat, amiken már következő év nyár elejétől virágozni fog. Sőt a telelőben ezeken a hajtásokon már meg is jelennek a virágok. Metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a leandert és megállapítjuk róla: van-e rajta károsító, és ha igen milyen, van-e rajta elszáradt ág, milyen erős a növekedése, milyen hosszú hajtásokat hoz, mennyi rajta a virág, virággal záródó hajtás, hajtásait mennyire húzzák, húzták el a virágok, van-e rajta kuszán fejlődött hajtás, érte-e fizikai sérülés, Metszés menete: Eltávolítjuk a beteg hajtásokat. A betegség fajtájától, a károkozás mértékétől függően, az egész hajtást, vagy annak egy részét távolítjuk el. Xylella esetén legjobb az egész növénytől megszabadulni, de a rákosodás se sokkal jobb. Egészséges részig visszavágjuk a fizikai sérült hajtásokat. Eltávolítjuk, vagy visszavágjuk a ferdén, kuszán fejlődött hajtásokat. Jobb oldali képen az öt hajtásból kettő ferdén fejlődött, az egyik erősen a föld felé hajlik. Ha ennek a végén virág fejlődik, akkor biztos a földig húzza a hajtást. Ha megfelelő számú hajtásunk van, akkor az ilyen rosszul nőt hajtást tőből távolítsuk el, ezt láthatjuk a bal oldali képen. Ha nincs elég hajtás, akkor 3-5 centis csonkra vágjuk vissza. A harmadik hajtás is inkább lefelé törekszik, ezért azt is érdemes visszavágni, lenti kép. A fenti két kép közül a bal oldalin már egy idősebb többemeletes ág dől erőteljesen oldalra, ezért épp itt az ideje, hogy helyreigazítsuk. Az alatta lévő bal oldali képen látható, hogy ezt a korrekciós metszést egy fiatal közel függőleges helyzetű hajtásra végeztem el. 4. Eltávolítjuk a tőhajtások közül a gyengéket. A leander erősségétől függően 3-9 új tőhajtást fejleszt. Ha mindig mindet meghagynánk, akkor gyengítenénk a leander meglévő ágrendszerének fejlődését, ami a virágzás csökkenésére is hatással van, az új tőhajtások mindegyike gyengén fejlődne, túlzottan besűrítenénk a növényt. Ezért az új hajtások közül a növény sűrűségének megfelelően 1-3 új tőhajtást hagyunk meg évente, a többit eltávolítjuk. Természetesen a legerősebb hajtásokat hagyjuk meg. A lenti képen a meghagyott három új hajtást látni. Ezek még nem fásodottak, zöld színűek. 5. Kiritkítjuk a tövet. Túl sűrű növény nem hoz több virágot, sőt a növény energiáinak nagy részét hajtásai fejlesztésére fordítja. A sűrű lombozat kedvez a károsítóknak, sokkal több tápanyagot, vizet igényel. Egy arányos lombozat, hajtásrendszer fenntartása, gondozása könnyebb, azon több és szebb virágzat fejlődik. Ilyenkor keressük meg azt, azokat a hajtást (okat), amiket a legelőnyösebb eltávolítani. Milyen szempontok alapján mérlegeljünk: növekedési erősség, kor, egészségi állapot, növekedési irány, elhelyezkedés. A gyengébb növekedésű, a túl széli, vagy központi elhelyezkedésű, nagyon öreg, vagy éppen betegséget hordozó hajtásokat távolítsuk el. 6. Visszavágjuk a megmaradt hajtásokat a növény erőnlétének megfelelő mértékben. Erről fentebb már írtam. 1/2-1/3-os mértékben kell a hajtásokat visszavágni. A visszavágás eredményeként a leander a rá jellemző hármas elágazásban hozza az erős hajtásokat. Túl hosszúra hagyott hajtást már a bimbós állapotban lévő virágzat is jelentős mértékben képes meghajlítani. 7. Eltávolítjuk a beteg leveleket. A beteg leveleket egyesével kis metszőollóval, vagy virágollóval távolítsuk el. Ezzel megakadályozzuk a betegségek további terjedését. 8. Kezeljük a sebeket. Fasebkezelővel kenjünk be minden fás részen ejtett sebet. A zöld színű még nem fásodott hajtások kezelése nem szükséges. Ezek gyorsan beszáradnak, gyógyulnak. A leander a metszési sebek helyén könnyezik. Minél később végezzük a metszést annál több értékes növényi nedvet veszít ezeken a sebeken. A sebkezeléssel várjuk meg, amíg a csepegés megszűnik. Ifjító metszés A növény öregedésével egy idő után szükség lehet a leander megújítására. Ez az egyik legerősebb beavatkozás a növény életébe. Ha jó erőben van, akkor egy év alatt újraneveli a lombozatát, és a beavatkozás őszén már hozhat némi virágot, a következő évben pedig már majdnem teljes pompájában díszeleghet. Ennyire szétesett, felkopaszodott, új hajtást már nehezen fejlesztő növény esetén, nemcsak egy átültetésre, gyökérzet megújításra, hanem felújító metszésre is szükség van. A metszés legalább 50 %-os visszavágást jelent, amit ágról-ágra haladva végzünk. Végeredményként egy kompaktabb növényt kapunk. Ne féljünk a metszéstől. Ha követünk is el hibákat, azt a növény korrigálni fogja, akkor, ha segítjük ebben a munkájában.

A metszés alapszabályai kezdőknek és haladóknak. A gyümölcsfák kora tavaszi metszése

A leander népszerűsége töretlen hazánkban. Régebben a módosabb magánkertekben, ma már szinte minden kertben, sőt egyre több közterületen is találkozhatunk vele. Nagyobb városok bátran felvállalják gondozásukat, dacolnak az utca emberének gyűjtő szenvedélyével és akár egész utcákat, vagy nagyobb tereket népesítenek be leanderrel. A tél elmúltával előkerülnek a telelő helyekről. Ki így, ki úgy telelteti őket. Más fény-és hő viszonyok között, eltérő páratartalom mellett. Ezeknek a külső tényezőknek köszönhetően mindenki mást tapasztalhat, amikor a leandert szabadlevegőre hozza. Többféle telelőhellyel rendelkezem, és szinte már mindegyiken teleleltettem leandert. Kevésre mondhatnám, hogy egyértelműen rossz telelőhely. Eddigi tapasztalataim szerint a nagyon magas páratartalom, teljes sötétség, és 10 foknál magasabb hőmérsékletű hely a legrosszabb. A telelőben sok minden történhet a növénnyel: Betegségek hatalmasodhatnak el rajta: - Pseudomonászos rákosodás - Baktériumos betegsége a xylella - Penészgombák Kedvezőtlen tárolási körülmények között eredményesen támadnak a penészgombák. - Korompenész Kártevők károsíthatják - Pajzstetű (teknős pajzstetű, gyapjas pajzstetű) Teknős pajzstetű Gyapjas pajzstetű - Levéltetű Levéltetű - Kabóca - Közönséges takácsatka Élettani betegségektől szenvedhet - Vízhiány - Fényhiány - Fagysérülés A növényvédelméről egyenlőre ennyit. A leander metszés nélkül is szépen fejlődik, idősebb korára hatalmas bokorrá, fává növi ki magát, virággal telt hajtásai erősen visszahajolnak. Nálunk nem könnyű nagy méretűvé nevelni, ami annak köszönhető, hogy a klímánk alatt kifagy, ezért telelő helyre kell vinnünk, és bizony komoly súlyt képez egy-egy idősebb tő. Növekedésének korlátja tehát az az edény, amelyet még mozgatni tudunk. Metszésére nálunk szükség van. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy viszonylag kicsi mérete ellenére is bőséges virághozammal ajándékozzon meg bennünket. Metszéssel nevelhetünk belőle törzses fácskát is. El kell dönteni, hogy miért metszünk. Ehhez szükség van a leander alapos tanulmányozására. Sok információval már rendelkezünk, mivel ismerjük a növényt, de azt nem tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlottak le benne a tél során. Legfontosabbak a fent tárgyalt káresemények. Megpróbálom pontokba szedni a metszési lehetőségeket: · túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, súlya miatt nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük, · nagyon megnyúlt, virág nélküli leveles hajtásai olyan hosszúak, hogy a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele, · elöregedett, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk, · alulról felkopaszodott, ekkor megújítjuk, · sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk · betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszük, · törzses formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszük, · nincs vele semmi gond, szeretnénk, ha formában tartaná magát a leander, ekkor fenntartó metszésben részesítjük, Természetesen ritka az, amikor a fentiek közül csak az egyik miatt metszünk. A leggyakrabban több cél ötvözésére van szükségünk a metszés során. Tisztán talán csak a fenntartó és ifjító metszést végezzük. Metszés szempontjából a továbbiakban három fő csoportot különítek el. - a fenntartó metszést, - az ifjító metszést, - és az alakító metszést. Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani, a nagyobb munkák 5-8 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat is korrigálhatunk. Menjünk tehát lépésről lépésre. A telelőből kihozott növény különféleképpen nézhet ki. Jó helyen teleltek szépek, leveleik zöldek, egészségesek, rajtuk már a virágok is látszanak. Ellenben a rossz körülmények közt telelt leander gyatra állapotban, de ami fontos élve kerül elő. Egyik esetben sem kell kétségbe esni. A leander nagyon jól megújuló növény. A különbség csupán a virágzás idejében fog megmutatkozni. A jobb állapotú korábban, a rosszabb értelemszerűen később nyílik. A leanderre jellemző a hármas növekedés, azaz egy csomóban hármasával hozza hajtásait. Növekedési sajátossága továbbá, hogy fiatal, még nem fásodott, azaz zöld színű hajtás metszésénél általában a metszés helye alatt egy emeletben hoz egy hármas hajtást. Amennyiben elfásodott, azaz barna hajtást vágunk el, akkor szinte az összes levélnyélnél új hajtást nevel. Miért is fontos ezt tudnunk? Elsősorban idős növények ifjítása miatt. Ha az ifjító metszés csak zöld hajtást érint, akkor kevesebb friss hajtással számolhatunk, kisebbek lesznek a lehetőségeink a hajtásválogatásnál. Metszést befolyásolhatja továbbá még a fajta is. Vannak törpe, középerős, és erős növekedésű fajták. Törpe növekedésű: idős korára sem lesz több méteres, metszés nélkül is zömök, kompakt marad, nagyon sok hajtást fejleszt, ízközei (levéltől-levélig terjedő szárrész) rövidek, hajtásai erősek, virágai nagyok, de egyedszámban kevesebb, metszés nélkül is nagyon jól elvan, nagy előnye, hogy kis mérete miatt könnyen mozgatható. Erős növekedésű, szinte a törpe ellentéte: hatalmasra nő, már néhány éves korában is több méteresre nő, képtelenség alacsonyan tartani, virágai apróbbak, de nagy virágzatokba állnak össze, hajtásai hosszúak, megnyúltak, nagyon nehéz kordában tartani, hajlamos a felnyúlásra, kopaszodásra, hajtásait szinte mindig lehúzzák a virágok, ezért karózni kell, ízközei hosszúak, évente többször is kell metszeni, komoly feladat a telelőbe cipelése. Középerős növekedésű értelemszerűen a kettő között helyezkedik el, ezért ennek a jellemzése felesleges is. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor leandert vásárolunk tudnunk kell, hogy mi a szándékunk vele. Pl. az erős növekedésű túl azon, hogy hatalmas virágesővel ajándékoz meg alkalmas magas térhatárolónak, uram bocsá virágos sövénynek, vagy magas törzses egyednek. Mielőtt továbblépnék a részletes metszésre két nagyon fontos dolgot jegyezzünk meg a leanderről: Virágát az adott évi friss hajtás végén annak lezárásaként hozza. Nagyon könnyen megújul tősarjai egy év alatt virágzóképes hajtássá fejlődnek. Alakító metszés Alakító metszésnek azt nevezzük, amikor egy fiatal növényen mechanikai (leggyakrabban metszés) beavatkozásokat végzünk, annak érdekében, hogy elvárásainkhoz, céljainkhoz legjobban illeszkedő növényforma alakuljon ki. Ha ezt elértük, akkor már csak rendszeresen fenn kell tartanunk azt a formát. Az alakító metszésnek legnagyobb jelentősége a gyümölcsfáknál van. Dísznövényeknél rosszul kialakított alak nem okoz akkora problémát, mint a termő gyümölcsöknél. Leandert nagyon sok méretben kínálják a szakkereskedések. Díszfaiskolákban, kertészeti árudákban csak előnevelt, többnyire szakszerűen kialakított formában árulják, ezért azokat már nemigen kell alakítanunk. Őstermelői piacról, vagy saját szaporításból tehetünk szert olyan leanderre, aminek még nincs kialakult formája. Mivel a leander házi szaporításának nagy hagyománya van hazánkban, ezért azt gondolom, hogy sokan alakítgatják szeretett növénykéjüket a kezdetektől. A jó dugvány egyágas, nincs rajta oldalelágazás, csúcsi része visszacsípett, maximum 15 centi hosszú, melynek a fele a földben van. A gyökeresedéssel együtt megindul az oldalhajtások fejlődése. Mivel 7-8 centi áll ki a földből, ezért leggyakrabban 3-4 oldalhajtás képződik. A legjobb az lenne, ha rögtön 3-4 tőhajtás képződne, de ez nem fog bekövetkezni, ehhez a növénynek először éreznie kell magában az erőt. Ahhoz pedig először sok-sok energiát termelő levelet kell fejlesztenie. Ezt némi keretek között engedjük is neki. Amikor a hajtások elérték a 10-15 centiméteres nagyságot a csúcsukat visszacsípjük, ezáltal további ágazódásra serkentjük őket. Ezzel kialakul a második ágemelet körülbelül 7-12 hajtással. Ezeket engedjük szépen fejlődni, ha elég korán kezdtük a dugványozást, és ha szerencsénk van az időjárással, no meg jó gazdái voltunk a leandernek, akkor őszre egyik-másik hajtásvég virágot hozhat. Ezzel meg is adtuk a leandernek a vázát. További bokrosítást a következő évben folytatjuk. Második évben két lehetőség közül választhatunk: Feláldozzuk az előző évi hajtások végén megjelenő virágokat a bokrosítás érdekében. Ebben az esetben a hajtások felső 1/3-át levágjuk. Ez az egyharmad csak egy irányszám. Erős növekedésű leandernél 1/2, gyenge növekedésűnél pedig csak éppen a hajtás csúcsát csípjük le, ez 2-3 centit jelent. Hagyjuk virágozni a leandert, ezzel a hajtásnövekedés visszaesik, új hajtásokat virágzás végéig csak tőről fog hozni. Virágzás után pedig az elszáradt virágok kimetszésének helyén. Mindkét esetben a tőhajtásoknak kiemelt figyelmet szenteljünk. Fiatal növényről lévén szó 1-3 tőhajtásra számíthatunk, amiket hagyjunk július végéig fejlődni, majd felébe visszavágjuk őket. Ha jól érezte magát a növény, akkor a harmadik évben már erős, sűrű bokrot alkot. Ettől kezdve fenntartó metszésben részesítjük. Kedvezőtlen körülmények között az alakító folyamat 5-6 évet is igénybe vehet. Fenntartó metszés A fenntartó metszéssel tovább alakítjuk a leander bokrunkat és biztosítjuk a rendszeres virágpompát. Mint minden növénynél így a leandernél is nagyon nehéz egy egységes, minden növényre érvényes metszést leírni. Nem győzöm hangsúlyozni a blogomban; ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma növény sem. Még ha lenne is két egyforma növény, akkor is más hatások érik őket a fejlődésük során, ami miatt adódnak olyan különbségek, amik speciális metszési munkát jelenthetnek. Igyekezni fogok kitérni a kivételekre is. Fenntartó metszés megkezdése előtt meg kell fogalmaznunk, hogy mért metszünk. A cikk korábbi részében már sorra vettem a fontosabb célokat. Metszhetünk: erősen, amikor a hajtások hosszának 2/3-át, de esetenként még ettől többet is eltávolítunk, ezt főként akkor tesszük, ha nagyon felnyúlt a növény, nem elég bokros, felkopaszodott, megöregedett, tehát egy erősen megújult növényt akarunk látni. Erős metszés hatására erős hajtásnövekedéssel reagál a növény. középerősen, amikor a hajtások hosszának felét távolítjuk el, ezt akkor tesszük, amikor kissé elégedetlenek vagyunk a növekedési eréllyel, hiányosságok vannak a növény alakjában, gyenge volt az előző évi virághozam, kicsit sűríteni akarjuk a tövet. Középerős metszésre középerős növekedéssel reagál. Nem hoz annyi hajtást, mint erős metszésnél, de azok hosszabbak és erősebbek lesznek. gyengén, amikor a hajtások hosszának maximum az 1/3-át, vagy ettől kevesebbet, gyakran csak a csúcsát csípjük vissza. Ezt akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk a növénnyel, csak éppen egy kicsit több virágot szeretnénk látni rajta, ezért a növény felső harmadát sűrítjük. nullán, amikor minden oké. Nullás metszés csak egy-egy alkalomkor fordulhat elő. Például, ha nyár végén elvégeztük a zöldmetszést, amire a növény nagyon jól reagált, a telelőben szuperül érezte magát, tovább fejlődött, és az új hajtások végén megjelentek a virágok. Ekkor nincs okunk a tavaszi metszésre. Időben metszhetünk: tavasszal közvetlenül a telelőből történő kihozáskor. Az erőteljesebb beavatkozásokat ilyenkor tegyük meg, ekkor ugyanis az egész vegetációs idő a rendelkezésre áll a megújulásra. nyáron a folyamatos virágzás fenntartása érdekében, kisebb korrekciók elvégzésére. Ekkor folyamatosan, akár heti több alkalommal is eltávolítjuk az elnyílt virágocskákat, virágzatot. A rosszul megújuló, elnyílt virágocskákat nem, vagy csak igen nehezen eldobó fajták igénylik azok folyamatos eltávolítását. Részben azért, mert a beszáradt virágocskák csúfítják a növényt, részben pedig akadályozzák a bimbók további kinyílását. Az elnyílt virágokból termés, mag érlelődik, ez pedig gátló hatással van a további növekedésre. Ezért is szükséges azok eltávolítása. Nyáron szükség lehet beteg hajtások azonnali eltávolítására is. nyár végén a fő virágzás elmúlásakor az elnyílt virágzatok kivágására, a megnyúlt, erősen meghajlott hajtások, a tősarjak visszavágására, ritkítására van szükség. Ilyenkor végzett metszésre a növény még növekedéssel reagál. Kihozza azokat a hajtásokat, amiken már következő év nyár elejétől virágozni fog. Sőt a telelőben ezeken a hajtásokon már meg is jelennek a virágok. Metszés megkezdése előtt szemrevételezzük a leandert és megállapítjuk róla: van-e rajta károsító, és ha igen milyen, van-e rajta elszáradt ág, milyen erős a növekedése, milyen hosszú hajtásokat hoz, mennyi rajta a virág, virággal záródó hajtás, hajtásait mennyire húzzák, húzták el a virágok, van-e rajta kuszán fejlődött hajtás, érte-e fizikai sérülés, Metszés menete: Eltávolítjuk a beteg hajtásokat. A betegség fajtájától, a károkozás mértékétől függően, az egész hajtást, vagy annak egy részét távolítjuk el. Xylella esetén legjobb az egész növénytől megszabadulni, de a rákosodás se sokkal jobb. Egészséges részig visszavágjuk a fizikai sérült hajtásokat. Eltávolítjuk, vagy visszavágjuk a ferdén, kuszán fejlődött hajtásokat. Jobb oldali képen az öt hajtásból kettő ferdén fejlődött, az egyik erősen a föld felé hajlik. Ha ennek a végén virág fejlődik, akkor biztos a földig húzza a hajtást. Ha megfelelő számú hajtásunk van, akkor az ilyen rosszul nőt hajtást tőből távolítsuk el, ezt láthatjuk a bal oldali képen. Ha nincs elég hajtás, akkor 3-5 centis csonkra vágjuk vissza. A harmadik hajtás is inkább lefelé törekszik, ezért azt is érdemes visszavágni, lenti kép. A fenti két kép közül a bal oldalin már egy idősebb többemeletes ág dől erőteljesen oldalra, ezért épp itt az ideje, hogy helyreigazítsuk. Az alatta lévő bal oldali képen látható, hogy ezt a korrekciós metszést egy fiatal közel függőleges helyzetű hajtásra végeztem el. 4. Eltávolítjuk a tőhajtások közül a gyengéket. A leander erősségétől függően 3-9 új tőhajtást fejleszt. Ha mindig mindet meghagynánk, akkor gyengítenénk a leander meglévő ágrendszerének fejlődését, ami a virágzás csökkenésére is hatással van, az új tőhajtások mindegyike gyengén fejlődne, túlzottan besűrítenénk a növényt. Ezért az új hajtások közül a növény sűrűségének megfelelően 1-3 új tőhajtást hagyunk meg évente, a többit eltávolítjuk. Természetesen a legerősebb hajtásokat hagyjuk meg. A lenti képen a meghagyott három új hajtást látni. Ezek még nem fásodottak, zöld színűek. 5. Kiritkítjuk a tövet. Túl sűrű növény nem hoz több virágot, sőt a növény energiáinak nagy részét hajtásai fejlesztésére fordítja. A sűrű lombozat kedvez a károsítóknak, sokkal több tápanyagot, vizet igényel. Egy arányos lombozat, hajtásrendszer fenntartása, gondozása könnyebb, azon több és szebb virágzat fejlődik. Ilyenkor keressük meg azt, azokat a hajtást (okat), amiket a legelőnyösebb eltávolítani. Milyen szempontok alapján mérlegeljünk: növekedési erősség, kor, egészségi állapot, növekedési irány, elhelyezkedés. A gyengébb növekedésű, a túl széli, vagy központi elhelyezkedésű, nagyon öreg, vagy éppen betegséget hordozó hajtásokat távolítsuk el. 6. Visszavágjuk a megmaradt hajtásokat a növény erőnlétének megfelelő mértékben. Erről fentebb már írtam. 1/2-1/3-os mértékben kell a hajtásokat visszavágni. A visszavágás eredményeként a leander a rá jellemző hármas elágazásban hozza az erős hajtásokat. Túl hosszúra hagyott hajtást már a bimbós állapotban lévő virágzat is jelentős mértékben képes meghajlítani. 7. Eltávolítjuk a beteg leveleket. A beteg leveleket egyesével kis metszőollóval, vagy virágollóval távolítsuk el. Ezzel megakadályozzuk a betegségek további terjedését. 8. Kezeljük a sebeket. Fasebkezelővel kenjünk be minden fás részen ejtett sebet. A zöld színű még nem fásodott hajtások kezelése nem szükséges. Ezek gyorsan beszáradnak, gyógyulnak. A leander a metszési sebek helyén könnyezik. Minél később végezzük a metszést annál több értékes növényi nedvet veszít ezeken a sebeken. A sebkezeléssel várjuk meg, amíg a csepegés megszűnik. Ifjító metszés A növény öregedésével egy idő után szükség lehet a leander megújítására. Ez az egyik legerősebb beavatkozás a növény életébe. Ha jó erőben van, akkor egy év alatt újraneveli a lombozatát, és a beavatkozás őszén már hozhat némi virágot, a következő évben pedig már majdnem teljes pompájában díszeleghet. Ennyire szétesett, felkopaszodott, új hajtást már nehezen fejlesztő növény esetén, nemcsak egy átültetésre, gyökérzet megújításra, hanem felújító metszésre is szükség van. A metszés legalább 50 %-os visszavágást jelent, amit ágról-ágra haladva végzünk. Végeredményként egy kompaktabb növényt kapunk. Ne féljünk a metszéstől. Ha követünk is el hibákat, azt a növény korrigálni fogja, akkor, ha segítjük ebben a munkájában.

Bármely furcsának is tűnik, néhány esetben a puszta kézzel történő hajtás-kitörés jobban ajánlható a metszőolló helyett. Ilyenkor alapozzuk meg az őszi rügyfejlődést, úgyhogy oda kell figyelnünk.

Augusztusi kerti munkák, nézzük, milyen kerti munkák várnak ránk augusztusban. Most megmutatjuk, milyen kerti munkákat kell elvégeznünk augusztusban!

A gyümölcsfák metszése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bőséges termést hozzanak fáink. Mikor és hogyan lehet metszeni? Ezekre a kérdésekre adunk választ!

A növénytársításban olyan növényeket ültetünk egymás mellé, amelyek segítik egymás növekedését és egészségének megőrzését. Nézzük, mit mivel kombinálhatunk!

Metszés és lemosó permetezés - első teendők a kertben : február közepétől végezhető két kerti munka alapozza meg az egész kertszezont.

A kerti pálmaliliom családi ház kertek és közterek elterjedt dísznövénye virága. Népszerűsége azért nem összevethető az orgonával, vagy más igen közkedvelt cserjével, virággal. Igénytelen, hálás növény. Talajra, vízre igénytelen, gond nélkül megél a rossz minőségű homoktalajon a legmelegebb nyári kánikulában akár öntözés nélkül is. Azt azonban jó, ha tudjuk, hogy jobb talajban, öntözés mellett szebben fejlődik, virághozam egyenletesebb és szebb. Hazánkban teljesen télálló, a legzordabb tartós hidegek sem tesznek benne kárt. A fentiek miatt csak javasolni tudom a kertekbe. Gondozását sem kell túlzásba vinni, tulajdonképpen mindenféle pátyolgatás nélkül megél a kertben. Amiért mégis érdemes néha beavatkoznunk az életébe az nem más, mint a virághozam. Gondozás nélkül kevesebbet virágzik, metszés hiányában, pedig néhány év alatt csökkenni kezd a virághozam és minőség, majd teljesen el is maradhat. Szűk helyen gyorsabban hagyja abba a virágképződést. Ennek igen egyszerű az oka, hamar kitölti a rendelkezésére álló teret, ezért nem tud több friss tövet fejleszteni. Virágait ugyanis a friss töveken hozza. Érdemes tehát metszeni. A következőkben ezt mutatom be. Mint már utaltam rá a virágait csakis új töveken hozza. Új tövek az elszáradt mellől kiindulva. Az elnyílt virágfüzér a tővel együtt elpusztul. Ez a folyamat hosszan elhúzódik. A virág néhány hónap alatt elszárad, de a tő csak fokozatosan hal el, így át tudja adni az energiáit az új töveknek, melyek az elhalt mellett, annak gyökeréből törnek elő. Felül a haldokló, alul a teljesen elhalt tő. Az alsót teljesen el kell távolítani, míg a felsőből csak a száraz részeket kell kivágni. Az elszáradt tő komoly fizikai akadályt képez az új hajtásoknak. Ha beszűkült helyen van a növény, akkor a hajtások oldalirányban nem tudnak kitörni a sűrű száraz levélhalom alól, ezért elcsökevényesednek, elpusztulnak. Teljesen elnyomott pici hajtás. Ha nem szabadítottam volna ki, akkor nyárra teljesen elhalt volna. Ha mégis áttörné magát, akkor sem tud az új tő megerősödni kiteljesedni, ezért a virágzata is satnyább lesz. Azért, hogy ez ne következzen be közbe kell avatkoznunk. Ragadjunk metszőollót, és távolítsuk el a teljesen elszáradt töveket. Ezt a munkát elég 2-3 évente elvégezni. Előre szólok nem lesz könnyű munka. A jukka leveleinek csúcsa ugyanis nagyon szúrnak, élei pedig mint a kard pengéi úgy hasítanak. Mindenféleképp védő ruházatban, kesztyűben végezzük. Hosszú ujjú, dupla falú erősített munkásruhán is ennyire átszúrnak a levelei. 50 tő metszése után így nézett ki az alkarom. Az elszáradt levelek igen nehezem vághatók, a megfásodott virágszár metszőollóval át sem vágható. A virágszár alatt közvetlenül a föld felett vágható el a régi tő, de ott is csak komoly nehézségek árán, mert a szivacsos, rostos szerkezet igen csak fémálló:) De ez ne vegye el a kedvünket. legyünk elszántak, mert megéri. Jól alá kell nyúlni a metszőollóval. Az elhalt tő eltávolítása után az összes száraz levelet szedjük ki a növényből. A már elnyílt, de még el nem halt töveket is pucoljuk ki, szedjük ki a száraz leveleket, és nyírjuk fel az alsó részt. Majd az egész növény alsó még élő, de már láthatóan sárguló leveleit is vágjuk vissza. Ezek könnyen metszhetők. Szépen felnyírt és kitisztított tő. A munka végén egy laza, szellős bokrot kapunk, ahol a növény belseje is kap fényt, így az új tövek könnyen fejlődhetnek. Metszés előtti és utáni állapot. Méretes növények kora tavaszi metszésekor ügyeljünk arra is, hogy a sündisznók kedvelt telelőhelyei közé tartoznak. Szinte rendszeresen találok bennük sünit, vagy már elhagyott süni fészket. Nagy igyekezetünkbe nehogy belenyúljunk egy alvó példányba. Elhagyott süni fészek. A metszés végén keletkezett hulladék leaprítva kitűnő komposzt lazító anyag, vagy akár kerti utak nagyobb növények tövébe takaróanyagként is használható. Egy nagyobb tőből több zsáknyi anyag kijön.

A gyümölcsfa metszésről szóló sorozatom első részében a gyümölcsfák metszési idejét és az alanyokat mutattam be, most a koronaformákkal folytatom a sort.

A metszéssel egyensúlyt kell teremtenünk a növény növekedése és virágzása között. A hatalmas virágpompa örömmel tölt el bennünket, de a sok virág megerőlteti a tövet, ami a későbbi években bosszulja meg magát. Ezért törekednünk kell a rózsatő erőnlétéhez igazított virágmennyiség beállítására, és ezt a mennyiséget kell évről-évre produkáltatnunk a rózsánkkal. A dolog természetesen nem ennyire egyszerű, mivel alapos gondozással (öntözés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) a rózsa erőnlétét növelni is tudjuk, ebben az esetben a virághozamon is emelhetünk. A legszebb virágok az előző évben vízszintesbe állított karok függőlegesen fejlődött hajtásain alakulnak ki. Az újonnan ültetett töveket 2-5 szemre vágjuk vissza. Ennek hatására több hajtást fejleszt a növény, ami a későbbi évek gazdag virágzásának az alapja. A metszés célja: Optimális virághozam beállítása, és fenntartása. Optimális növekedés, fejlődés fenntartás. Öregedés meggátolása. Beteg, sérült hajtások eltávolítása. Túlzott terjeszkedés megakadályozása. A futórózsákat két csoportra osztjuk fel. az egyik a rambler, azaz egy vegetációs ciklusban egyszer virágzók, a másik climber, azaz többször virágzók. Mindkét csoport tagjait másként kell metszenünk. Nagy hibát követnénk el akkor, ha egy metódust követnénk metszésük során. A CLIMBER rózsák a többéves fás részein az az évben fejlődött hajtásain hozza a virágait. A hosszú hajtások a kívánt magasság elérése után fennmaradó szakaszát olyan módon kötözzük a támrendszerhez, hogy azok közel vízszintes állapotba kerüljenek. Ezzel elérjük, hogy a hajtásba pumpált tápanyagok, hormonok egyenletesen oszoljanak el, ott megrekedjenek, így egyenletesen fejlesszék a karon képződő hajtásokat, virágokat. A metszés menete: 1; Először a valamilyen okból (betegség, fagyás, fizikai behatás) sérült vesszőt távolítsuk el oly módon, hogy minimum az első egészséges rügyig vágjuk vissza. 2; Ezt követően eltávolítjuk a kuszán növőket, vagy az útban lévő hajtásokat, például az útra lógókat vagy a szomszéd növényre hajlókat. 3; Majd kivágjuk az elöregedett hajtásokat, ezeket tőből kell kivágni. A kiöregedett hajtásokat könnyen felismerjük sötét, már-már fekete színükről, de ha jól ismerjük rózsánkat, akkor körülbelül tudjuk, hogy milyen idősek a hajtásai. Jól látható az idős vesszők sötétebb színe, és rücskös felülete. Általánosságban elmondható, hogy a 8-10 éves hajtások azok, amelyeket tőből kell kivágni. Ezt a műveletet célszerű fokozatosan végezni, tehát egy évben csak egy, maximum kettő nagyon öreg hajtást lehet kivágni, így folyamatosan újul meg a rózsatő (azaz a hajtás átlagéletkorát 4-6 évben tartjuk). Amennyiben rendszeresen metszük a növényünket, akkor nem is lesz több egy-két idős hajtásnál. Tömeges elöregedett hajtással csak a hosszú ideje magára hagyott futórózsánál találkozhatunk. Tőből történő eltávolítás hatására a rózsát új hajtás fejlesztésére serkentjük, amiből két-három év alatt gazdagon virágzó rózsakart nevelünk. 4; Következik a ritkítás. Első ránézésre könnyen megállapíthatjuk, hogy sűrű-e a rózsánk, vagy sem. Túl sok hajtás, amit metszéssel ritkítani kell. Egy jó erőben lévő rózsából minden évben kell ritkítási céllal kivágni hajtásokat, tehát nem tévedünk sokat, ha sűrűnek tituláljuk rózsánkat. Első menetben az alulról feltörő hajtások közül vágjuk ki azt, amelyikre nincs szükség. Nem olyan nehéz eldönteni, hogy melyiket is vágjuk ki. Nézzük meg, hogy melyik van olyan pozícióban, hogy könnyen a támrendszerhez illeszthetjük, köthetjük. Majd állapítsuk meg, hogy egy-két éven belül melyik virágkart kell leváltanunk öregedés miatt. Mert célszerű az ehhez közel eső hajtást megtartani. A többi alulról eredő hajtásra nincs szükség, tehát távolítsuk el őket. Fiatal töveknél 1-2, közepes töveknél 3-5, nagy töveknél 6-8 ilyen hajtás megtartásával számolhatunk. A kiválasztott hajtások felső egyharmadát, maximum felét metsszük le, ami függ a hajtás nagyságától, a kordon magasságától. Ezt követően a virágzó idősebb karokon kell ritkítást végezni. Fő szempont, hogy a virágalapok 20-25 cm-nél ne legyenek közelebb egymáshoz, ha közelebb vannak, akkor a karról a feleslegeset el kell távolítani maradék nélkül. Természetesen nincs szükség mérőszalagra a metszések során. Elég, ha a metszőollónk bőven befér az alapok közé, ez körülbelül az a távolság, amitől közelebb ne legyenek egymáshoz. Vízszintesre kötözött hajtás, melyen a termőkarok 20-25 cm távolságban helyezkednek el egymástól. 5; Eddig tulajdonképpen a hosszú távú virághozam biztosítását végeztük, ideje tehát az ez évi virághozammal is foglalkozni. Ez a virágkarok metszéséből áll. Fő célunk, hogy a karokon a virágalapok ne legyenek túl sűrűn, és egy-egy virágalap se legyen túlterhelt. Ennek érdekében: - A virágalapok egymástól mért távolsága nem lehet kevesebb, mint 20-25 cm. Amennyiben ennél közelebb vannak egymáshoz, akkor a gyengébbet vagy időset tőből el kell távolítani. - A megmaradt virágalapokon fejlődött hajtásokat vissza kell vágni. A vékonyabbakat, gyengébbeket a felére, az erősebbeket kétharmadára. Arra kell törekednünk, hogy minél több hajtást hozzon a rózsa, mert a hajtás végén fog virágozni, de ne túl sokat ahhoz, hogy a lombsűrűséggel megfojtsa, illetve kimerítse magát. Metszés végére tapasztalni fogjuk, hogy a tavalyi virágokból kialakult terméseket (csipkebogyókat) maradék nélkül eltávolítottuk, ha mégsem így lenne, akkor egy picit figyelmetlenek voltunk a munka során, amit most kell korrigálnunk. Metszés után A RAMBLER rózsák évente egyszer virágoznak (ügyes metszéssel egy gyenge nyár végi második virágzást is kihozhatunk belőlük), hajtásaik erősebb növekedésűek, ebből adódóan magasabbra is nőnek. Előfordul, hogy a rendelkezésére álló területből kinövi magát. Ilyenkor szükség van a méretbeli korlátozó metszésére. Metszésük lényegesen eltér a climber rózsáétól. Virágukat az előző évi hajtások végén hozzák. Ezért nyugalmi állapotú metszése nem lehet erős. A metszés menete: Az 1-3. pont megegyezik a climber metszésénél leírtakkal. 4; Ritkítást csak nagyon erős növekedésű töveknél lehet szükséges. Ha az első három pont után még mindig túl sűrű a tövünk, akkor a vékonyabb hajtásokat tőből eltávolíthatjuk. Csak olyan mértékben végezzük, ami levegős rózsatövet eredményez. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződik a metszésük. A megmaradt vesszőket vízszintes közeli állapotba rögzítjük a támrendszerhez. A csoport további metszésére nyáron virágzás után van szükség. Igazi rambler rózsa, égbetörő hosszú egyéves hajtásokkal. Ezek a hajtások a jövő évi virágzás alapjai.

Az őszibarack növekedési formáját tekintve bokorfának tekinthető. Átmenetet képez a bokor és a fa között. Ezt bizonyítja az is, hogy megújulni többnyire az ágalapokon (az ágak törzshöz közel eső részei), illetve a törzsön hozott hajtásokkal akar. Ezzel nagyban megkönnyíti ifjítására törekvő metszési munkánkat is. Optimális törzsmagassága is 50-80 cm között van. A gyümölcsfák közül az őszibarackot igényli leginkább a rendszeres és határozott metszést. Enélkül kívánatos koronaformája (katlan) néhány év alatt szétesik, koronája besűrűsödik, levegőtlenné válik, termésképzése a metszés kihagyása utáni néhány évben egyre fokozódik, túlzottá válik, ami a gyümölcs minőségi romlását eredményezi, majd csökken a termés, a fa gyors öregedésnek indul. A túl sűrű lombkorona miatt a károsítók eredményesebben támadják. Ha hosszútávon gondolkodunk az őszibarackban, és nem akarjuk néhány évente újratelepíteni, akkor szükséges metszenünk. Nem szabad azonban a metszést túlmisztifikálni. A metszés önmagában nem csodaszer. A metszés mellett szükséges hogy: a növény igényeinek megfelelő talajba ültessük (ez alanykérdés is), biztosítsuk számára a szükséges tápanyagokat, elég hely álljon rendelkezésre a fejlődéshez (tenyészterület), kifejlett példány kb. 25 m2 területet igényel, ne hagyjuk magár a károsítók ellen vívott csatájában, rendezett életkörülményei legyenek (fény, víz, fagyzug, szomszédos növények) Ha valamelyik tényező rossz, vagy rosszra fordul, akkor az a többi elemre is kihatással, többnyire kedvezőtlen irányba mozdítja azokat, de már külön-külön is rontják a gyümölcsfánk életminőségét. Ezt csak metszéssel megváltoztatni, megállítani nem lehet. Az őszibarack optimális koronaformája a katlan. Ennek a formának az elérést már a telepítéskor meg kell kezdenünk. Az őszibarackot koronás oltvány formában tudjuk beszerezni. Ami azt jelenti, hogy sudara fejlett, amiből legalább 3 fejlett (30 cm-es) oldalvessző ered. Másik szaporítóanyag típus a suháng. Megvallom őszibarack esetében ilyennel nem szoktam találkozni. A szaporítóanyag vásárlásnál figyeljünk arra: a gyökérnyakon lévő oltás forradása kifogástalan legyen, a gyökérzet ne legyen túl kicsi, ne legyen túlzottan csonkolt, ne legyen behasadt, és megfelelő számú oldalgyökérzettel is rendelkezzék, ép, betegségektől mentes legyen, a vesszőkön betegség jelei ne látszódjanak, a törzs ne legyen sérült, mézgafolyást ne találjunk rajta.    A fenti képeken egy jól forradt, sebesedett oltás helyet látunk szabadgyökerű őszibarack csemeténél.  Egészséges gyökérzet megfelelő oldalgyökérzettel. Egészséges koronás őszibarack szaporítóanyag. Ez a kiindulási alapunk. Tárolás során előforduló tipikus gond. A gyökerek melegében telelő pocok lerágta a gyökér külső háncsát. Nehogy megvegyük az ilyen szaporítóanyagot.    Nagyon rossz szokás, hogy ültetéskor erőteljesen visszavágják a gyökérzetet, sokszor már az árudában az eladó elvégzi ezt a műveletet. A szaporítóanyagot földből történő kiemelésekor jelentős gyökérveszteség éri, ezt tovább tetézzük annak visszametszésével. Ne tegyük. Ellenben a sérült vastagabb gyökereket, csak az egészséges rész határáig metsszük vissza. Ültetéskor ezeket a metszési felületeket kezeljük. Ültetéskor még abban az esetben is meg kell metszenünk a koronát, ha az tökéletes katlan formájú. Erre azért van szükség mert a csemete gyökérvesztesége igen nagy, és a tavaszi kihajtáskor nem bírná el a nagy lombfelület nevelését. Az új hajtások nagyon gyengék lennének, legrosszabb esetben a növény kiszáradna. Gondoljuk csak el a következő helyzetet! Naponta 5 liter vizet kellene meginnunk, ahhoz, hogy a nyári melegben, az adott munkánk mellett ne száradjunk ki. Igen ám, de a folyadékot, csak egy tűnyi vastag szívószálon át vehetjük magunkhoz. Ezen az átmérőn 24 órai folyamatos ivás mellett is csak 3 liter folyadékot bírunk meginni. Ez ugye kevés, ezért valamit tennünk kell. Több mindent tehetünk és ezt a növény is megteszi. A nagy mennyiségű gyökérveszteség hasonlót idéz elő. Nem tudja felvenni a megfelelő mennyiségű vizet, tápanyagot,-még akkor sem, ha egy vödör vízbe állítjuk-ha nem csökkentjük a lombfelületét, ezért kell a koronáját is megmetszenünk ültetéskor. A metszés mértéke mindig igazodjon a gyökérveszteség mértékéhez. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ezért itt is szeretnék néhány nagyon fontos dolgot hangsúlyozni: Mindig éles szerszámmal végezzük a metszést. Ellenkező esetben olyan sérüléseket hagyunk a növényen, amin későbbiekben gond nélkül hatolnak be a károsítók.  A kép ugyan nem barackról készült, hanem rózsáról, de jól mutatja az életlen metszőolló által okozott sérülések. Ezeken a sérüléseken könnyedén behatolnak a károsítók. Látni továbbá a helyes metszlapot. Fél centivel a rügy fölötti, attól elfelé lejt közel 30 fokos szögben.  Minimalizáljuk a sebzési felületek kialakítását. Inkább vágjunk le egy nagyobb ágat, mint sok kicsit. A kialakult seb sose legyen vízszintes felületű. 1 cm-nél nagyobb sebeket kezeljük fasebkezelővel. A gallyakat mindig ággyűrűre metszünk.  Ággyűrűre metszés. Lényegét a korábbi irásaimban ismertettem.  Ággyűrűre metszés.  A hajtást és a vesszőt a rügy fölött vágjuk el, úgy hogy a rügy és a vágás között legyen 3-5 mm. Ha a rügyhöz túl közel vágunk, akkor a rügy is beszáradhat, vagy az abból képződött vessző növekedése lesz kedvezőtlen. Ha túl messze vágunk, akkor a visszahagyott csonk beszárad.  Rügy fölött túl magasan végzett metszés miatt beszáradt csonk. Ezt a következő metszés során el kell távolítani. Általánosságban elmondható, hogy a messzebb vágás előnyösebb, mint a túl közeli. A metszlap a vessző tengelyére álló merőlegessel 30 fokos szöget zárjon be, úgy hogy ne a rügyre, hanem attól elfelé vezesse a csapadékot. A vesszőn megmaradó utolsó rügy (végálló rügy) a korona belsejével ellentétes irányba, azaz kifelé nézzen. Az általános rész után következzenek a konkrétabb tennivalók. Először vegyük a legfontosabbat a katlan koronaforma kialakításának lépéseit. Az őszibaracknál szinte kivétel nélkül ezt a koronaformát alkalmazzuk. A koronaforma általános ismérve, hogy alacsony törzsön (50-70 cm) alakítjuk ki. A törzzsel 50-60 fokos szöget bezáró 4-6 darab vázágat neveltetünk a növénnyel. A korona közepe üres, szellős. Ez garantálja a minőségi gyümülcs fejlődését. A korona megfelelően szellős, a napsugarak jól átjárják, még a korona belsejében megbúvó gyümölcs is kap annyi napfényt, hogy megfelelő harmóniában képződjenek benne a cukrok és savak, nem utolsó sorban szépen színeződjön. A koronaforma előnye: a napfény egyenletesen éri, levegő által átjárható, ezáltal a károsítók számára kedvezőtlen mikroklíma alakul ki, alacsonyan tartható, könnyű szüretelni, áttekinthető, könnyen kezelhető, metszése nem bonyolult. Hátránya: lassan fordul termőre, könnyen felnyurgul, rendszeres beavatkozást igényel, az 50-60 fokos szögű növekedésnek köszönhetően elágazódásoknál könnyen hasad, kialakítása több éves (5-6) folyamat eredménye. Kialakításának menete. Első év Amennyiben mi magunk szeretnénk testre, azaz a kertünkre, és elvárásainkra alakítani az őszibarackfát, akkor javaslom, hogy ősszel vásároljunk szabadgyökerű szaporítóanyagot. A konténeres növények több évesek, ezért több évi metszésen is túl vannak már. Ezek a metszések nem minden esetben a szakmaiságon alapulnak sokkal inkább azon, hogy a növény minél több időt kibírjon átültetés nélkül az adott konténerben. Ezért a konténeres növény vásárlásánál mindig nagyon alaposan ellenőrizzük a koronát. Meg kell jegyezzem, hogy vannak termesztők, kereskedők, akik nem a gyors hasznot nézik, hanem a növényt és leendő gazda elégedettségét. Náluk nagyon szép többéves, termő, megfelelő koronájú konténeres anyagra tehetünk szert. Igaz az árát is megkérik. Szabadgyökerű szaporítóanyag őszibarack esetében szinte mindig koronás. Rendelkezik egy fejlett sudárral és legalább 3, 30 centiméteres oldalvesszőből. Ne törekedjünk feltétlenül a legvastagabb oldalvesszőjű egyed megvásárlására. Sokkal inkább arra, hogy 3-5 közel azonos erősségű egészséges oldalvessző, és ehhez erős sudár, megfelelő gyökérzet társuljon. Nem akarok nagyon elmélyülni szaporítóanyag kiválasztásában, (fentiekben a legfontosabbakra már kitértem) de jól jegyezzük, meg, hogy minden örömünk, vagy bánatunk itt kezdődik. Rossz fajta, rossz alany, beteg növény állandó bosszúságot okoz a jövőben. Érdemes tehát előzetesen informálódni a kérdésben. Ha megvan az oltvány, akkor ültessük el. Ültetést követően rögtön metsszük meg. Erről képet sajnos nem tudok mellékleni de: Alakítsuk ki a kívánt törzsmagasságot. Általában 50-60 cm az optimális, de ettől eltérhetünk. A föld felszíínétől mérjük le a kíívánt magasságot. Ha ebbe oldalhajtások esnek bele, akkor azokat távolítsuk el. A törzs a növény növekedésével, öregedésével tovább fog növekedni. Úgy sszámolhaatunk, hogy egy kezdeti 50 centiméteres törzs 15 évet tekintve további 20-30 centimétert fog nyúlni. A törzs kialakítása után felülről tekintsünk le a fácskára és válasszuk ki azt 3-5 legerősebb hajtást, amelyik: közel azonos erősségűek, térben egyenletesen helyezkednek el, a törzstől 20-30 centiméteres magasságon belül találhatók. Ezek lesznek a későbbi vázágak. Ezeket vágjuk vissza 2-3 rügyre (10-12 cm hosszúra), a többit távolítsuk el. A legfelső megmaradó oldalvessző fölött távolítsuk el a sudarat. Így a kezdeti 150-200 centiméteres fácska helyett most van egy 80-100 centiméteres kezdeti katlan formára metszett növényünk, amelyik 3-5 oldalhajtással rendelkezik. Ne legyünk szemellenzősek. Nem kell ezeket a centimétereke makacsul követnünk. Vegyük észre, hogy nincs két egyforma szaporítóanyag. Lesz amelyiknek a legszebb oldalvesszői 40-70 cm közé, és lesz olyan is amelyiknek 80-120 centiméter közé esnek. Természetesen a cél, hogy a legszebb oldalvesszők maradjanak meg, ezért alkalmazkodjunk a növényhez, és emeljük, vagy csökkentsük a törzs magasságát. Abban is legyünk biztosak, hogy 3-5 azonos erősségű oldalvesszőjű csemetét is csak a nagyon szerencsések tudnak vásárolni. Ekkor se essünk kétségbe. Nem baj, ha eltérő vastagságúak, csak egészségesek, és életerősek legyenek. Fontos! Aki nem bízik abban, hogy az ősszel ültetett csemete fagyási sérülések nélkül áttelel, netán tudja is, hogy fagyzugos helyre telepítette a növényt, akkor a metszéssel várja meg a tavaszt. Ekkor ugyanis a fagykárokat is korrigálni tudja. Tavasszal mindenféleképp rügypattanás előtt metszen. Második év Az ültetést követő évben az egészséges és jó helyen lévő barackfa fejlődésnek indul. A képen jól látni a kivágott sudár helyét, valamint a meghagyott oldalhajtásokat, amik sötétebb barna színűek. A friss hajtások élénk, pirosas-bordós színűek. Az új hajtások száma függ az előző évben meghagyott oldálhajtások számától, a visszametszésük mértékétől, a növény erejétől, és külső körülményektől. Általánosságban számolhatunk 6-15 új hajtással, tehát 9-20 hajtás metszését kell elvégeznünk a második évben. Egyes alanyok vadhajtás fejlesztésére is hajlamosak, az így feltörő hajtásokat természetsen nem számoltam bele. Az új vesszők erőssége változó. Ha a növényünk nem hoz legalább 5 darab 10 centiméternél hosszabb hajtást, akkor a tő életkételen. Nem érdemes vele tovább kísérletezni, újat kell helyette ültetni. Tovább alakítjuk a katlan koronát. Először a tavaly meghagyott vesszőket vesszük sorra (ezeket már vázágalapoknak hívhatjuk). Rajtuk 2-3 új hajtás indult el. A korona közepe felé tartókat tőből eltávolítjuk, a katlan ívébe szépen illeszkedőket visszametszük, ha 50 centiméternél rövidebbek, akkor felét, ha ettől hosszabbak, akkor 2/3-át vágjuk le. Ha a telepítés évében kevés vázágalapot tudtunk meghagyni (3, vagy attól kevesebb), és a második évre hozott olyan új hajtást, ami térben illeszkedik a katlan koronába, akkor következő lépésben válasszuk ki a megfelelőt, vágjuk vissza 2-3 rügyre, majd a többi hajtást tőből távolítsuk el. A vadhajtást úgy vágjuk ki, hogy a növény tövénél tárjuk fel az eredés helyét és ott tőből metsszük ki. Második évi metzsés után rendelkeznünk kell a 3-5 erősödő vázággal, esetleg 1-2 új vázággal, valamint a rajtuk induló 3-6 rügyes vesszőkkel.  Második éves metszés után. Sajnos nem a legjobb a kép, de azért látható a katlan formában szétterülő korona. Négy 2 éves, és egy 1 éves vázágalap látható. Rajtuk kívül 8 hajtást birtokol még a barackfa. A fenti két kép ugyanazt a 2 éves vázág kart mutatja. A jobb oldali metszés előtt, a bal oldali metszés után. Látszik, hogy a vázág kar egyenesen fejlődött tovább rajta jobbra és balra egy-egy hajtás fejlődött. Azért, hogy a korona, ne nyúljon el, az egyenesen fejlődött hajtást kicsípjük a jobb és balodali hajtásoknat 3-5 rügyesre vágjuk vissza. Ez a metszési mód az idős növények metszésére is jellemző lesz. Később, majd annál a résznél is bemutatok hasonlót. Harmadik év Kedvező körülmények között barackfánk igen csak belekezdett a növekedésbe. Új hajtásainak száma valahol 15-45 közé esik. Ezek között vannak gyengébbecskék, de 80 centi körüliek száma is eléri 10-16-ot. Figyelmünket elsősorban ezekre fordítsuk. Így harmadik évre minden vázág karunk már három szintes, szintenként 1-3 hajtással. A szép erős vesszőket, ha a katlan formához illeszkednek, akkor 2/3-al kurtítjuk meg, ami 80 centis hajtást feltételezve 20-25 centit hagyunk meg. Törekedjünk arra, hogy a két éves részeken fejlődött új hajtások eloszlása is körkörös legyen. Ha valamelyik oldalon több hajtás fejlődött, akkor fel kell áldoznunk, és tőből kell eltávolítani, a ygengébb oldalon pedig a ygengébb hajtások közül kell választanunk és azt meghagynunk, ezeket a gyengébb hajtásokat csak felére kell visszavágnunk. Minden a korona belseje felé törő hajtást tőből távolítunk el. A metszés végén jól kivehető a három éves, szépen kiterülő korona. Negyedik év Elértünk ahhoz az évhez amitől már számíthatunk némi termésre. De továbbra sem ez a fontos számunkra, hanem a megfelelő katlan korona kialakítása, ezzel ugyanis hosszú távon biztosíthatjuk a nagy mennyiségű és kiváló minőségű termést. Persze, mint már szó volt róla, ehhez a metszés önmagában kevés. Negyedik évre a vázágak tovább erősödnek, tehették ezt hiszen a fa lombfelülete már jelentős, ez pedig sok fehérjékett, szénhidrátokat stb. állít elő. Olyan sok hajtásunk van, hogy első ránézésre át sem látjuk. Ne essünk kétségbe. Ugyanazt a katlan formát kell kialakítanunk, mint az előző három évben, csak nagyobb méretben. Gyorsan távolítsuk el a kkorona közepe felé tartó hajtásokat, majd azokat, amelyek a föld felé törnek. További feladatunk az, hogy a termőfelületet tovább növeljük. A fa növekedésével a vázágak is távolodnak egymástól, ezért azok termőfelületét nemcsak előre, hanem oldalra is tudjuk növelni.  Valami hasonlóképp kell kinéznie metszés után. A kép ugyan nem 4 éves barackfát ábrázol, de a célt jól mutatja. A képen látható a vázág fejlődése. Egy-egy évet könnyen elkülöníthetünk rajta az ágvastagság változásából.  További éve metszése hasonlóképp történik. Még további két év, amit ne a termés határozzon meg, hanem a korona, aztán teljesen elkészül a katlan koronánk. A hetedik évtől koncentrálhatunk a termésre, és az koronaforma fenntartására. A következőkben egy 10 éves őszibarack fenntartó metszését ismertetem. Egy egészséges fejlett barackfa sok hajtást képes fejleszteni egy év alatt. Ezek felhasználásával kell a jövő évi termést megalapoznunk. Metszés ideje tél végén tavasz kezdetekor van. Fagymentes időben rügypattanás előtt végezzük. Úgy tervezzük, hogy rügypattanás előtt még a lemosó permetezést is el kell végeznünk. Az elmúlt évek időjárási viszonyai miatt nehéz időpontot mondani, február 15-március 20 közötti napokban biztos lesz alkalmas körülmény. Metszés előtti fontos információk. Ő virágrügy. Hármas rügycsoportból a két szélső virág, a középső hajtórügy, azaz hajtás, levél lesz belőle. Ő a hajtórügy. A kettő közti alapvető különbség, hogy a virágrügy eláll a vesszőtől és a csúcsa íves, maga a rügy ovális, néha gömbölyű, a hajtórügy pedig a vesszőhöz simul és csúcsos a vége.  Hiányos termővessző  Teljes termővessző A termővesszők képei nem a legjobbak, de azért a lényeg látszik. A hiányos termővesszőn csak hajtórügyek ülnek, szemben a teljes termővesszővel, melyen virág és hajtórügyek egyaránt találhatók. Ettől teljes. Miután megismertük a katlan koronát, az őszibarack rügyeit, és termővesszőit, nincs más dolgunk, mint a gyakorlatban is hasznosítani tudásunk. Gyümölcsfáról lévén szó, a metszés fő célja, hogy minél több finom gyümölcsöt teremjen számunkra. Természetesen figyelembe vesszük a fa erőnlétét, egészségi állapotát, környezeti adottságokat és a lehetőségeinket. Ezek együttesen határozzák meg, hogy mennyi gyümölcsöt bír beérlelni növényünk. A metszés lépései: Először eltávolítjuk a vadjhajtást. Egyes alanyok hajlamosak vadhajtás képzésre. Előfordul, hogy minden évben nevelnek. Finoman kibontjuk a földet a növény tövénél és tőből kivágjuk a vadhajtást. Ha időnk van, akkor célszerű megjelenésekor, még nyáron zöld állapotában eltávolítani. Több évig semmi esetre se hagyjuk meg, mivel a növény erejét jelentősen csökkenti, gyakraan a nemes rész teljes elhalásához vezet.  A vadhajtás.  Másodszor a sérült, beteg, elszáradt részeket távolítjuk el. Legjobb az első egészséges, vagy élő elágazásig visszametszeni őket. Továbbá a betegségek kiinduló helyeit is megszüntetjük, ilyen pl. a tavalyi le nem szedett termséből kialakult múmia.  Ez bizony beteg.  Ő pedig sérült. Törés következtében rosszul forrt össze.  És a betegségek egyik forrása, a múmia.  Harmadszorra a korona belsejéből induló, vagy afelé törő hajtásokat, maradék nélkül metsszük ki.  A képen látható hosszú vékony hajtások mindegyike a korona belsejében helyezkedik el. Ezeket el kell távolítani. Negyedik lépésben metszünk, ritkítunk, koronaformát igazítunk és befejezzük a metszést. Ritkítani a kedvezőtlen helyzetű vesszők eltávolításával tudunk. Ezek vagy a korona belsejébe törekednek, vagy a föld felé irányulnak. A vázágakon álló hajtásokat 15-20 centiméteres távolságra ritkítjuk ki. Nyílvánvalóan az erősebbek maradnak, a gyengébbek távoznak. A hiányos termővesszőket vagy nagyon rövidre (2-3 rügyre), vagy hosszúra (10-15 rügyre) vágjuk. Rövid esetében erőteljes hajtás indul meg, amiken kevés virágrügy képződik az első évben, hosszú esetén már a következő évben sok virágrügy képződik rajtuk. Látjuk tehát, hogy nem mindegy mit csinálunk. Ha sok egészséges teljes termővesszőnk van, akkor felesleges továbbiak kialakulását erőltetnünk a hiányos termővesszők hosszúra metszésével. És igaz ez fordítva is. A teljes termővesszőt 4-8 hármas vegyesrügyre metszük (fenti képen láttuk a hármas vegyes rügycsoportot). Ezzel végére is értünk a metszésnek.  Így néz ki egy 10 éves fa metszés előtt.  És ilyen metszés után.   Sokan minden egyes hajtást néhány centis csonkra vágják vissza. Ez több szempontból sem jó megoldás. Nagyon sok virágrügyet távolítunk el, erőteljes hajtásképzésre kényszerítjük a növényt, a fa az energiáit a hajtásokba, levelekbe fekteti. És egy utolsó kép, ami bosszúsá tehet minden kerttulajdonost. Amikor a szomszéd nem bír a kertjével és erdőnek kívánja hasznosítani. Mondván meg lesz a tüzifa. Ezzel az addig szépen fejlődő gyümölcsösünknek beteszi a kiskaput. Ilyenkor előfordul, hogy váltanunk kell a metszési technikában. De erről most nem írok.  Barackfa mellé a szomszéd által telepített akácos, egyoldalú jelentős árnyékhatást okoz. 

A metszés sikere az időzítésen múlik: ha a megfelelő időben végezzük, gyümölcstermő növényeink bőtermők, dísznövényeink pompásak és egészségesek lesznek. De mitől függ, melyik növényt mikor metsszük? Mely növények metszésének van itt az ideje télen?

Általában két orgonafajt különböztet meg egy átlagos kerttulajdonos. Az egyik a Közönséges orgona, tudományos nevén Syringa vulgaris. Ezt ismerjük ősidők óta orgona néven. A másik a Nyáriorgona latin nevén Buddlei davidii. Újabban egyre többen fedezik fel a Korai nyáriorgonát-Buddleia alternifolia, amely pamacsokba rendeződött virágtömegével igazi látványossága lehet a kertnek. Különböző orgonák metszését nem lehet egy sablon mentén végezni. Nagyon fontos különbségek vannak közöttük. Ezúttal a címben is szereplő Közönséges orgona metszésével foglalkozom. A metszést mindig a növény megismerésével kezdjük. Mivel saját növényünk, ezért valószínű sok újdonsággal nem szolgál számunkra, ennek ellenére mégis érdemes az alábbi kérdésekre választ keresni: Milyen az egészségi állapota? Milyen a növekedési erélye? Érték-e sérülések? Milyen az erőnléte? Milyen alakot szeretnénk belőle nevelni? Ezekre a kérdésekre kapott válaszok befolyásolják a metszést. Egy erős, egészséges, a telet jól átvészelő, sérülésektől, betegségektől mentes orgona metszése sokban eltérhet egy gyenge, beteg orgonáétól. Az orgona alkalmas bokor, vagy fa típus kinevelésre. Önmagától inkább bokorrá fejlődik, ezért a fa alakot metszéssel tudjuk elérni. Az orgona az előző évi hajtásain nevelt erős csúcsrügyből, vagy közvetlenül az az alatti rügyből virágzik. A virág elnyílását követően, a rügyből hajtás fejlődik. Ezt nevezzük vegyes rügynek. A lenti képeken ilyen rügyeket látunk egészben és félbe vágva. A félbevágott rügyben már télen is jól kivehető maga a virág. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy metszéskor minél több ilyen rügyet távolítunk el, annál kevesebb virágra számíthatunk. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy ezekhez a rügyekhez nem szabad hozzányúlnunk. Egy részüket alap esetben is el kell távolítani. De, ha egy beteg gyengécske növényünk van, akkor azt védenünk, erősítenünk kell azzal, hogy nem terheljük túl virággal. Egy ilyen növényen kevesebb virágrügyet hagyunk, ezek kímélik a növényt, sőt a kevesebb virág minőségileg jobb is lesz. Nagyobb, élénkebb színű, illatosabb. Egy erős, egészséges növényt, azonban bátran terhelhetünk. A következő képeken látni, hogy a virágzást követően, a virág mindkét oldalán hajtás fejlődött, így alakult ki a tipikus villás elágazás, közepén a virágmaradvánnyal, magokkal.    A metszés ideje. Legjobb a tél végén, de még rügypattanás előtt metszeni. Valamikor március lejére tevődik ez az időszak. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az orgona igen jó télálló növény, ritka az, amikor fagysérülést szenved, ezért hidegebb napokon is bátran metszhetjük. Akinek nagyon sok metszendő növénye van, és kétséges, hogy mindegyikre sor kerülne optimális időben, az orgonát nyugodtan előreveheti, és még a tél folyamán megmetszheti. Metszés menete. Első lépésként eltávolítjuk a sarjhajtásokat. Ezek lehetnek gyökér, vagy tősarjak. Ha fa alakot nevelünk, akkor az összes eltávolítása indokolt, ha cserje alak mellett döntünk, akkor az erősek közül néhányat hagyjunk meg, a többit tőből távolítsuk el. Cserje alaknál se hagyjunk meg minden sarjat, mert ez nagyon elaprózza a növény erejét.  A képen egy fiatal orgonatő van, melynek erőteljes fás részei már kifejlődtek. Ennek megfelelően a sarjakra most nincs szükség, ezért bátran kivághatjuk az összeset.  Második lépésben a beteg, sérült, elszáradt ágakat vágjuk ki. Orgonának kevés olyan betegsége van, ami látható nyomot hagy a vesszőjén, ezért főként az elszáradt, sérült vesszőkre kell koncentrálnunk.  A képen egy öreg orgona öreg ága látható. Olyannyira öreg, hogy már el is száradt. Ha valaki nem biztos abban, hogy száraz az ág, akkor várja meg amég a rügyek kifakadnak. Csak ebben az esetben várjuk meg metszéssel a rügyfakadást. A növény jelezni fogja, hogy mely ágai szárazak és meddig. A képen láthatni, hogy a még élő részen kihajtott egy alvó rügy, erre a kihajtott rügyre vághatjuk vissza a száraz ágat. Ettől egyúttal a növény is megújul, de ez már az ifjító metszés alapjai.  Harmadik lépésben az alulról feltörő megmaradt sarjhajtások tetejét vágjuk le oly módon, hogy az illeszkedjék a növényünk magasságához. Általános elvként azt tudom javasolni, hogy a feltörő sarjhajtások első éves visszavágása az orgonabokor magasságának felénél történjen. Ezzel a metszés alatt megjelenő új hajtások elegendő fényt kapnak, ahhoz, hogy erőteljesen tudjanak fejlődni, ne egy gyenge megnyúlt vázrendszer alakuljon ki belőlük. Negyedik lépésben ahol kialakultak a szabályos villák (csúzliágasok), ott a villa egyik szárát hagyjuk érintetlenül, a másik szárát pedig 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az érintetlen oldal hozza a virágot, míg a visszavágott részből egy új villa alakul ki, ezzel sűrűbbé tesszük az orgonabokrot, még több virágalapot képezünk.  A kép magáért beszél. Több helyen is látni rajta a villás elágazás egyik oldala érintetlen, míg a másik néhány rügyre van visszavágva.  Ötödik lépésben eltávolítjuk az összes tavalyi virágmaradványt. Gyakorlatilag ilyennel ekkor már nem kellene találkoznunk. A virágmaradványokat közvetlenül az elnyílás után kell eltávolítani. Nem mindenki teszi ezt meg, amivel nincs is különösebb probléma. Gyenge növényeknél van ennek nagyobb jelentősége, mert a magképzés a növény erejét elveszi, ezért kevesebb erő jut a hajtásnövekedésre, a rügyképződésre. A két képen két különböző korú és különböző körülmények között nevelkedő orgonát látni. A bal oldali fiatal (10 éves) és félárnyékos helyen (délről ház, keletről fenyő határolja) fejlődőd, a jobb oldali idős (30 év feletti) és tljes napfény mellett fejlődik. A különbségek jól láthatók. A fiatal hosszú erős hajtásokat hoz, a fényszegénység miatt a hajtások hossza már túlzó, az öreg túl sűrű, és rövid hajtásokat hoz. Ezt csak azért mutattam be, hogy lássátok nincs két egyforma orgona. A fiatalt úgy kell metszenünk, hogy a hajtásokat ne vágjuk túl mélyen vissza, mert akkor nagyon erős növekedésssel reagál, és a khajtás helyét is mélyre helyezzük, ahol még kevesebb a fény. Az idősebbet ritkítanunk, fiatalítanunk kell, ennek metszéséről az alábbiakban mutatok több képet.  Kiinduló sűrű állapot. Sok tavalyi évi virágmaradvánnyal.  Félig metszett állapot.  Metszés után. Látható, hogy kevés virágrügy maradt, törekedtem a ritkításra, és az ifjító visszavágásra. A megmaradt rügy mennyisége mégis elegendő volt egy csodás virágzásra. És a következő képen látható új hajtások képzésére.    A megújító metszés hatására az orgona tövéből előtörő erős új hajtások láthatók. 

A kerti fák helyes metszése után a több és jobb minőségű gyümölcsöt szüretelhetünk. Minden kertészkedő megtanulhat ügyesen metszeni. Most 4 profi kertész tart videó tanfolyamot a legfontosabb 10 házikerti gyümölcsről.

Ha odafigyelünk a rózsáinkra, helyesen gondozzuk, metsszük, akkor sok virággal hálálják meg a szeretetünket.Először a legfontosabb, hogy minden faj esetében akkor helyes a metszés, ha kb. 5 mm-el a rügy felett vágunk ki a szárból, és úgy, hogy a rüggyel ellentétes irányba lejtsen a metszés.

Az egyik legnépszerűbb bogyós gyümölcsünk a málna. Nem csak a konyhában népszerű, de a kiskertekbe is előszeretettel ültetjük. A megfelelő hely kiválasztásán túl a legfontosabb a helyes metszés elvégzése. Készítettünk egy kis útmutatót a helyes málnatermesztés kivitelezéséhez.

You don’t have to prune your tomatoes, but if you do, you'll be glad you did! Learn how to improve the harvest and boost plant health now on Gardener's Path.

Nyáron sem pihenhet egy növényfajokban gazdag kertet karbantartó metszőolló. Dísz- és haszonnövényeink közül is sokakat kell kezelésbe vennünk az év legmelegebb hónapjaiban. Mire figyeljünk a nyári metszési munkálatoknál? Mely növényeket kell felvennünk a nyári listára?

Azért, hogy rózsáink minden évben megörvendeztessenek bennünket csodás szépségű, mennyiségű és illatú virágaikkal, bizony tennünk kell értük egyet s mást. A gondozási munkáik közül legelőször talán a legfontosabb feladatot a metszést láthatjuk el. Nem egy nagy ördöngösség, nem is tudomány, sőt nem is művészet a rózsák metszése, mégis sok szakember, és laikus szeretne belőle azt kreálni. Sok szakirodalom jelent már meg melyekben foglalkoznak metszésükkel. Egyes szerzők rövidre zárják ezt a témát, néhány oldalban leírják a tudnivalókat, míg mások hosszú unalmas oldalakon keresztül részletezik. Én azt vallom, hogy nem lehet néhány mondatban leírni azt, amit tudnia kell egy hobbi kerttulajdonosnak. Szükségesek a világos érhető mondatok, és a sok-sok példakép. A magam módján megpróbálom bemutatni a rózsák metszését. Több részben írom le a tudnivalókat. A következő ütem szerint haladok: I. rész Általános tudnivalók. alapelvek metszési típusok rózsamorfológia metszés ideje metszés sorrendisége II. rész Futó-és kúszórózsák metszése. III. rész Teahibrid, és floribunda típusú rózsák metszése. IV. rész Angol, romantikus és nosztalgia, valamint a bokorrózsák metszése. V. rész Talajtakaró, törpe, park és törzses rózsák metszése. Kezdjük is rögtön. A rózsák metszésének általános tudnivalói. Mielőtt belefognánk a nagy munkába nem árt, ha egy kicsit megismerkedünk a rózsákkal, a rózsák metszésre adott válaszreakcióival, és a fontos alapelvekkel. Nézzük is ezeket: Virágzás szempontjából kétféle rózsát különböztetünk meg. Egy vegetációs időn belül egy alkalommal, és a több alkalommal nyílók. Legyen az bármilyen csoportba tartozó rózsa (pl. futórózsák) nem metszhetjük meg ugyanúgy, ha csak egyszer, vagy többször nyílik. Nagy hibát követünk el, ha ezt a fontos tényt figyelmen kívül hagyjuk. Minél több erőteljes fiatal fás szárú hajtás található az egy éven belül többször virágzó rózsán, annál több virág fejlesztésére képes. Bármennyi hajtást is fejlesztett a rózsa, mindig vizsgáljuk meg az egészségi, állapotát és erőnlétét. Ennek eredményében terheljük meg a rózsát. Túl sok hajtás, túl sok virág könnyen a tő kimerüléséhez vezethet. Mindig hagyjunk a rózsában annyi plusz energiát, amelyből a megújulását tudja fedezni. A rózsák is, mint minden növény elsőbbséget biztosít a virágnak. Ezért, ha túl sok virágot fejleszt, akkor csökkent hajtásfejlődésre lesz képes. Teahibrid, virágágyi és törpe rózsák különösen igénylik a rendszeres metszést. Ennek elmaradása esetén néhány év alatt a tő alsó részét túlzott árnyékhatás éri. Ezért a napfény nem tud lejutni az alvó rügyekhez, azok így nem hajtanak ki, nem képződik új hajtás, a rózsa felkopaszodik, elöregedik. Nagyon alacsonyan metszett rózsa túl sok fás részét veszti el, kevés hajtórügy marad, csökkent lombfelület képződik, ezek kevés szerves anyagot állítanak elő, csökken a fejlődés, elmarad a virágzás. A rózsák metszésének ideje tavasszal van. Ősszel téliesíteni kell őket, a metszési munka pedig nem téliesítés. A rózsát szemre metsszük. Ez azt jelenti, ha jól végeztük a metszést, akkor a rózsa ránk kacsint. Komolyra fordítva a szót. Úgy metsszük, hogy a rügy fölött 5-10 mm-el vágjuk el a vesszőt. (1. sz. kép) A metszlap a rügy felől az ellentétes oldal felé lejtsen. A metszés típusai A rózsákat általában azért metszük, hogy virágpompájában gyönyörködhessünk. Vannak olyan fajták, amiket kevésbé kell metszeni, évekig szinte nem is kell hozzájuk nyúlni, ezek a vadrózsák és egyszer nyíló bokorrózsák, míg a többit évente kell gondoznunk. Egyszer azonban minden virág elnyílik és át kellene adni helyét az újnak, ehhez tudjuk hozzásegíteni a zöldmetszéssel. Az idő vasfoga minden növénybe beleharap, ezért egy idő után szükség van az ifjító metszésre. Az erős növekedésű rózsafajok, fajták a legkörültekintőbb fenntartó metszés ellenére is képesek akkora hajtásokat fejleszteni, hogy fizikai akadályt képezhetnek a kerti közlekedésben, pláne a tövisesebb fajták, ekkor szükség lehet az alakító metszésre is. A fentiekből tehát négy metszési típust különíthetünk el: Fenntartó metszést, Ifjító metszést, Alakító metszést, Zöldmetszést. A fenntartó metszést mindig tél végén végezzük, és ezt tekintjük a fő metszési típusnak. Ezt a már korábban említett két típuson kívül az összes rózsacsoportnál minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy rózsánk a kívánt eredményeket hozzák. Ez a beavatkozás fás részeket érint Az ifjító metszést azért végezzük, hogy a rózsatövünk ne öregedjen el idő előtt, ne kopaszodjon fel, aktív, bő virágzó állapotát minél tovább megtartsa. A rózsák a fenntartó metszés ellenére is képesek elöregedni, ezért erőteljes metszési beavatkozással hajtásnövekedésre kell késztetnünk őket, annak érdekében, hogy mindig legyen fiatal erőteljes hajtása. Fajtától függően 5-10 évente célszerű ifjító metszési szándékkal áttekinteni a rózsatövet, és elvégezni a beavatkozást. Egy-egy ilyen metszés után csökkent virághozammal számolhatunk, de csak egy évig. Ezt a metszést is mindig tél végén végezzük. A fenntartó metszéshez hasonlóan ifjító metszést csak fás részeken végzünk. Tulajdonképpen mindegyik metszéssel végzünk alakítást is, azt, hogy erre mégis van egy külön elnevezés az indokolja, hogy a vegetációs időszakban is szükséges lehet a rózsák alakítása. Egyik fő ok a nagyon erős növekedés lehet, amikor a rózsa már fizikai akadályokat képez a kertben, a másik pedig a sövénynek nevelt rózsák nyári alakítása. Ez alatt ne a sövénynyírásra gondoljunk. Ezt a metszést a vegetációs időben végezzük, és a növény zöld, még nem fásodott hajtásait érinti. A zöldmetszés csoportjába soroljuk mindazokat a beavatkozásokat, amik arra szolgálnak, hogy a rózsa folyamatosan virágozzon, erejét ne pazarolja felesleges növekedésre, egészségi állapota és erőnléte megmaradjon. Közismertebb zöldmetszési beavatkozások a vadhajtások eltávolítása, a beteg hajtások levágása, a virágok és elnyílt virágok szakszerű leszedése. A metszést vegetációs időben végezzük. A metszés ideje A fentiekben már többször érintettem a metszés idejét, de maradtak el olyan információk, amik miatt érdemes összefoglalni ezt a kérdéskört is. A fenti négyféle metszési típusból kettőt nyugalmi állapotban, kettőt pedig vegetációban, azaz aktív növekedési fázisban végezzük. A nyugalmi állapot a rózsáknál télen következik be. Körülbelül november 1-február 28. közötti időpontot tekinthetjük nyugalmi szakasznak. Persze ez az időjárás függvényében ide-oda tolódhat. Nagyon fontos: Ősszel nem metszünk. Aki mégis erős késztetést érzene az egy kavics ragadjon metszőollót, és vágjon le minden rózsahajtásból 10 centit. Egy milliméterrel, se kevesebbet, se többet. Mért pont ennyit? Mert ennyire pontosan csak mérőszalaggal lehet mérni, és mire minden hajtásnál kiméri és levágja a 10 centit, addigra elfárad, elmegy a kedve a további nyesegetésektől. Az őszi metszés nagyon veszélyes a rózsának. Ha túl korán metsszük, és az időjárás is megviccel, hosszabb lesz az ősz, mint várni lehetne, akkor a rózsa rügyei kihajtanak. Kihajtanak, növekedésnek indulnak, de annyi idejük már ne lesz, hogy megfásodjanak, így biztos, hogy a télen elfagynak. Ezzel elvesznek az értékes rügyek, az értékes hajtások, és csökken a rózsa elraktározott tartaléka is. Ha a rózsa nem is hajt ki ősszel, de rázós tél következik, akkor a metszési sebzéseken jobban károsodik a vessző, olyan mértékben visszafagy, hogy az amúgy is rövidre vágott vesszők miatt tavasszal már nem tudjuk helyrehozni a károkat. Tavasszal ügyeljünk a helyes időpont megválasztására. Próbáljuk meg a rügyfakadást eltalálni. Amikor már duzzadnak a rügyek, már pattanás előtt állnak, akkor essünk neki. Túl korai metszéskor keletkezett sérüléseken át a lappangó fagy még bekukucskálhat a növénybe, ennek bizony sem mi sem a növény nem örülne. Késő, azaz kihajtáskori metszéssel sok erőtől fosztjuk meg a növényt. A metszéssel foglalkozó korábbi írásaimban már írtam, hogy először a felső rügyek hajtanak ki, majd a törzshöz közeledve a többi. A törzshöz közeliek nyugvó állapotban is maradhatnak. Nos késői metszéssel, pont a fejlődésben lévő hajtásokat távolítjuk el. Ezzel visszavetjük a virágzási időt, elvesszük a növény tartalékait. Vegetációs időben történő metszéskor legyünk tisztában azzal, hogy a rózsa ki fog hajtani. Tehát, ha a télhez túl közel végezzük a beavatkozást, akkor könnyen úgy járhatunk, mint, amit az őszi metszéskor leírtam. Vegetációs időben szeptember közepe után már ne végezzünk metszést. Metszeni tehát: márciusban, júniustól-szeptember 15-ig, illetve az túlbuzgók szeptember 15-től, december 15-ig, de csak mérőszalaggal és 10 cm-ig lehet. A metszés sorrendisége Amikor egy növény metszésbe kezdünk nem árt betartani egy fontossági sorrendet. Ezzel elkerülhetjük, hogy olyan hajtást vágjunk ki, ami a végeredményt negatívan befolyásolja. Pl. először hajtásritkítást végzünk anélkül, hogy megvizsgálnánk a növény egészségét, erőnléti állapotát. Aztán, amikor megvizsgáljuk a hajtások egészségét kiderül, hogy továbbiak eltávolítása indokolt, így előfordulhat, hogy kevés hajtásunk marad. A sorrend tehát a következő: Vizsgáljuk meg a rózsa erőnlétét. Hozott-e új hajtásokat, mennyit, milyen vastagokat? Nyilvánvalóan minél többet, és vastagabbakat, annál erősebb egy tő. Nézzük meg az egészségi állapotát. Nincsenek-e beteg vesszők, nincs-e rajta vesszőszalagosodás? A beteg vesszők minden eseteben eltérést mutatnak az egészségesekkel szemben. Fürkésző tekintetünk biztos, hogy megtalálja ezeket. A beteg vesszőket el kell távolítani tőből, de minimum a beteg rész alá 10-15 centivel visszavágni. Fel kell mérni a fizikailag sérül vesszőket. Törések, háncssérülések. Ezek állatoktól (legtöbbször kutya), gépjárművektől (garázsba beálló autónk), hónyomástól, vagy embertől származhatnak. A sérült vesszőket minimum a sérülés alatti egészséges rügyig kell visszavágni. De ennek mértékét a metszés egészére gyakorolt hatás dönti el. Nyilván egy 80 centi hajtás, felső néhány centijének letörésekor nemcsak annak a 10-15 centinek a levágása lehet indokolt. Meg kell vizsgálni a fagykárokat. Minimum a fagyási sérülés alatti első egészséges rügyre kell visszavágni. Morfológia résznél foglalkozom vele részletsebben. Tőből eltávolítjuk a vadhajtásokat. Morfológiai résznél bemutatom. Tőből eltávolítjuk a kiöregedett hajtásokat. Morfológia résznél bemutatom. A fentiek után megmaradt vesszőkből az erőnlétnek és a csoportokra jellemző metszési szempontoknak megfelelően elvégezzük a fenntartó metszést. Erről a csoportoknál írok részletesen.  Rózsamorfológia Mielőtt megragadnánk a metszőollót egy kis időt fordítsunk a rózsatő megismerésére. A metszési leírások során elhangzanak olyan szavak, amik nem mindenki számára egyértelműek, ismeretük a munkák elvégzéséhez szükségesek. Ezeket szeretném röviden bemutatni. Metszlap Helyes metszlap. Melyen azt is látni, hogy a metszőolló életlen volt, ezért a vágásindítás ellenkező oldalán apró háncsszőrök maradtak. Rózsahajtások kora Középkorú hajtás Idős hajtás, hattérben az élénkzöld fiatallal.  Elfagyott hajtások Első ránézésre is látható a fagyás hatására kialakult barnás-lilás elszíneződés a zöld egészséges részhez képest.   A háncsot felsértve, élletelen barna színt látni.  A vesszőt elvágva szintén a barna színt látjuk.  Termőkar, virágalap (termőhajtás)  Termőkar    Az előtérben az előző évben középerősen visszavágott hajtásból kialakult virágalapot látni, három erős virágzóképes hajtással. Vadhajtás  A vadhajtás mindig a talaj szintje alól tör elő (ez csak abban az esetben igaz, ha helyes mélységbe ültettük a rózsát). Színe és tövisei jelentősen elütnek a nemesétől.  Az előző képen zöld színű vadhajtást láthatunk, addig itt lilás-barnást. Sose kapkodjuk el a hajtások megitélését. Könnyen csapdába eshetünk, és a vadhajtás helyett egy nemes fiatal vesszőt távolíthatunk el. A vadhajtás színe és tövisessége mindig jelentősen elüt a nemesétől. De hogy milyen színe is van a vadhajtásnak, azt a rózsa alanya dönti el.

Kora tavaszi levendulagondozási tanácsok. Metszés, magvetés, dugványozás.